Burgenlandi horvátok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Gradistyei horvátok szócikkből átirányítva)

Burgenlandi horvátok vagy más néven gradistyei horvátok (horvátul: Gradišćanski Hrvati, IPA:ɡradiʃtɕanski hrʋaːti) horvát etnikai csoport, akik Burgenland tartományban, Nyugat-Magyarországon ill. Pozsonyban élnek és gradišćei nyelvet beszélnek. A gradistyei, gradišćanski elnevezés újnak számít, mivel az Ausztriához csatolt területet utóbb Burgenlandnak nevezték el, amely annyit tesz Várföld. A gradistyei név tulajdonképpen ennek tükörfordítása (grad=vár). A burgenlandi horvátok Ausztria 6 törvényesen (Volksgruppengesetz) elismert őshonos kisebbségi népcsoportjának egyike.[1]

Neveik[szerkesztés]

Először nyugat-magyarországi horvátok-nak, vagy fehérhorvátok-nak nevezték. Németül Wassercroaten volt a nevük, saját nyelvükön ezt Belihrvati-ként fordították. A fehérhorvát név azonban megtévesztő, ugyanis a középkorban a mai Szlovákia és Csehország területén élt egy fehérhorvát nevű népcsoport, de a hasonló név ellenére a tudósok egy része nem tartja a mostani horvátok közvetlen rokonainak.

Mivel Burgenlandot szokás Őrvidéknek vagy Felsőőrvidéknek is nevezni, ezért a horvát kisebbséget is olykor emlegetik őrvidéki horvátokként, a németes burgenlandi helyett.

Történetük[szerkesztés]

Horvátok betelepülése[szerkesztés]

A határőrvidék, ahonnan érkeztek a horvátok.

A 16. században kb. 100 000 horvát érkezett a mai Burgenland területére. A burgenlandi horvátok az 1530-as években érkeztek Kordun, Lika, Gornji Kotar, Una, Velebit vidékeiről, valamint részint Boszniából. Egy évtizeddel később Szlavóniából is vándorolnak ide emberek. Az előbbiek a čakav, míg az utóbbiak a štokav nyelvjárást beszélik. Pásztorháza község oklevél említi őket első alkalommal 1577-ben. A vándorlás oka a török háborúk volt.

A veszélyeztetett vidékekről új élet kezdete reményében érkeztek, mint "új ember". Az őket fogadó gróf Erdődy és a gróf Batthyány szintén rendelkezett horvátországi és Nyugat-magyarországi birtokkal. Ők népesítették be a Oszmán Birodalom melletti határvidéket. A horvátok mellett ekkor érkeztek német telepesek is, és kialakult a mai etnikai struktúra is.

A horvátok kisebb csoportja tovább költözött egészen a Bécstől keletre lévő Morva-mezőig, őket morva-mezői horvátoknak hívják. A csoport azonban az 1950-es évekre teljesen asszimilálódott.

Magyarosítás[szerkesztés]

A saját anyanyelvüket a szülőhazától elszakadva használták egészen a 19. század végéig. Újból csak a közlekedés fejlődésével alakult ki nagyobb érdeklődés és kulturális kapcsolat a horvátok között. A magyarosítási politika szűk lehetőséget adott a kapcsolatok fenntartására. 1907-ben került sor az új iskoláztatási törvény a Lex Apponyi bevezetésére. Ettől kezdve az alapfokú tanintézményekben is magyart tanítottak és a magyar tanárok igyekeztek kinevelni a gyerekekből a nemzetiségi tudatot. Az 1910-es népszámlálás alapján 110 helységben volt horvát népcsoport, ebből 60 római katolikus egyházú, 150 népiskolát és majd ennyi papot írtak össze.

Burgenland megalakulása[szerkesztés]

Szabadbáránd kétnyelvű táblája németül és horvátul

Az 1919-es Saint-germaini békeszerződés alapján Ausztria megkapta Moson vármegye, Sopron vármegye, Vas vármegye nyugati szélét. A horvátok által lakott terület kettészakadt a magyar és az osztrák oldalra, nagyobb tömb Ausztriába került. Megközelítőleg 50.000 fős lakosság került Ausztriához. A békeszerződés előírta a kisebbségek védelmét, a nemzetiségi nyelv tanítását az iskolákban. A valóságban azonban megindult a németesítés, és sokan vallották magukat németnek. 1929-ben megalakult a horvát Kulturális Egyesület (horvátul: Hrvatsko kulturno društvo, (németül: Kroatischer Kulturverein), amely a közhivatalokban erős érdekérvényesítő volt, lelkesítette a politikai pártokat. Alapvetően megváltozott a helyzet azonban a nyugat-magyarországi horvátokkal. Korábban egy közösséget alkottak a németül beszélő lakossággal, ami megfordult és magyar közösség vette őket körül. A Soproni népszavazásnál a horvátokat kettős célok vezérelték. A gazdák a csatlakozás ellen, míg a piacaikat féltő kereskedők és mellékterméket előállítók a csatlakozás mellett voltak. Az 1923-as népszavazásokat követően a határmódosítás során azonban a horvát lakosságú Szentpéterfa, Narda, Horvátlövő visszakerült Magyarországhoz.

