Ugrás a tartalomhoz

Vipasszana

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A sorozat témája
Buddhizmus

Körvonalakban
Buddhizmus portál

Sablon:Buddhizmus

A vipasszana (páli) vagy vipasjana (विपश्यना, szanszkrit; kínai: 觀 guān; tibeti: ལྷག་མཐོང་, lhaktong; wylie: lhag mthong) a buddhizmusban belátást jelent a valóság igaz természetébe,[1][2] azaz a létezés három jellemzőjébe: mulandóság, szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és az éntelenség vagy én-nélküliség.

A vipasszana meditáció egy modern théraváda gyakorlat, amelyet Lédi Szejádó és Mogok Szejádó vezetett be újra Srí Lankában, majd Mahászí Szejádó,[3][4][5] S. N. Goenka és a vipasszaná mozgalom [6] népszerűsítette, amelyben a légzés, a gondolatok, az érzelmek és a cselekedetek tudatosságát használják a belátáshoz a lét három ismérvébe. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton.[6]

Belátás meditáció

[szerkesztés]

Eredete

[szerkesztés]

A Szutta-pitakában a "vipasszana" kifejezés alig szerepel. A nyugalom kifejezésére a szamatha kifejezést használják, a vipasszanát pedig a tisztán látásra. Sokkal gyakrabban használatos a dhjánák fogalma. Amikor Buddha a tanítványainak azt tanácsolta, hogy meditáljanak, nem a vipasszana kifejezést használta, hanem a dhjánát - és soha nem szerepelt a vipasszana a tudatosság egyik technikájaként.[7]

Egyszerű belátás

[szerkesztés]

A szuttákban szerepelnek ősi viták a tanok és a belátás kifejlesztésének mahájána és a théraváda értelmezése között. Ebből alakult ki az az ideológia, hogy a megvilágosodás egyszerű belátáson keresztül is elérhető, ha alaposan megfigyeljük a létezés három jellemzőjét (tilakkhana), azaz a szenvedést, az éntelenséget és az mulandóságot.[8] Ez a négy nemes igazság tudása és belátása, amelyet csak a nemes nyolcrétű ösvényen keresztül lehet elérni. A théraváda hagyomány szerint a megvilágosodás vagy a nibbána (nirvána) csak az összes vipasszana belátási szint tanulmányozásaival lehetséges, a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlása közben.

A mahájána hagyományok a pradnyá, a súnjata, a dharmata és a két igazság tana belátását hangsúlyozzák:[9]

Vipasszana és szamatha

[szerkesztés]
Lásd még: Szamatha, Szamádhi, Dhjána a buddhizmusban és Mahámudrá

A théraváda hagyományban kétfajta meditációs gyakorlatot végeznek, a szamatha (páli; szanszkrit: śamatha; "nyugodt") és vipasszana (belátás) meditációt.[10] A szamatha a tudat lecsillapításának legfőbb meditációs gyakorlata.

A kortárs théraváda egyházakban a szamathát a vipasszana előkészítésének tartják, amely lecsillapítja a tudatot és megerősíti a koncentrációt, hogy a belátás megtörténhessen. Ez vezet el a megvilágosodáshoz. Ezzel szemben a Vipasszana mozgalomban úgy tartják, hogy a belátás nem érhető el anélkül, hogy továbbfejlesztenék a szamathát.[11] Emiatt az újítás miatt a Vipasszana mozgalmat sok kritika érte, főleg Srí Lankán.[12][13]

Gyakorlat

[szerkesztés]

A vipasszanát elmélyedéssel, befelé figyeléssel, a testrészek érzéseire való figyeléssel, az elmúláson való elemző meditációval és megfigyelésekkel lehet gyakorolni. A gyakorlatok a különböző modern buddhista hagyományokban eltérőek lehetnek, ám a fő célja mindegyiknek a belátás kialakítása.[14]

Théraváda

[szerkesztés]

