Ikarus 280T

Ikarus 280T
GVM-troli Budapesten
Gyártási adatok
Gyártó	karosszéria: Ikarus Karosszéria- és Járműgyár elektromos berendezés: ZiU, BBC, Kiepe, Obus, Hitachi, GVM
Gyártásban	1975–1992
Legyártva	380 db
Típus	csuklós
Utasparaméterek
Padlófelület álló utasoknak	15,63 m²
Szállítható személyek száma	34+110 fő
Ülőhelyek száma	34 db
Méretek
Hosszúság	16 500 mm
Szélesség	2500 mm
Magasság	3460 mm
Tengelytáv
A-B	5400 mm
B-C	6200 mm
Fordulókör átmérő	22,5 m
Tömeg	14 000 kg
Hasznos terhelés	9860 kg
Legnagyobb össztömeg	23 860 kg
Tengelynyomás
A tengely	6600 kg
B tengely	10 660 kg
C tengely	6600 kg
Műszaki adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Motor	DK-207 G-1
Teljesítmény	110 kW
A Wikimédia Commons tartalmaz Ikarus 280T témájú médiaállományokat.

Az Ikarus 280T az Ikarus 280-as autóbusz alapján készített trolibusz. A karosszériákat az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár gyártotta, elektromos berendezéseit különféle cégek tervezték, a kezdetekkor még a selejtezett ZiU trolik elektronikáját használták fel, végül az új trolik legnagyobb számban a Ganz Villamossági Művek által kifejlesztett berendezéssel készültek (rövidítve GVM).

Az első példány 1976-ban még ZiU–5-ösök berendezéseivel jelent meg Budapest utcáin, melyet 77 további darab követett 1978-ig, ezek közül három különbözött a többitől, kísérleti megfontolásokból például önjáró üzemet is teszteltek.

Magyarországon Szeged és Debrecen is beszerzett Ikarus trolikat, Szegedre került négy darab, korábban vásárokat járt bemutatódarab, illetve különféle prototípusok, majd hat darab Obus elektronikás sorozattroli is. Debrecen egy prototípust szerzett meg, melyet további négy szintén Obus elektronikás troli követett.

A típus iránt külföldről is érdeklődés mutatkozott, a legnagyobb felvásárló Bulgária volt. A fővárosba, Szófiába 151 darab GVM-berendezésű trolit exportáltak 1985-től 1989-ig a magyarok, továbbá Vratsza városába is négy példány került.

Ezzel egy időben az NDK egy 150 troliról szóló megrendelést adott le, erről az egyik GVM-troli lipcsei bemutatóútja után döntöttek. Politikai változások miatt azonban csak 55 darab troli jutott el a németekhez, ezek négy városban álltak forgalomba, az utolsót 2000-ben selejtezték.

Az Ikarus legnagyobb vásárlója, a Szovjetunió Ikarus trolikat nem vásárolt, de néhány prototípus jármű Moszkvában futotta a próbaköröket, ezek adták az alapját a saját készítésű trolibuszaikhoz, melyeket autóbuszokból építettek át és SZVARZ-Ikarus néven álltak forgalomba.

Autóbuszokból átépített trolik Lengyelországban és Észak-Koreában is léteztek, ezeket mind helyben gyártották Ikarus karosszériákból.

GVM-trolik Észtország fővárosában, Tallinnban, illetve a romániai Temesváron is közlekedtek, ezeket Németországból vásárolták használtan.

Prototípus trolibuszok több nyugati országban jártak próbakörökön, többek között Franciaországban, Ausztriában és Svájcban, de a tengerentúlon is bemutatkozhatott a típus: az egyik járművet Mexikóban és az Egyesült Államok néhány városában tesztelték.

