Vencseng hercegnő
| Vencseng hercegnő | |
 | |
| Született | 628 Tibet |
| Elhunyt | 680 (51-52 évesen)[1] |
| Édesapja | Li Daozong |
| Házastársa | Szongcen Gampo[2] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vencseng hercegnő témájú médiaállományokat. | |
Vencseng hercegnő (tibeti: Mung-csang Kungco; kínai: 文成公主, pinjin: Vencseng Kongcsu; 628–680/2[3]), családneve Li, a kínai Tang-dinasztia királyi klánjának egy kevésbé jelentős ágának tagja volt. 641-ben[4] Tang Taj-cung kínai császár beleegyezésével hozzáment Tibet királyához Szongcen Gampo-hoz, érdekházasságot kötve ezzel a két ország között.[5] Tibetben elterjedt elnevezése Gyasza, azaz „kínai feleség”.[6]
Az életének nagy részét legendák színezik, amelyet propaganda célokra használtak. A Tang-dinasztia korából származó kínai források szerint Vencseng hercegnő vezette be Tibetbe a kínai kultúrát,[7] a tibeti források szerint pedig a király másik feleségével, a nepáli Bhrikuti hercegnővel együtt, ketten voltak felelősek a buddhizmus Tibetben történő megalapításában.[8][9] A hagyományos tibeti történészek mindkét feleséget Tárá, az együttérzés istennőjének az újjászületésének tekintik.[10][11]
Kulturális jelentősége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szongcen Gampo és Vencseng abban a reményben kötöttek házasságot, hogy ezzel támogatják Tibet és Kína harmonikus kapcsolatát.[12] Széles körben úgy tartják, hogy a két külföldi hercegnővel kötött érdekházassággal jelentős buddha-szobrok érkeztek Tibet területére és a két nő közbenjárására épülhetett meg a Dzsokhang templomegyüttes Lhásza városában. A Vencseng hercegnő utazásáról és későbbi életéről szóló történetek legendákká nőtték ki magukat és már nehéz elválasztani a valósat a kitalálttól.
A kínai kultúrán és a buddhizmuson kívül Vencseng hercegnő kereskedelmi szerződések és a selyemúton való biztonságos közlekedés ígéreteit is magával vitte Tibetbe. A hozománya nem csupán rengeteg aranyból állt, hanem finom bútorokból, selymekből, porcelánokból, könyvekből, ékszerekből, hangszerekből és orvosi könyvekből.[12] Ráadásul új mezőgazdasági módszerek, földművelő, szövő- és egyéb eszközök is beáramlottak a himalájai ország területére.[12]
A kínai források szerint Vencsenggel érkezett a kínai kultúra Tibetbe, a tibeti források azonban ezt nem támasztják alá.[13] A tibetiek úgy hiszik, hogy Szongcen Gampo mozdította előre a technikai és társadalmi fejlődést azzal, hogy a főváros székhelyét áttette Lhászába és hatalmas birodalmat épített.[12]
Szintén Vencseng hercegnőhöz kapcsolják a Nedong-megyében található Tradruk templom alapítását is. Egy Vencseng névvel díszített thangkát a mai napig őriznek az egyik kápolnájában.
Vencseng hagyatéka ma is tovább él. Költők generációi zengtek neki himnuszokat. Évente két hagyományos ünnepnapon, a negyedik és a tizedik holdhónap 15. napján, az ő tiszteletére énekelnek és táncolnak a tibeti emberek.[14]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Dowman: Dowman, Keith (1988). The Power-places of Central Tibet: The Pilgrim's Guide. London and New York: Routledge & Kegan Paul. ISBN 0-7102-1370-0.
{{cite book}}: Invalid|ref=harv(súgó) - ↑ Laird: Laird, Thomas (2007). The Story of Tibet: Conversations with the Dalai Lama. Grove Press. ISBN 978-0-8021-4327-3.
{{cite book}}: Invalid|ref=harv(súgó) - ↑ Jay: Jay, Jennifer W. (2014). "Li, Princess Wencheng". In Lee, Lily Xiao Hong; Wiles, Sue (eds.). Biographical Dictionary of Chinese Women: Tang Through Ming, 618–1644. M.E. Sharpe. 204–205. o. ISBN 978-0-7656-4316-2.
{{cite book}}: External link in|chapterurl=|ref=harv(súgó); Unknown parameter|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ Powers: Powers, John (2004). History As Propaganda : Tibetan Exiles versus the People's Republic of China: Tibetan Exiles versus the People's Republic of China. Oxford University Press. ISBN 978-0-19-803884-9.
{{cite book}}: Invalid|ref=harv(súgó) - ↑ Slobodník: Slobodník, Martin (2006). "The Chinese Princess Wencheng in Tibet: A Cultural Intermediary between Facts and Myth". In Gálik, M.; Štefanovičová, T. (eds.). Trade, Journeys, Inner- and Intercultural Communication in East and West (up to 1250). Bratislava: Lufema. 267–276. o.
{{cite book}}: External link in|chapterurl=|ref=harv(súgó); Unknown parameter|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó) - ↑ Warner: Warner, Cameron David (2011). "A Prolegomenon to the Palladium of Tibet, the Jowo (Jo bo) Śākyamuni". In Bue, Erberto Lo (ed.). Proceedings of the Tenth Seminar of the IATS, 2003. Volume 13: Art in Tibet: Issues in Traditional Tibetan Art from the Seventh to the Twentieth Century. BRILL. 3–17. o. ISBN 90-04-15519-8.
{{cite book}}: External link in|chapterurl=|ref=harv(súgó); Unknown parameter|chapterurl=ignored (|chapter-url=suggested) (súgó)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Beckwith, Christopher I. (1987). The Tibetan Empire in Central Asia. Princeton: Princeton University Press.
{{cite book}}: Invalid|ref=harv(súgó) - Peterson, Barbara Bennett (2000). Notable Women of China. M.E. Sharpe. ISBN 978-0-7656-1929-7.
{{cite book}}: Invalid|ref=harv(súgó) - Richardson, Hugh E. (1965). "How Old was Srong Brtsan Sgampo" (PDF). Bulletin of Tibetology. 1 (2): 5–9. 2016. március 4. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. július 26.
{{cite journal}}: Invalid|ref=harv(súgó) - Richardson, Hugh E. (1997). "Mun Sheng Kong Co and Kim Sheng Kong Co: Two Chinese Princesses in Tibet". The Tibet Journal. 22 (1): 3–11.
{{cite journal}}: Invalid|ref=harv(súgó); Unknown parameter|authormask=ignored (|author-mask=suggested) (súgó)
