Farkasrév
| Farkasrév (Vadu Izei) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Farkasrév |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437365 |
| Körzethívószám | 0x62 |
| SIRUTA-kód | 106657 |
| Népesség | |
| Népesség | 2136 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - |
| Népsűrűség | 1,72 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 284 m |
| Terület | 16,85 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 53′ 23″, k. h. 23° 55′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 23″, k. h. 23° 55′ 52″ | |
 | |
| Farkasrév weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Farkasrév témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Farkasrév (románul: Vadu Izei, 1968-ig Vad, jiddisül וואד) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Máramarosszigettől hat kilométerre délkeletre, a Mára bal partján, az Iza beömlésénél, dombvidéken fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar és román nevének alaptagja azonos jelentésű – vad a magyar 'rév'. 1808-ban egyik neveként feltűnt a Brod, amely közszóként ugyanezt jelenti. A magyar név előtagja arra a Farkas mesterre utal, aki 1383–84-ben máramarosi ispán volt. Először a falu is ekkor, 1383-ban fordul elő, Farkasrev alakban, majd 1397-ben mint Rew. Mai hivatalos román nevének jelentése 'Izaréve'.
Története[szerkesztés]
Kezdetben vegyesen jobbágyi–kisnemesi, a 17. századtól jobbágyfalu volt. Egy Lázár nevű helyi nemest 1514-ben, a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt vagyonfosztásra ítéltek. A 16. század közepétől a szomszédos Kaszó vidéki falvak román nemesei és a máramarosszigeti polgárok birtokolták, a 17. század elején nagy része Bethlen Istváné lett, majd a század közepén egésze a kincstáré. Későbbi birtokosai közé tartozott 1671-ben Thököly Imre, az 1680-as–1700-as években Perényi Mária. 1767-ben részben kamarai, részben Vécsey-birtok volt.[1] Görögkatolikus iskoláját először 1816-ban említik.[2] Az 1860-as években Várady Gábor udvarháza állt benne. Fatemplomát 1758-ban Bárdfalváról szállították ide, de a kőtemplom elkészülte után, 1884-ben vissza is vitték Bárdfalvára. A 20. század elején Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.
1838-ban 449 görögkatolikus vallású lakosa volt.[3]
1910-ben 1999 lakosából 1817 volt román, 155 német (jiddis) és 25 magyar anyanyelvű; 1831 görögkatolikus és 163 zsidó vallású.
2002-ben 2310 lakosából 2304 volt román nemzetiségű; 2070 ortodox és 71 görögkatolikus vallású.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Kazár László grafikusművész emlékmúzeuma.
- Faragott máramarosi kapuk.
- A faluban csergekészítés, szőnyegszövés, fafaragás, üvegikonfestés, vesszőfonás.
- Gheorghe Covaci Cioata hegedűs zenekara.
- Zsidó temető.
Testvértelepülése[szerkesztés]
.svg){kind=small}
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Livia Ardelean: Eine Beschreibung des Marmaroser Komitats. der Bezirk Szigeth. Memoria Ethnologica 42-3 (2012) [1] Archiválva 2014. december 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Bökényi Dániel: Máramaros vármegye tanügyének multja és jelene. M.-Sziget, 1894, 183. o.
- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A falu turisztikai célú webhelye (angolul) (franciául)
- Fényképek a zsidó temetőről
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}