Ausztriában a magyar nyelv kötelező tanulását a felváltotta a német nyelv oktatása. A horvát nyelvű és kevert nyelvű iskolákat a kicsiny és szegény önkormányzatok nem tudták fenntartani, ezért egyre több iskolát tartományi iskolával vontak össze. Így egyre kevésbé tudtak horvátul beszélő tanárt választani, a kötelező német mellett heti 5 órában tanultak csak anyanyelvet. Az asszimilációt erősítette a közepesnél magasabb végzettségű állások betöltésekor a német nyelv használata. A szociáldemokrata vezetésű önkormányzatok mind jobban hagyományos iskolájukat állami kezelésbe adták. A nyelvhasználatért folytatott harcnak csak a felszíne a tanári állások betöltése.

Nemzetiszocializmus idején[szerkesztés]

A trianont követő időszak gazdaságilag hanyatlást hozott Ausztriának, a magyarországinál sokkal nagyobb problémákkal, éhezéssel, kivándorlással. Az 1933-1945 közötti időszak két részre osztotta a horvátságot, egyik csoport inkább szeretett volna Magyarországhoz tartozni, a másik csoport új lehetőséget látott a Harmadik Birodalomban. Ezzel szemben a kisebbségek elnyomása követte az Anschlusst. Hitler Jugoszlávia lerohanása után létrehozta bábállamként a Horvát Szabadállamot, amely mindvégig szövetségese maradt, de a szövetségi viszony ellenére sem élveztek a burgenlandi horvátok semmilyen előnyt, érdekükben sem tett semmit a fasiszta Pavelić-rezsim.

A II. világháborút követően[szerkesztés]

A második világháborút követő időszak megerősítette a horvát kisebbség újjáéledő politikai és kulturális életét. A nácik asszimilációs politikáját felváltotta a gazdaság fejlődésével együtt a nyelv és kultúra virágzása. 1946-ban Lorenz Karall jelentős szerepet töltött be a népcsoport tudatformálásában, hiszen ő horvátként Szabadbárándról lett Burgenland vezetője. Akkoriban számos ellenséges vitát folytatott a kulturális egyesület és a szociáldemokrata többségű polgármesterek között a tisztán pártpolitika alapon, horvátellenességből hozott iskolákat érintő kérdésben. A horvátok többsége Karalban látta az Osztrák Néppárt (ÖVP) legjobb vezetését. 1947-ben Egyetem Horvát Kör alakítottak a horvát diákok (horvátul: Hrvatski akademski klub).

Horvátország önállóságával az öntudat is megerősödött, hogy immár saját hazát alkotó közösség részei lehetnek.

Hrvatske novine - gradišćei hetilap, alapítva 1910-ben

Ma a burgenlandi horvátoknak csak kis része, alig 20 ezer ember él Burgenlandban. A jobb megélhetési lehetőségek végett a nagyobb városokba települt a horvátok java része, a legtöbben Bécsben élnek, viszont jelentős csoportok vannak Graz és Salzburg városaiban is.

Burgenland 7 járása közül 6-ban találunk horvát lakosú települést, de egyik járásban sem alkotnak többséget. A legnagyobb arányban a Kismartoni járásban és a Felsőpulyai járásban élnek. Csajta községben például az arányuk 73%, míg a németeké csak 20%.

