„Kerti sarkantyúka” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
a →‎Jellemzői: Földi módi kft. vetőmag -leírás.
24. sor: 24. sor:
== Jellemzői ==
== Jellemzői ==
{{szakasz-csonk}}
{{szakasz-csonk}}
A kerti sarkantyúka egynyári, kúszószárú növény.
A kerti sarkantyúka egynyári, kúszószárú növény. 30 cm magas, nagy, élénk színű virágai és dekoratív lombja miatt közkedvelt. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek.


== Termesztése ==
== Termesztése ==


Magját április közepén vetik, és májustól októberig folyton nyílik. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek. Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű.
Magját április közepén vetik szabadföldbe, és májustól októberig folyton nyílik. Ajánlott sor és tőtáv: 30x30 cm
Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű.


== Felhasználása ==
== Felhasználása ==

A lap 2014. április 12., 11:11-kori változata

Kerti sarkantyúka
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Szövetes növények (Tracheophyta)
Főtörzs: Virágos növények (Spermatophyta)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Keresztesvirágúak (Brassicales)
Család: Sarkantyúkafélék (Tropaeolaceae)
Nemzetség: Sarkantyúka (Tropaeolum)
Faj: T. majus
Tudományos név
Tropaeolum majus
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kerti sarkantyúka témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kerti sarkantyúka témájú médiaállományokat és Kerti sarkantyúka témájú kategóriát.

A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülőnek, pücőknek, kapucinusvirágnak, sőt, sarkantyúvirágnak is – ez utóbbival nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum Borb. et Pax.) – mint láthatjuk, a három faj három nemzetséget képvisel.

Peruból hozták Európába a spanyol hódítók.

Jellemzői

A kerti sarkantyúka egynyári, kúszószárú növény. 30 cm magas, nagy, élénk színű virágai és dekoratív lombja miatt közkedvelt. 15–20 cm magas törpe és 2 m hosszú, csüngő fajtákat is nemesítettek.

Termesztése

Magját április közepén vetik szabadföldbe, és májustól októberig folyton nyílik. Ajánlott sor és tőtáv: 30x30 cm

Szegélynövényként, balkonládába, de akár egy kosárba ültetve is gyönyörű.

Felhasználása

Joggal nevezik “a kertek álomvirágának”, mivel gondozást alig igényel, minden évben előbukkan, és magról hamar elszaporodik. Emellett a gyümölcsfák tányérjába vetve távol tartja a vértetveket. A burgonyát, a paradicsomot is védi a kártevőktől. Az egykori "parasztkertekben" általános volt. A kreppapírhoz hasonló virágok lehetnek aprók, nagyok, szimplák és teltek; hagyományosan sárgák vagy narancsszínűek, de egyre több a színváltozat: lehetnek vörösek, lehetnek halványabb tónusúak vagy akár kétszínűek is.

Gasztronómiai

Nem csak szépségéért termesztik: a növény minden, föld feletti része ehető. Leveleit pikáns fűszeres ízük miatt salátaadalékként használják. A virág íze az édes borséra, illetve a retekére emlékeztet; sajtokkal, salátákkal eszik. Ecetes-sós lében tartósított bimbóinak íze a kapribogyóéhoz hasonlít. Csak nyersen fogyasztható: sütve-főzve vagy szárítva aromája elvész.

Gyógynövényként

Gyógynövény is: főleg mustárolajat (növényi antibiotikumot), illóolajakat, káliumot és olajat tartalmaz. Antibiotikus, vérképző és összehúzó hatású. Leginkább fertőtlenítőként és antibiotikumként használják (magja olyan antibiotikumot tartalmaz, amely a bélflóra károsítása nélkül pusztítja el a légzőszervet megtámadó baktériumokat), de teákba és borogatásokba is teszik. Magjait biokrémbe sajtolják.

Kivonatát egyrészt erősítőszernek, afrodiziákumnak tartják, másrészt hajápolásra használják. Főzetével köhögést, meghűlést, húgyúti betegségeket gyógyítanak.

Képek

Források