Vipasszana mozgalom

[szerkesztés]
Lásd még: Vipasszana mozgalom és Buddhista modernizmus

A vipasszana kifejezés a Vipasszana mozgalomnak köszönhetően vált népszerűvé az 1950-es években Burmában. A nyugati elvont társadalmakban a vipasszana az érzelmek kezelésének gyakorlati módjává vált. A Vipasszana mozgalom, vagy más néven a „belátás meditáció mozgalom” egyszerre több modern théraváda buddhista iskolára vonatkozik, elsősorban a thai erdei hagyományra és az "Új Burmai módszerre", amelyek a létezés három jellemzőjébe való belátást hangsúlyozzák, ahhoz, hogy a gyakorló elérje a megvilágosodást és belépjen az ún. folyamba (szotápanna).

A Vipasszana mozgalomban a hangsúly a Szatipatthana-szuttán és a tudatosság használatán van, ahhoz, hogy elérjék a belátást az önkép állandótlan természetébe.

Vipasszana meditáció

[szerkesztés]

A vipasszana meditációban a légzés tudatossága technikát használják, amit ötvöznek az mulandóságon való elmélyüléssel. Minden jelenséget megvizsgálnak és következtetnek a lét három ismérvére: dukkha, anatta, és aniccsa.[15][16]

A légzés tudatosságát többször is leírja a Szutta-pitaka. A Szatipatthana-szutta úgy jellemzi, mint az erdőben leülni egy fa alá és egyszerűen megfigyelni a légzést. Ha a légzés hosszú, akkor megfigyelni, hogy a légzés hosszú, ha a légzés rövid, akkor megfigyelni, hogy a légzés rövid.[17] A légzés megfigyelésével tudatosul a légzés okozta folyamatos változás, valamint a tudatosság folyamatos keletkezése és elmúlása. Bepillantást lehet nyerni az állandótlanság természetébe a testrészek érzéseire való összpontosítás által, illetve az érzések keletkezésébe és elmúlásába.[18]

Szintek a gyakorlatban

[szerkesztés]
Lásd még: A megvilágosodás négy szintje

A vipasszana dhjánák olyan szintek, amelyek a vipasszna meditáció fejlődését jelzik, a burmai vipasszana meditáció alapján.[19] Mahászí Szejádó tanítványa Szejádó Ú Pandita a következőképpen jellemzi a négy vipasszana dhjánát:[20]

  1. A meditáló először feltérképezi a testét, majd a tudatát, és felfedezi a három ismérvet. Az első dhjána ezeknek a pontoknak, valamint a vitakka és a vicsára jelenlétének a meglátása. A jelenségek felfedik tulajdonságaikat, miképp keletkeznek és múlnak el.
  2. A második dhjánában a gyakorlat erőlködés nélkülinek tűnik. A vitakka és a vicsára is eltűnik.
  3. A harmadik dhjánában az öröm is elmúlik: csak a boldogság érzete van és a koncentráció.
  4. A negyedik dhjánában az egyhegyűség következtében megjelenik a tudat tisztasága. A gyakorlat közvetlen tudáshoz vezet. A komfortérzet megszűnik, ahogy a jelenségek láthatóvá válnak. A jelenségek átmenetiek, nem stabilak és ezáltal kiábrándítók. A szabadság vágya lép fel.

A vipasszana meditáció végül a belátáshoz vezet a jelenségek mulandóságába, azaz a megszabaduláshoz.[16]

Mahájána

[szerkesztés]