Magyarország

Fájl:79-es trolibusz (140).jpg

Egy „100-as troli” a Hősök terén

Budapest

A Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) az új csuklós trolibuszok gyártásával az Ikarust bízta meg, mivel akkor még ez a technika kiforratlan volt. A megegyezés szerint az ezzel párhuzamosan selejtezésre kerülő ZiU–5 típusú trolik motorja került az Ikarus szekrényekbe. Az első trolit Ikarus 280.T1 szériajellel 1975-ben szállították le és 1976. január 2-án vették állományba 100-as pályaszámmal. A prototípus jármű a 100-as sorozat utolsó napjáig közlekedett, majd megőrzési célból leállították. A helytelen tárolás miatt azonban állapota leromlott, ezért 2000-ben szétvágták.

A prototípus trolibusz után 1976-ban és 1978-ban további 78 darabot vásárolt a BKV, a szóló változattal ellentétben erre azért nyílt lehetőség, mert a Szovjetunió ekkor még nem tudott csuklós járműveket gyártani. Az új trolik a 280.91 szériajelet és a 101–178 pályaszámot kapták, amelyek kocsiszekrényét az Ikarus leszállította a BKV-nak, ahol a selejtezett ZiU–5-ösök alkatrészeit beszerelték.

Néhány darab kísérleti megfontolásból különbözött a többiektől: a 101-es kísérleti örvényáramféket, a 102-es erősáramú védőkapcsolást, a 104-es akkumulátoros segédhajtást kapott, a 120-ast részben önjáróvá tették egy Lada motorral, a 155-ös pedig Volkswagen segédhajtással üzemelt. Utóbbi jármű az Ikarus tulajdonában volt 1989-ig. Az alkatrészeket általában utas nélküli tesztüzemekkel próbálták ki, amelyeket később kiszereltek.

A trolik először a 75-ös vonalon jártak, majd az újonnan létesített 80-as és 81-es vonalakon is megjelentek, illetve a ZiU-kkal vegyesen közlekedtek a 79-es vonalon. Az 1980-as évek végén elkezdték a selejtezésüket az újonnan érkező GVM-trolik érkezésével egy időben, az utolsó darabot 1995-ben vonták ki a forgalomból.

Egy kijelzős GVM a Városligetben

1981-ben kísérleti prototípusként készült el a két motoros, egyedi hajtásrendszerű 300-as pályaszámú troli, melyet az Ikarus, a BKV és a VKI (Villamosipari Kutatóintézet) közösen épített. Az egyik motort később kiszerelték. A trolival a hidraulikus hajtásrendszert tesztelték, mellyel a sokszor hibás szaggatós berendezéseket szerették volna lecserélni. A próbák végül sikertelenek voltak, a troli további sorsa ismeretlen.

Egy Ikarus prototípus troli még készült 1987-ben, ezt 199-es pályaszámon vette állományba a BKV 1990-ben. A jármű a 972-es ZiU–9V típusú troli (később ZiU–9B-vé átépített, egyedi példány) berendezéseivel közlekedett. Az új konstrukció eredményeképpen a troli villamosféke erősebb lett, ám néha megnőtt a késedelmi ideje (később fékezett), vagy blokkolásig fékezte a hajtott kerekeket, ezáltal erősen balesetveszélyessé vált. 1996-ban átépítették GVM-berendezéssel és a 283-as pályaszámot kapta, így 2014-ig forgalomban volt. Ekkor ennek a trolinak az alkatrészeit használták fel a 156-os pályaszámú nosztalgiatroli megépítésekor.

