Szutta-nipáta
| A Khuddaka-nikája szuttái 
|
| PTS rövidítés |
|---|
| Khp · Dhp · Ud · Iti · Sn · Vv Pv · Thag · Thig · Jat · Nm · Ps Ap · Bv · Cp · Nt · Pk · Miln |
| A Szutta-pitaka nikájái |
| DN · MN · SN · AN · KN |
| Szutták listája |
| DN · MN · SN · AN · KN |
A Szutta-nipáta[* 1] (szó szerint: „Lezuhanó szutták”) buddhista írás, szutták gyűjteménye a théraváda buddhizmushoz tartozó, páli kánon részét képező Khuddaka-nikájában. Minden szuttáját a történelmi Buddha végső nirvánája előttinek tartják. A buddhizmuson belül ez a szutta nagy tiszteletnek örvend és gyakran idézik. Különösen a buddhista morál szempontjából fontos forrás. Javarészt időmértékes metrikus versekből áll, de akad benne próza is. Öt részből áll:
- Uraga-szutta – A kígyó
- Csúlavagga – a rövidebb kifejtés
- Mahávagga – a hosszabb kifejtés
- Atthaka-vagga – az oktett fejezet
- Párájana-vagga – fejezet a túlpartra való útról
Ezek közül az első négy tartozik össze. Ezek összesen 54 költeményt tartalmaznak. Az ötödik egy önálló mű, amely tizenhat részre tagozódik. A Szutta-nipáta abban a korban keletkezett, amikor parázs vita folyt a brahmanizmus eszméivel és intézményeivel kapcsolatban. A buddhizmus megkérdőjelezte az uralkodó társadalmi, szociális és gondolkozási struktúrát – főleg az áldozati rituálékat mint a mágikus világkép kifejeződését, valamint a bráhmanák prioritását. A Szutta-nipáta tükrözi saját korszakának tényleges társadalmi helyzetét és konfliktusait.[1]
Egyes tudósok[2] – mint például Bhikkhu Bodhi[3] és K. R. Norman[4] – úgy vélik, hogy ez a szutta tartalmazza a legrégibb buddhista gyakorlatokat. A kínai buddhista kánonban, az Atthakavagga egyik verziója fennmaradt a mai napig. A nipáta egy szanszkrit verziójának egy töredéke szintén fennmaradt.[5]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Megjegyzések
[szerkesztés]- ↑ A páli kánon szuttáira való hivatkozáskor a Szutta-nipáta hagyományos rövidítése az „Sn” vagy „Snp”. Ez különbözik az „SN” rövidítéstől, amely hagyományosan a Szamjutta-nikája.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A páli kánon - a Szutta nipáta. Tarrdaniel.com. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
- ↑ Nakamura, Hajime. Indian Buddhism: A Survey with Bibliographical Notes. Motilal Banarsidass, 45-6. o. (1980). ISBN 9788120802728
- ↑ Bodhi, Sutta-Nipāta - The oldest discourses in the Pali Canon (előadások). Bodhimonastery.org. (Hozzáférés: 2017. január 10.)
- ↑ Norman, KR. The Rhinoceros Horn and Other Early Buddhist Poems (Sutta-Nipata) (1985)
- ↑ Hoernle, A. F. Rudolf. The Sutta Nipata in a Sanskrit Version from Eastern Turkestan, The Journal of the Royal Asiatic Society of Great Britain and Ireland. Cambridge University Press, 709-732. o. (1916)
További információk
[szerkesztés]- A Szutta-nipáta néhány szuttájának magyar fordítása az a-buddha-ujja.hu oldalán
- A Szutta-nipáta az Access to Insight oldalán
- Szutta-nipáta magyarázat Bhikkhu Bodhi előadásában Archiválva 2021. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
Angol fordításai
[szerkesztés]- Tr Viggo Fausböll, in Sacred Books of the East, volume X, Clarendon/Oxford, 1881
- Buddha's Teachings, fordító: Robert Chalmers, Lord Chalmers, Harvard Oriental Series, 1932
- Woven cadences of early Buddhists, fordító: E. M. Hare. Sacred Books of the Buddhists vol.15, repr. - London: Oxford University Press, 1947
- The Group of Discourses, fordító: K. R. Norman, 1984, Pali Text Society, Bristol
- fordító: Saddhatissa, Curzon, London/Humanities Press, New York, 1985
- fordító: N. A. Jayawickrama, University of Kelaniya, 2001