Csandrakírti
| Csandrakírti | |
 | |
| Született | 600 Dél-India |
| Elhunyt | 650 (49-50 évesen)[1] |
| Állampolgársága | indiai[2] |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csandrakírti témájú médiaállományokat. | |
| A sorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
|
|
|
Körvonalakban |
Csandrakírti (kínai: 月称, pinjin: Yuèchēng, japán: Gesshō; tibeti: ཟླ་བ་གྲགས་པ་, wylie: zla ba grags pa; 600. körül - 650) buddhista tudós volt a Nálanda egyetemen az ókori India északi részén. Nágárdzsuna tanítványa volt, akinek több művéhez is készített szövegmagyarázatot. Egy brahmin családba született Dél-Indiában.[3]
Tanításai és művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Csandrakírti volt a tibeti buddhisták által Uma Thelgyur (wylie: dbu ma thal 'gyur) névre keresztelt iskola legnevesebb alakja. Ez az iskola a madhjamaka filozófia egyik megközelítése volt, amelyet úgy fordítottak vissza szanszkrit nyelvre, hogy prászangika, amely magyarul annyit tesz, hogy a „konzekvencialista” vagy „dialektikus” iskola.[4]
A műveiben Csandrakírti megvédte Buddhapálitát Bhávivekával szemben, aki szerinte elfogadta az autonóm szillogizmust. Hasonlóképpen elutasított egy sor korábbi buddhista nézetet, mint például a vidzsnyánaváda, avagy idealista iskoláét.[5]
Csandrakírti művei közé tartozik a Praszannapadá—magyarul „tiszta szavak”—, amely Nágárdzsuna Múlamadhjamakakáriká és Madhjamakávatára című műveihez készített szövegmagyarázat. A Madhjamakávatára jelenti a tibeti egyházi egyetemek egyik legfőbb forrását a súnjatá (üresség) tana és a madhjamaka iskola filozófia tanulmányozásában.
Egy későbbi Csandrakírti
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Csarjapada tibeti fordítása szerint egy bizonyos Munidatta állította össze a kötetet, a szanszkrit kommentárjának címe Csarjágítikosavrtti, és az anyanyelvi tibeti fordítója (locava) volt Csandrakírti. Ez egy későbbi Csandrakírti, aki segédkezett a buddhizmus későbbi tibeti elterjesztésében.
Főbb művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Praszannapadá (Tiszta szavak): szövegmagyarázat Nágárdzsuna Múlamadhjamakakáriká című művéhez
- Madhjamakávatára (Belépés a középútba avagy segédlet a középúthoz)[6]
- Csatuhsatakatíká (Szövegmagyarázat a négyszázhoz): szövegmagyarázat Árjadéva 400 soros verséhez[7]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Korean Authority File" (koreai nyelven).
- ↑ "Identifiants et Référentiels". IdRef (francia nyelven). Agence bibliographique de l'enseignement supérieur. Hozzáférés: 2020. március 5.
- ↑ P. 298 Global History of Philosophy: The Patristic-Sutra Period, Volume 3, By John C. Plott
- ↑ "Candrakirti - Budda World". Tamqui.com. 2016. szeptember 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 1.
- ↑ Fenner, Peter G. (1983). "Chandrakīrti's refutation of Buddhist idealism." Philosophy East and West Volume 33, no.3 (July 1983) University of Hawaii Press. P.251. olvasva: 2016-04-01[halott link]
- ↑ Ocean of Nectar: The True Nature of All Things, Tharpa Publications (1995) ISBN 978-0-948006-23-4
- ↑ Lang, Karen C. (2003). Four Illusions: Candrakīrti's Advice to Travelers on the Bodhisattva Path. Oxford University Press.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dan Arnold, Buddhists, Brahmins and Belief: Epistemology in South Asian Philosophy of Religion
- C. W. Huntington, The Emptiness of Emptiness: An Introduction to Early Indian Madhyamaka
- Gyatso, Kelsang. Ocean of Nectar: The True Nature of All Things, verselemzés: Chandrakirti - Guide to the Middle Way, Tharpa Publications (1995) ISBN 978-0-948006-23-4
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Geshe Jampa Gyatso - Masters Program Middle Way
- Joe Wilson. Chandrakirti's Sevenfold Reasoning Meditation on the Selflessness of Persons
- Candrakiirti's critique of Vijñaanavaada, Robert F. Olson, Philosophy East and West, Volume 24 No. 4, 1977, pp. 405–411
- Candrakiirti's denial of the self, James Duerlinger, Philosophy East and West, Volume 34 No. 3, July 1984, pp. 261–272
- Chandrakiirti's refutation of Buddhist idealism, Peter G. Fenner, Philosophy East and West, Volume 33 No. 3, July 1983, pp. 251–261
- "Philosophical Nonegocentrism in Wittgenstein and Chandrakirti", Robert A. F. Thurman, Philosophy East and West, Volume 30 No. 3, July 1980, pp. 321–337