Vadzsrajána

[szerkesztés]
Bővebben: Vadzsrajána és Tibeti buddhizmus

Az indiai mahájána buddhizmusban a vipasszanával kapcsolatban egyaránt használták a deduktív és az induktív érvelést.[21] Leah Zahler szerint ebből csak a deduktív hagyomány került át a tibeti buddhizmusba a szútrajána kontextusában.[22][22]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Essentials of Mahamudra: Looking Directly at the Mind, by Khenchen Thrangu Rinpoche. Amazon.com. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  2. ↑ Henepola Gunaratana, Mindfulness in plain English, Wisdom Publications, pg 21.
  3. ↑ King 1992, 132-137. o.
  4. ↑ Nyanaponika 1998, 107-109. o.
  5. ↑ Koster 2009, 9-10. o.
  6. ↑ a b McMahan 2008.
  7. ↑ Thanissaro Bhikkhu 1997.
  8. ↑ Gombrich 1997, 96-144. o.
  9. ↑ Defined by Reginald A. Ray: "Vipashyana," by Reginald A. Ray. ''Buddhadharma: The Practitioner's Quarterly'', Summer 2004. Archive.thebuddhadharma.com. [2014. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  10. ↑ What is Theravada Buddhism?. Access to Insight. Access to Insight. (Hozzáférés: 2013. augusztus 17.)
  11. ↑ Bond 1992, 167. o.
  12. ↑ Bond 1992, 162-171. o.
  13. ↑ Robert H. Sharf, Division of Social and Transcultural Psychiatry, Department of Psychiatry, Faculty of Medicine, McGill University
  14. ↑ How to Practice Vipassana Insight Meditation. Shambalasun.com, 2004. május 1. (Hozzáférés: 2015. április 1.)
  15. ↑ Nyanaponika 1998.
  16. ↑ a b Gombrich 1997, 133. o.
  17. ↑ Maddzshima-nikája, 118., Section No. 2 - páliból fordítva angol nyelvre
  18. ↑ The Art of Living: Vipassana Meditation. Dhamma.org. (Hozzáférés: 2013. május 30.)
  19. ↑ Ingram, Daniel (2008), Mastering the core teachings of the Buddha, Karnac Books, 246. o.
  20. ↑ Sayadaw U Pandita, In this very life
  21. ↑ Zahler 108, 113
  22. ↑ a b "Some Notes on Kamalasila's Understanding of Insight Considered as the Discernment of Reality (bhūta-pratyavekṣā)", by Martin Adam, Buddhist Studies Review, Vol. 25, No.2, 2008, 3. o.

Források

[szerkesztés]
  • Bond, George D.. The Buddhist Revival in Sri Lanka: Religious Tradition, Reinterpretation and Response. Motilal Banarsidass Publishers (1992) 
  • Brooks, Jeffrey S.. A Critique of the Abhidhamma and Visuddhimagga (2006) 
  • Paths to Liberation. The Marga and its Transformations in Buddhist Thought. Motilal Banarsidass Publishers (1994) 
  • Glickman, Marshall. Beyond the Breath: Extraordinary Mindfulness Through Whole-Body Vipassana Meditation. Tuttle Publishing (1998). ISBN 1-58290-043-4 
  • Gombrich, Richard F.. How Buddhism Began. The Conditioned Genesis of the Early Teachings. Munshiram Manoharlal Publishers Pvt. Ltd. (1997) 
  • King, Winston L.. Theravada Meditation. The Buddhist Transformation of Yoga. Motilal Banarsidass (1992) 
  • Koster, Frits. Basisprincipes Vipassana-meditatie. Mindfulness als weg naar bevrijdend inzicht. Asoka (2009) 
  • McMahan, David L.. The Making of Buddhist Modernism. Oxford University Press (2008) 
  • Nyanaponika. Het hart van boeddhistische meditatie (The heart of Buddhist Meditation). Asoka (1998) 
  • Ray, Reginald A. (Ed.). In the Presence of Masters: Wisdom from 30 Contemporary Tibetan Buddhist Teachers (2004). ISBN 1-57062-849-1 
  • Schumann, Hans Wolfgang. Buddhism: an outline of its teachings and schools. Theosophical Pub. House (1974) 
  • Thánisszaró Bhikkhu. One Tool Among Many. The Place of Vipassana in Buddhist Practice (1997) 
  • Warder, A.K.. Indian Buddhism. Motilal Banarsidass Publishers (2000) 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vipasszana&oldid=25631330”