BPV 1–18

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(MÁV 341 sorozat szócikkből átirányítva)
BPV 1–18
MÁV 1026.jpg
BPV 1–18
MÁV IIIk. osztály
MÁV 341 sorozat
Pályaszám
BPV 1–18
MÁV 1015–1032
MÁV IIIk 3031–3048
MÁV 341,001–018
Általános adatok
Gyártó Wöhlert, Berlin;
WLF, Floridsdorf
Gyártásban 18821883
Selejtezés 1955 körül (MÁV)
Darabszám BPV: 18 db
MÁV: 18 (BPV-től)
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 262 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 45 km/h
Ütközők közötti hossz 14 790 mm (szerkocsival)
Teljes tengelytávolság 3 160 mm
Szolgálati tömeg 37,8 t
Tapadási tömeg 37,8 t
Legnagyobb tengelyterhelés 12,8 t
Gőzvontatás
Jelleg C-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 435 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 10 Atm
Rostélyfelület 1,71 m²
Forrfelület 127 m² (vzborított)
Gépezeti vonóerő 56,85 kN
Tapadósúlyból számított vonóerő 59,35 kN

A Budapest–Pécsi Vasút 1–18 pályaszámcsoportú, később a MÁV IIIk. osztályú, végül MÁV 341 sorozatú mozdonyok magyar C-n2 tengelyelrendezésű gőzmozdonyok voltak. 1882 és 1883 között gyártotta a Wöhlert és a WLF. Összesen 18 db készült a sorozatból.

Tartalomjegyzék

Története [szerkesztés]

A mozdony három kapcsolt kerékpárú, telített gőzű, ikergépezetű tehervonati mozdony. A berlini Wöhlert mozdonygyár 16 darabot, a Floridsdorfi Mozdonygyár 2 darabot szállított az 1882-ben megnyitott Budapest-Pécs Vasúttársaság számára. A vasút államosítása, 1889. június 1-je után előbb MÁV 1015-1032, 1891-től IIIk. osztály 3031-3048 pályaszámokon, 1911-től MÁV 341 sorozat 001-018 pályaszámokkal üzemelt.

A 1026 pályaszámú mozdonyt a Wöhlert gyár szállította 739-es gyári számmal, BPV 12 pályaszámmal. Hatósági vizsgáját 1882. december 21-én tartották. MÁV pályaszámai: 1889-től 1026, 1891-től IIIk. osztály 2095, 1911-től 341 012, 1959. május 12-től a sárvári cukorgyár ipari mozdonya. A BPV centenáriumára üzemképes állapotra felújította a MÁV Pécsi Igazgatósága. 1985-től nosztalgiaüzemi mozdony, de ma már a Füsti szoborparkjának lakója.

Irodalom [szerkesztés]

  • Mihály Kubinszky (Hrsg.): Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2.
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum. ISBN 963-552-161-8 (1985.) 

Fordítás [szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a BPV 1–18 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]