A felújított 200-as GVM

1987-ben hét, 1988–89-ben pedig 76 darab GVM-troli került Budapestre Ikarus 280.94 szériajellel, amik szinte teljesen megegyeztek a keletnémet 280.93-as járművekkel. Öt darab harmonikaajtóval, míg a többi bolygóajtókkal érkezett, de az öt harmonikaajtós trolit is 2001 és 2003 között átalakították bolygóajtóssá. A trolikba 196 kW-os TK 110 K jelű motor került, nevüket pedig a villamosegységeket gyártó Ganz Villamossági Művekről (rövidítve GVM) kapták, pályaszámuk 200–282. Egyenáramú szaggatós technológiával készültek, melynek fejlettsége akkor úttörőnek számított a villamosgépiparban. A budapesti trolikban ezt a funkciót cseh gyártmányú tirisztorok látták el. A járművek másik úttörő tulajdonsága a visszatápláló villamosfék, amely fékezéskor generátorként viselkedve villamosenergiát képes visszatáplálni a felsővezetékbe. Az új trolikat a sofőrök eleinte nehezen szokták meg, mert a korábbi típushoz képest az ellentétes oldalon volt a fékpedál. 1997. március 27-én az Örs vezér terén a műszaki pihenőre félreálló 263-as pályaszámú trolibuszt egy fiatalembernek sikerült beindítania, majd az első házba beleütközött. A trolit később megjavították, majd újra forgalomba állt. Az első GVM-troli selejtezése 2014. március 31-én történt meg, ekkor hat darabot állítottak le. 2015. február 15-én a 205-ös pályaszámú trolit Eberswalde vette meg, ahol nosztalgiacélok miatt felújítják. 2016. december 22-én az ukrajnai Bila Cerkva négy trolit megvásárolt a BKV-tól, ezeket eredeti piros festésükkel küldték ki. Budapesten 2017 februárjában már csak 45 darab GVM-troli volt állományban.

Debrecen

A 401-es troli Debrecenben

Az egyik T6-os prototípus İzmir városának készült, budapesti próbafutásai után Ankarába került. 1982-ben visszavitték Budapestre, ahol a szaggatós berendezések fejlesztéséhez tesztelték a Ganz gyárban. 1991-ben Debrecen vette meg, itt egy balesetes ZiU–9-es troli elektromos berendezéseivel szerelték fel, majd 400-as pályaszámmal vették állományba. Egyedisége és nehézkes javítása miatt 2000-ben selejtezték. A kedvező tapasztalatok miatt azonban 1991-ben további négy darab Ikarus trolit vásárolt a Debreceni Közlekedési Vállalat, amelyekbe szintén ZiU–9 alkatrészek kerültek. Kettőt Budapesten, kettőt pedig Debrecenben szereltek össze, a trolik a 401–404 pályaszámokat kapták. 2007-ig a debreceni buszok és trolik kék-fehér fényezést kaptak, a 404-es troli kivételével, ami korábbi piros festését megtartotta. Ezt a járművet 2016-ban selejtezték, a maradék három 2017 márciusában még forgalomban volt.

Szeged

Az 503-as troli Szegeden

Szeged első Ikarus trolibuszait 1982-ben szerezte be, ekkor két kísérleti darab került az alföldi városba: a Kiepe-elektronikás T4-es és a Ganz-elektronikás T6-os. Másfél évvel később a Hitachi-elektronikás T7-est, 1987-ben pedig az egyik BBC-elektronikás T3-ast is megvették. A T4-es 1978-ban készült, ebbe Kiepe-berendezést szereltek. Ellenállás-vezérlése egyedi volt, elektropneumatikus kontaktorvezérléssel rendelkezett. Szegedre 1982-ben került, majd 1984-ben vették állományba T4-281 pályaszámmal és 1992-ig volt forgalomban. Az első T6-os prototípus 1980-ban épült bolygóajtókkal, részben önjáró funkcióval. A próbafutások után megjelent a BNV-n, majd Lipcsében is. Ez után Weimarban forgalomba is állították 1980 szeptembere és novembere között, majd kiállították Plovdivban, illetve további próbaúton vett részt Szófiában. 1982-ban került Szegedre T6-281-es pályaszámmal, 1990-ben villámcsapás érte, amelytől tönkre mentek az elektromos berendezései, de hivatalosan csak 1996-ban selejtezték. 2011-ben Szeged környékén megtalálták a jármű roncsait, és 2014-ben a Közlekedési Emléktár Alapítvány megvásárolta. A T3-as 1980-ban Linzben, majd Grenoble-ban járt próbaúton, utána 1986-ig az Ikarusban kísérleteztek vele. Szegedre üresen került, ahol 1987-ben állt forgalomba GVM-berendezéssel. Pályaszáma T6-282 volt. 1999-ben selejtezték, de csak 2002-ben vágták szét. A T7-es prototípus egy 1977-es szekrényre épült, de csak 1980-ra készült el. Japán Hitachi-berendezéssel építették meg, Volkswagen segédmotorral, így önjáró üzemre is képes volt. 1985-ben került Szegedre, ahol a T7-281-es pályaszámot kapta. 1994-től nem közlekedett, de csak 1998-ban selejtezték, majd egy évvel később elbontották.

