Ormánság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ormánság
ormánsági népviselet a 19. században
ormánsági népviselet a 19. században
Talpasház Sellyén
Talpasház Sellyén
NagytájDunántúl
KözéptájDráva menti síkság
Fontosabb településekSellye, Vajszló
KistérségekSellyei járás
Népesség
Vallási megoszlásrómai katolikus, református
Etnikai megoszlásmagyarok, romák
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC +1
A Wikimédia Commons tartalmaz Ormánság témájú médiaállományokat.

Az Ormánság vagy Ormányság tájegység Baranya vármegyében, a Dráva árterületén, a Dráva-sík kistáj része. Baranyára jellemző aprófalvas vidék. Központja és egyben járási székhelye Sellye. Második legnagyobb települése Vajszló.

Lakossága hagyományosan református.[1] Egyedülálló festett kazettás templomaik (Drávaiványi,[2] Adorjás, Kórós,[3] Kovácshida) az ősi magyar jelképrendszer elemeit hordozzák.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét a „hegycsúcs”, „hegytető”, vagy „lápos terület” jelentésű finnugor eredetű orom, ormágy, vagy ormány szavakból, vagy a török orman ("erdő") szóból származtatják.[4] A finnugor etimológia szerint első lakói a vizes területekből kiemelkedő ormákra építkeztek,[5] a terület a honfoglalás korában erdőség volt.

Az Árpád-korban, 1257-ben írásos emlékben Ormán, Ormánköz illetve Bőköz volt ennek a területnek a neve. Szigetvár és Szentlórinc is e terület része volt, mint Aljvidék.[4] Györffy György történész szerint a Gyöngyös és az Okor patakok közötti terület volt. A mai Nyugat-Ormánság volt Ormánköz, a Kelet-Ormánság pedig a Bőköz.[6] A 17. századtól a református falvakra használták az Ormánság kifejezést Délnyugat-Baranyában,[4] de még a 20. század elején is a Kelet-Ormánságiak a nyugati részeket tekintették csak Ormánságnak.[6]

Földrajza[szerkesztés]

Az Ormánság területe a pannón időszakban lesüllyedt és létrejött a Szlavón-Horvát beltó. Ez a tó hamar föltöltődött köszönhetően a Drávának, Nyitrának, Vágnak. Később kiemelkedett a Dunántúli-dombság és Dunántúli-középhegység, így az északi folyók a kialakuló Dunába ömlöttek. A pleisztocén korban futóhomok jellemezte a területet.[7]

A Dráva évezredeken keresztül behálózta Ormánságot. Kimutatható, hogy Barcs-Okorág-Kémes vonalon is folyt. Később dél felé került a fő ága. Volt olyan időszak, amikor a folyó szélessége 15 kilométer volt.[7]

  • Helyi védelem alatt álló területek: a sellyei Kisrét, a drávafoki legelő, a Nákói-mocsár, a Kisszentmártoni láp.
  • Országos védelem alatt áll a Szentegáti Ősbükkös természetvédelmi terület.

1996-ban megalakult a Duna-Dráva Nemzeti Park. Baranya vármegyében a Nemzeti Park határa a folyó árvízvédelmi töltése.

Lakosság[szerkesztés]

A honfoglaláskor szlávok éltek a vidéken, ez a folyónevekben is fölfedezhető. Az Árpád-korban ezek a szlávok beolvadtak a magyarságba.[4] Ekkoriban tilos volt a keleti és nyugati területeken élőknek a másikkal házasodnia. Ezt hívták Laki-hídon túli házassági tilalomnak.[6] Ahogy akkoriban mondták: „Lakihídon át nem jó menyecskét hozni, mer abbú mind kurva lössz."[8] Lak falu Adorjás, Kémes és Baranyahídvég falvak között elterülő település volt.

A népszámlálási adatok szerint a vidék nagy részét magában foglaló Sellyei kistérség lakosságának 87,4%-a magyar, 12%-a horvát, 6%-a roma.[9] A romák valós aránya viszont lényegesen magasabb a népszámlálási adatoknál. Gilvánfa lakossága szinte teljesen beás cigány. A valamikor egyeduralkodó őshonos református magyarság az egykézésnek köszönhetően ma már csak a vidék lakosságának 20%-át adja. Helyüket katolikus magyar zsellérek, völgységi svábok és cigányok foglalták el,[10] így ma már lakosságának kétharmada római katolikus.[11]

Népviselet[szerkesztés]

1867 után a polgárosodó Siklós környéki drávaszögi emberek szoknyát és pantallót viseltek, míg az ormánságiak továbbra is a cifra paraszti viseletet. Ezért utóbbiak csúfneve lett a pupák.[12]

Az ormánsági népi szőttesre jellemző volt, hogy a fehér alapot pirossal díszítették csak.[6]

Települések[szerkesztés]

A tudósok 22-45 falut sorolnak az Ormánsághoz.[4]

talpasház Sellyén
Nyugat-Ormánság Kelet-Ormánság

Tévesen az Ormánsághoz sorolnak több Dráva menti falut is, amely egykoron többségében horvát volt. Kiss Géza így írt erről: „Azért, mert Ormányság elsősorban és mindenekfölött néprajzi és csak másodsorban földrajzi fogalom. Tehát Sztára, Révfalu, Keresztúr, bár a Dráva és Ormányság közé szorult, s bár építkezésében, életberendezésében, ősi eszközeiben sok rokon vonást, sőt azonosságot mutat Ormánysággal, de mert nyelve más, viselete más, a földrajzi összefüggés ellenére sem Ormányság”.[7]

Vers a tájegységről[szerkesztés]

Az 1930-as években született az alábbi vers a tájegységről:[13]

Vers az Ormánságról


45 kisfalu néz a nagyvilágba
Jön-e már valaki, ki sorsát megszánja?
Jön-e már valaki, ki népét felrázza?
Lesz itt a magyarnak új feltámadása?

