Torontáloroszi
| Torontáloroszi (Руско Село / Rusko Selo) | |
 | |
| A római katolikus templom tornya | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Észak-bánsági |
| Község | Nagykikinda |
| Rang | falu |
| Polgármester | Kabók Imre |
| Irányítószám | 23314 |
| Körzethívószám | +381 230 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2813 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 113 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 71 m |
| Terület | 29,4 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 46″, k. h. 20° 34′ 19″Koordináták: é. sz. 45° 45′ 46″, k. h. 20° 34′ 19″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Torontáloroszi témájú médiaállományokat. | |
Torontáloroszi (avagy Kisorosz, szerbül Руско Село / Rusko Selo, németül Ruskodorf) település Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Nagykikinda községben.
Fekvése
Nagykikinda délkeleti szomszédjában, Torontáltószeg és Magyarcsernye közt fekvő település.
Története
Torontáloroszi nevét a középkorban Oroszi néven említették az oklevelek.
Neve már szerepelt az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékekben is, ekkor már plébániája is volt.
A török hódoltság alatt is lakott maradt, az 1717. évi kincstári összeírásban, Horoschin néven, a becskerekei kerülethez tartozott, tíz lakott házat találtak itt. A Mercy-féle térképen Mally Oroszin néven, a lakatlan helyek között tartották számon. Később a délmagyarországi kincstári puszták bérlőtársasága bérelte.
1767-ben németeket telepítettek ide, majd 1776-ban Szeged vidéki magyarok is letelepedtek itt. A kincstári birtokok elárverezésekor Stefanovics Bazil vette meg, tőle Vidákovics császári kapitány vásárolta meg.
1838-ban Mácsai Csernovics Pál, utána báró Sina Simon birtoka lett, akitől gróf Zichy Ágost gyermekei, Mária, Fedora és Anasztázia örökölték.
Népesség
Demográfiai változások
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 4294 | 4341 | 4143 | 3830 | 3657 | 3510 | 3328[2] | 2813[1] |
Etnikai összetétel
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 1880 | 56,49 |
| Magyarok | 1181 | 35,48 |
| Jugoszlávok | 55 | 1,65 |
| Cigányok | 48 | 1,44 |
| Montenegróiak | 43 | 1,29 |
| Horvátok | 18 | 0,54 |
| Ukránok | 12 | 0,36 |
| Románok | 8 | 0,24 |
| Macedónok | 3 | 0,09 |
| Szlovákok | 2 | 0,06 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek
- Római katolikus temploma - 1802-ben épült, majd 1832-ben megnagyobbították
- Görögkeleti temploma - 1797-ben épült
Jegyzetek
- ↑ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities. Belgrád: A Szerb Köztársaság Statisztikai Hivatala. 2012. ISBN 978-86-6161-023-3 Hozzáférés: 2017. október 9. (szerbül és angolul)
- ↑ Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima. (szerbül) Beograd: Republički zavod za statistiku. 2004. ISBN 86-84433-14-9 Knjiga 9
- ↑ Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima 1. kötet. (szerbül) Belgrád: Republički zavod za statistiku. 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források
- Borovszky Samu: Torontál vármegye