1991-től 1993-ig az Obus Kft. berendezéseivel hat darab trolit vásárolt a Szegedi Közlekedési Társaság, ezeket Budapesten előszerelték, a végső összeszerelést pedig Szegeden végezték. A járművekbe ZiU–9-es elektromos berendezések voltak beépítve, a légsűrítő viszont lengyel gyártmányú volt. A trolikat 500–505 pályaszámmal vették állományba. 2001-ben az 502-es pályaszámú trolit átalakították Ganz aszinkron motoros hajtásúvá, illetve a német Eberswalde városából két darabot használtan vásároltak, ezek az 506-os és 507-es pályaszámokat kapták. A trolikat 2004-ben kezdték el selejtezni, helyükre használt Mercedes és Škoda 15Tr trolikat vásároltak. Az 505-ös pályaszámú trolibuszt 2009-ben felújították, és azóta nosztalgiajárműként közlekedik.

Külföld

Bulgária

Szófiában

Az Ikarus GVM-elektronikával először 1985-től 1989-ig gyártott sorozattrolit Bulgáriának Ikarus 280.92 szériajellel, ezek Szófiában álltak forgalomba. A trolik egy részének homlok- és hátfalát a 2000-es években lecserélték. Az egykori 151 darabos flottának a nagy részét már selejtezték, 2017 januárjában még 60 körüli állományi Ikarus trolibuszuk van, amelyek leginkább csak csúcsidőszakban közlekednek.

1991-ben négy darab 280.92-es trolit Vratsza városa is vásárolt, ezek közül kettőt 2016-ban selejteztek, a másik kettő 2017 januárjában még forgalomban volt.

Szófiában három Ikarus 280-as autóbuszba Škoda 9Tr-berendezést építettek, ezeket 401-403 pályaszámokon vették állományba és 2004-ben selejtezték őket.

Észak-Korea

Phenjanban is közlekedett Ikarus troli, de az ország elszigeteltsége miatt ezekről nem áll rendelkezésre elég forrás. Új trolikat az Ikarus nem adott el Észak-Koreának, a trolibuszok közül kettő ránézésére két darab Ikarus 260-as autóbuszból van összeillesztve, a harmadik pedig egy Ikarus 280-as busz átalakítva.

Észtország

Ikarus troli Tallinnban

Észtország Ikarus trolibuszait használtan vásárolta a német Hoyerswerda-ból 1995-ben és 1996-ban, a hat darab jármű 426-431 pályaszámmal Tallinnban állt forgalomba. Az utolsó trolit 2004-ben kivonták a forgalomból.

Lengyelország

Lengyelország nem vásárolt eredeti Ikarus trolit, az országban közlekedő példányok autóbuszokból lettek átalakítva. Az első darabot a Kapena gyár 1987-ben Słupsk-ban készítette egy hétéves Ikarus 280.26-os buszból, amely 1988 elején állt forgalomba. A városban 1999-ben megszűnt a trolibusz-közlekedés. 1988-tól 1993-ig Gdynia kilenc darab 280.26-os buszt alakított át trolibusszá. 1991-ben további három trolibuszt szerelt össze a Kapena Lublin számára. A lengyel trolibuszok a 280E jelzést kapták, közülük már egyik sem közlekedik.