Ormánsági falvak, ti kicsik és nagyok,
én is a ti bús lányotok vagyok.
Szomorú a lelkem, mert amerre jártam
csak pusztulást, nyomort és cifraságot láttam.

Házakat láttam üresen, bezárva,
magyar lesz-e ennek újra gazdája?
Meg földet is láttam szántatlant, ugaron
hát kevés a dolgos kéz itt már Ormánságon?

Sok szomorú kérdés, minek is folytassam...
Mindnyájuk szívét miért szomorítsam?
Inkább gyertek velem, gyertek menjünk vissza
munkáskezű régi vidám Ormánságba.

1930-as évek

Nyelvjárás[szerkesztés]

Az Ormánságban ő-ző nyelvjárást beszéltek, amit hivatalosan dél-somogyi nyelvjárásnak neveznek. Ennek oka feltételezhetően a dél-alföldi kapcsolat, ahol szintén ő-ző nyelvjárás van.[4] Az alábbi szaporcai vers példája is jól szemlélteti ezt:[1]

Fársáng


Hipp-hopp, fársáng!
Itt ölték az ártányt,
Nem adják a máját,
Csak a szalonnáját.

[...]

Kelj föl asszony, kelj föl,
Csald mög az uradat,
Ne sajnájjad mögmecceni
Darab szalonnádat!"

Farsangi köszöntő, Szaporca

Az alábbi legendát Szársomlyó hegyről Kémesen jegyezték le, a helyi dél-somogyi nyelvjárásban:

„Volt egy gyönyörű lány, akire szömöt vetött az ördög. Egy napon megjelönt az anyjánál, és azt mondta, add neköm a lányodat, mert úgy is elviszöm. A furfangos öregasszony fogadást ajánlott az ördögnek: Ha napkeltéig fölszántod a Harsányi-hegyet, elvihetöd. Az ördög alkonyat után nagy garral nekilátott. Még éjfél se vót, már végzött is a hegy egyik felivel. Az anya megrémült. Mit csinyáljon? Mit csinyáljon? - Bémönt a tikólba, megkereste a kokast, a lába közé fogta és jól megszorétotta, erre az elkezdött kukorékóni, a környék kakasai meg mind utána mondták. Amikor az ördög meghallotta, azt hitte, hajnalodik és elvesztötte a fogadást. Mérgében dúlva-fúlva visszafutott a pokolba, ahol lemönt, forró kénköves víz fakadt. Ebbű lett a harkányi feredő. Az anyja csalafintasága révén így menekült meg a lány, a szél barázdálta hegyet meg azúta is Ördögszántotta-hegynek híjják.”[14]

Gasztronómia[szerkesztés]

Az Ormánság nyugati felén a „főttperec” volt a legkedveltebb ünnepi sütemény. Ezt a megyében máshol nem ismerték. A fehér hurkát bár máshol is ismerték, itt volt a leginkább elterjedve. Mivel főleg reformátusok ették, ezért kálomista hurkának is hívták. A tüdőskolbász szintén ormánsági specialitás, bár ritkán készítették el.[6]

Népszokások[szerkesztés]

Az ormánsági lányok feladata volt régen a szőlők őrzése. Az Ormánság nem szőlőtermő vidék, viszont a Drávaszögben, a Villányi-hegységben (a harkányi, terehegyi részen) több ormánsági szőlőbirtok volt. A drávaszögi lányoknál nem volt ez a szokás.[6]

A 20. század elejéig az ormánsági gyász színe a fehér volt.[7]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b sószóró - református körkép. w3.enternet.hu. [2009. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. ↑ Archivált másolat. [2005. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  3. ↑ Archivált másolat. [2005. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. július 4.)
  4. ↑ a b c d e f Dél-Dunántúl néprajzi csoportjai. gepeskonyv.btk.elte.hu
  5. ↑ Etimológia
  6. ↑ a b c d e f Zentai, János: Baranya megye néprajzi csoportjai. tajesember.hu, 1978. [2017. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  7. ↑ a b c d Táj és ember, az Ormánság világa. www.novenyzetiterkep.hu. [2021. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva].
  8. ↑ a laki hídról - Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 16. library.hungaricana.hu, 1971
  9. ↑ 2001-es népszámlálás (nemzetiségek)
  10. ↑ Fülep Lajos: A magyarság pusztulása
  11. ↑ 2001-es népszámlálás (vallás, felekezet)
  12. ↑ Zentai, 18. o.
  13. ↑ Járóföld - Hazai Tájakon: Ormánság, 2. (helyi idős hölgy elmondása alapján) Aprófalvak Vajszló környékén, 1997 [2017. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 10.)
  14. ↑ Zentai, 8-9. o.

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ormánság&oldid=25823933”