2003-ban adták ki a Burgenlandi horvát nyelv nyelvtana című könyvet.[2]

2012-ben már nem csak a településeket jelző táblák, hanem kétnyelvű községekre utaló, kereszteződésekben, körforgalmakban irányt jelölő német és horvát nyelvű táblákra cserélték a korábbiakat. A tartományban 25 ezer euró költséggel összesen 51 településen - 47 horvát ajkú községben - helyeztek ki útjelző táblákat, elsősorban másodrendű utakon, illetve magukban a községekben.[3]

Média[szerkesztés]

Mind a mai napig megjelenik az 1910-ben alapított Hrvatske novine hetilap, amely ma már ismét a határ mindkét oldalán lévő horvátság életét, eseményeit bemutatja. Eredeti neve Naše Novine volt, amelyet 1923-ban neveztek át mai formájába.[4] Crikveni Glasnik Gradišća néven 1946-ban Kismartonban adtak ki egyházi hetilapot. A Bécsi Horvát Kulturális Egyesület 1980 indította útjára Put című lapot, ami hat alkalommal jelentkezik évente. 1957-ben Glas néven a tanulók alapítottak újságot, majd 1969-től Novi Glas néven fut tovább.

1988 óta negyedévente jelentkezik a Glasilo című kiadvány.

Évente 10 alkalommal jelenik meg a Moj mali mini multi. Kiadója a ZORA a burgenlandi pedagógusokat tömörítő szervezet.[5]

A burgenlandi ORF televízió 1989 április 2.-a óta már heti rendszerességgel Dober dan Hrvati címmel félórás műsort sugároz. Az Osztrák Rádió burgenlandi stúdiója 1979 óta naponta jelentkezik tematikus magazin műsorral a horvát kisebbség számára.[6]

Közösségek[szerkesztés]

Híres személyek[szerkesztés]

Nyelv[szerkesztés]

Bővebben: Gradišćei nyelv

A Győr-Moson-Sopron megyei és Vas megyei horvátok nyelve szintén a gradišćei, ide sorolják még a cseh nyelvtől befolyásolt morvaországi horvátok és szlovák hatásokat mutató a szlovákiai horvátok nyelvjárását is. Összesen 70 ezer ember beszélhet gradišćeiül, ⅔-uk Ausztria területén él.

Források[szerkesztés]

  • UJEVIĆ, Mate, 1934, Gradišćanski Hrvati, 2. Auflage. Zagreb (Jeronimska knjižnica 426)
  • BENČIĆ, Nikola, 1985, Novine i časopisi Gradišćanskih Hrvatov, Željezno (Knjiga XXXVIII Hrvatskoga štamparskoga društva)
  • BENČIĆ, Nikola, 1998, Književnost Gradišćanskih Hrvata od XVI. stoljeća do 1921, Zagreb (Prinosi za povijest književnosti u Hrvata. Autori i djela, knjiga VII.)
  • BREU, Josef, 1970, Die Kroatensiedlung im Burgenland und den anschlieβienden Gebieten, Wien: Verlag Franz Deuticke
  • HOLZER, Werner / MÜNZ, Rainer, 1993b, “Landessprachen: Deutsch, Kroatisch und Ungarisch im Burgenland”, in: Holzer/Munz 1993a, 19–85.
  • KINDA-BERLAKOVICH, Andrea Zorka, 2003, “Gradišćanskohrvatski prema hrvatskom standardu”, in: Neweklowsky, Gerhard (ed.), Bosanski-hrvatski-srpski. Aktuelna pitanja jezika Bošnjaka, Hrvata, Srba i Crnogoraca, Wien, 111–122 (Wiener slawistischer Almanach, Sonderband 57).
  • NYOMÁRKAY, István, 2000, Kroatističke studije. Zagreb: Matica hrvatska
  • NYOMÁRKAY, István, 2005, Rukopisne prodike iz Pannonhalme. Željezno / Eisenstadt: Znanstveni Inst. Gradišcanskih Hrvatov / Wissenschaftl. Inst. d. Burgenländ. Kroaten (Biblioteka gradišćanskohrvatske studije 4)
  • SUČIĆ, Ivo (glavni urednik) 2003. Gramatika gradišćanskohrvatskoga jezika, Željezno: Znanstveni institut Gradišćanskih Hrvatov

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gradišćanski Hrvati című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Burgenlandkroaten című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Bundesrecht konsolidiert: Gesamte Rechtsvorschrift für Volksgruppengesetz, Fassung vom 24.07.2017. (Hozzáférés: 2017. július 24.)
  2. ↑ Könyv kiadása. [2008. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
  3. ↑ Kétnyelvű útjelző táblákat helyeztek ki Burgenlandban
  4. ↑ Croat in Austria, (Horvátok Ausztriában). The Euromosaic study honlapja. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)
  5. ↑ Mediale Versorgung. Wissenschaftliches Institut der Burgenländischen Kroaten honlapja. [2016. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 15.)
  6. ↑ Fernsehen und Radio. ORF Burgenland honlapja. [2011. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 8.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Burgenlandi_horvátok&oldid=25558764”