NDK

Eberswalde Ikarus buszokkal és trolibuszokkal

AZ NDK-ban a trolibuszállomány jelentősen leromlott az 1970-es években, a régi Škoda trolik elavultak, továbbá nem rendelkeztek csuklós buszokkal. Az első GVM-troli 1980-ban mutatkozott be a Lipcsei Őszi Vásáron, majd Weimarban. Sikeres próbafutások és átalakított elektronikus berendezések után 150 trolit rendeltek a németek, harmonikaajtós változatban 1985-ben és bolygóajtós változatban 1989-ben. A trolik Potsdamban (5 darab), Weimarban (15 darab), Eberswalde-ban (18 darab) és Hoyerswerda-ban (12 darab) közlekedtek. Öt troli Suhlba is került, de ezek nem álltak forgalomba, és hamar átkerültek Weimarba. Végül csak 55 darab GVM-troli érkezett meg az NDK-ba, mert Németország újraegyesítése után a trolikat elkezdték selejtezni, illetve néhányat Temesvár, Cseljabinszk, Tallinn és két példányt Szeged vásárolt meg.

Eberswalde 2015-ben Budapestről megvásárolta a 205-ös pályaszámú GVM-trolit, ezt felújították és nosztalgiajárműként tartják.

Románia

Romániában csak Temesváron jártak Ikarus trolik, ezeket használtan vásárolták 1995 és 1999 között a német Weimarból és Eberswalde-ból. A járműveket 2008 körül selejtezték.

Szovjetunió

A 0049-es Moszkvában

1987-ben az Ikarus 2 prototípust készített: ezek Moszkvába kerültek, 0010 és 0011 pályaszámon. A 0010-es a Ganz bemutató járműveként volt kinn, rövid időn belül visszatért Budapestre, ahol állapota leromlott. A 0011-es a budapesti 199-essel egy időben készült, elektromos berendezéseik megegyeztek. Ez a jármű sem közlekedett sokáig, selejtezése után pedig szétvágták, és a moszkvai saját gyártású troliknak lett a mintadarabja.

Az 1997-ben gyártott újabb prototípust 1999-ben Moszkvában vették állományba 0049-es pályaszámmal. A troli tervezője az Obus volt, az előszerelést az Ikarus, a végső szerelést pedig a TMZ (Tusinszkij Masinosztroityelnij Zavod – Tusinói Gégyár) végezte. Az oroszok elsődleges célja az volt, hogy trolikat gyártsanak, de a gyár csődjével ebből a tervből végül nem lett semmi.

1993-ban Cseljabinszk az NDK-ból öt, majd 1998-ig további tíz használt GVM-trolit vásárolt, illetve alkatrésznek négy működésképtelen darabot. A trolibuszok 3850–3864 pályaszámmal álltak forgalomba. Napjainkban már egyik sem közlekedik, 2009-ig mindet selejtezték.

1988-tól 1991-ig a moszkvai SZVARZ (Szokolnyicseszkij Vagonoremontnij Zavod – Szokolnyiki Járműjavító Üzem) gyárban az MTRZ-vel (Moszkovszkij Trollejbusznoremontnij Zavod – Moszkvai Trolibuszjavító Üzem) együttműködve csuklós Ikarus autóbuszokat alakítottak át trolibusszá – az Ikarus gyár Moszkvában tesztelt Ikarus 280.91D típusjelű (a „D” betű a Dinamó aggregátot jelölte) prototípus trolibusza alapján. A módszerrel 58 jármű készült ZiU–9-es berendezéssel, ezek közül öt darabnál 18 méteres Ikarus 283 típusú busz volt a donor. Az ezredfordulóra 18 kocsi maradt, ebből 17 lett selejtezve 2002 és 2004 között, míg a 0034-es kocsit felújították, és nosztalgiatroliként közlekedik. Több város megvásárolta a selejtezett moszkvai kocsikat, Tverbe három, Vologdába öt, a grúz Rusztaviba pedig hét trolibusz került ily módon. A karbantartás elégtelensége miatt állapotuk hamar leromlott, így selejtezésük is hamar megtörtént: napjainkban már egyik sem közlekedik.

