Cegőtelke
| Cegőtelke (Țigău) | |
 | |
| A cegőtelki református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Beszterce-Naszód |
| Község | Szászlekence |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászlekence |
| Irányítószám | 427111 |
| Körzethívószám | 0x63[1] |
| SIRUTA-kód | 33499 |
| Népesség | |
| Népesség | 389 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 356 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 370 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 24° 20′ 01″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 14″, k. h. 24° 20′ 01″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
.JPG)
Cegőtelke (románul Țigău) település Romániában, Beszterce-Naszód megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Beszterce-Naszód megyében, Kerléstől délkeletre, a Kecskés patak partján fekvő település.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevét a halászatban ismert egyik halfogó alkalmatosságról (halfogó vízrekesz, halfogó gázló) kaphatta, amellyel halászatkor a vizet zárják el a folyó teljes szélességében.
Története[szerkesztés]
Cegőtelke (Szász-Czege) nevét az oklevelek 1243-ban említették először Czegetelke néven, majd 1366-ban Zegen, 1407-ben Zegew, 1413-ban Scegew, 1622-ben Szaz Zege és Zász Zege néven is írták. A település kezdetben a dobokai vár földje volt, Czegő teleke néven, nagy valószínűséggel egy Czegő nevű dobokai várszolga neve után.
1241-ben a tatárjáráskor a falu elpusztult. 1243-ban az elpusztult települést IV. Béla király két szász úrnak; Lenting ispánnak, és testvérének Hermannak adományozta.
A XIV. század elején a Kajlaiak és Besztercei Henning unokái foglalták el a birtokot. 1344-ben kapták vissza birtokosai: Hermann fiának Miklósnak Mihály nevű fia és Lenning fiának Mihálynak Miklós nevű fia, kiket Pataiaknak neveztek. A későbbiekben Fátai Miklós fia Hermann után a magát leginkább Czegőinek nevező Krisztián ága maradt fenn Péter nevű fiában.
A Fátaiaknak fiúágon való magvaszakadása után - mivel őket, mármint Fátai vagy Czegői Pétert és fiát lekenczei szászok meggyilkolták - Zsigmond király a falut a szántai Laczk Dávid fiának Györgynek adta zálogba. 1430 körül pedig Zsigmond király a Kusalyi Jakcs János és Mihály székely ispánoknak zálogosította el a falut, s még ez évben a Kusalyi Jajcsoknak is adományozta Czege települést.
1444-ben Zalay István és neje Veronika volt a település birtokosa.
1490-ben Czegői Zalay Lászlóé, aki még 1492-ben is birtokosa volt.
1514-ben czegői Zalay Miklós és Péter birtoka volt.
1555-ig Kecseti Menyhért birtoka, akitől I. Ferdinánd király jószágvesztés miatt elvette, és itteni birtokrészét Nádasdy Tamás nádornak adományozta.
1628-ban Kecseti Menyhért és Pál volt birtokosa.
1677-ben Gyerő Zsófia Kölcsey Tamásné volt itt birtokos.
1702-ben több birtokosa is volt: Mikó István, Balogh János, Luczay István, Székely Pál, Bagaméri György, Pávay Miklós, Köblösi Gyula voltak birtokosaiként felsorolva.
1820-ban Apor Lázár, Balogh Ferenc özvegye, Bodoni Sándor, Nagy Zsigmond özvegye, Csabai Miklós özvegye, Ujlaky Samu, Székely László, Leska István és Nyerges József özvegye volt itt birtokos.
1898-ban Márkus Józsefé volt öröklés útján, és a református egyház volt birtokosa.
Az 1837 évi összeírás szerint 406 lakosa volt, ebből 40 nemes. A házak száma ekkor 80 volt.
1891-ben 497 lakosából 2 római katolikus, 176 görögkatolikus, 4 görögkeleti, 300 református, egy lutheránus, 14 izraelita volt. A település házainak száma 96, határa 1208 kataszteri hold volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásának része volt.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma - 1622-ben már állt régi kőtemploma, azonban 1830 körül leégett, és 1853-ban újították meg.
- Ortodox fatemploma[3]
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Beszterce-Naszód megye. adatbank.ro
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Beszterce-Naszód megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