További prototípus trolik

Az 1978-ban elkészült Ikarus 280.T3 prototípus BBC (Brown-Boweri & Cie AG) elektronikával, szaggatóval és örvényáramfékkel készült. A járműszekrényeket az Ikarus gyártotta, a villamos berendezéseket Genfben szerelték be. A trolikba még Volkswagen segédhajtást is építettek, emellett rugós áramszedő-lehúzóval is fel voltak szerelve. Az egyik trolit először Genfben, majd Budapesten is kipróbálták. 1981-ben Mexikóvárosban, 1982-ben San Franciscóban és Seattle-ben tesztelték. A próbafutások után visszakerült az Ikarushoz, további sorsa ismeretlen.

Az Ikarus 280.T5 Škoda-berendezéssel épült volna a csehszlovák piacra, de végül a tervet a magas költségek miatt nem valósították meg.

Összefoglaló táblázat

Altípus	Gyártásban	Eredeti pályaszám	Villamos berendezés	Ajtóelrendezés, ajtófajta
Prototípusok
Prototípus a BKV számára
280.T1	1975	100	ZiU	4-4-4-4 harmonikaajtók
280.94	1987	199	ZiU	2-2-2-2 bolygóajtók
280.T8	1981	300	BKV-VKI	4-4-4-4 harmonikaajtók
További prototípusok
280.T3	1978	–	BBC	2-2-2-2 bolygóajtók
280.T3/1	1978	T6-282 (Szeged)	BBC	2-2-2-2 bolygóajtók
280.T4	1978	T4-281 (Szeged)	Kiepe-Obus	2-2-2-2 bolygóajtók
280.T6	1980	T6-281 (Szeged)	Ganz	2-2-2-2 bolygóajtók
280.T6/1	1980	400 (Debrecen)	Ganz	2-2-2-2 bolygóajtók
280.T7	1980	T7-281 (Szeged)	Hitachi	2-2-2-2 bolygóajtók
Sorozattrolik
A BKV számára
280.91	1976	101–155	ZiU / Kiepe-Obus	4-4-4-4 harmonikaajtók
280.91	1978	156–178	ZiU / Kiepe-Obus	4-4-4-4 harmonikaajtók
280.94	1987–1989	200–282	Ganz	4-4-4-4 harmonikaajtók (1987) 2-2-2-2 bolygóajtók (1988–1989)
A DKV számára
280.T9.90	1991	401–404	Obus	2-2-2-2 bolygóajtók
Az SZKT számára
280.T9.90	1991–1992	500–505	Obus / Ganz	2-2-2-2 bolygóajtók
Bulgária számára
280.92	1985–1991	1200–2925 (Szófia) 116–119 (Vratsza)	Ganz	4-4-4-4 harmonikaajtók
Az NDK számára
280.93	1985 és 1989	4–16, 21–25 (Eberswalde) 214–218 (Suhl) 451–455 (Potsdam) 570–581 (Hoyerswerda) 8020–8034 (Weimar)	Ganz	4-4-4-4 harmonikaajtók (1985) 2-2-2-2 bolygóajtók (1989)

Képgaléria

• 
  Autóbuszból átalakított troli Gdyniában
• 
  280.92-es Szófiában
• 
  280.93-as az NDK-ban (Eberswalde)
• 
  Ex-NDK-s GVM-troli Temesváron
• 
  Korábbi NDK-s Ikarus troli Cseljabinszkben
• 
  A bolgár Vratsza városban

Források

• Ikarus 280T a BKV honlapján. BKV. (Hozzáférés: 2017. február 15.)