MÁV 12 sorozat
MÁV 12 sorozat | |
MÁV MII. osztály MÁV 12 sorozat | |
Pályaszám | |
10101–10102 1911-től: 12,001–002 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest |
Gyártásban | 1907 |
Szolgálatba állás | 1907 |
Selejtezés | 1924 |
Darabszám | 2 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | AA (B) |
Nyomtávolság | 1435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 990 mm |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 60 km/h |
Ütközők közötti hossz | 6480 mm |
Hossz | 6570 mm |
Magasság | 3820 mm |
Szélesség | 2750 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 2900 mm |
Teljes tengelytávolság | 2900 mm |
Üres tömeg | 17,33 t |
Szolgálati tömeg | 20,6 t |
Tapadási tömeg | 20,6 t |
Legnagyobb tengelyterhelés | 10,3 t |
Sebességmérő | Haushälter |
Fékek | |
Típusa | kézifék |
Vonatfűtés | gőz |
Gőzvontatás | |
Szerkezetszám | 771 |
Jelleg | AA–h2t (B–h2t) |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 260 mm |
Dugattyú lökethossza | 2 × 280 mm |
Állókazán típusa | porosz rendszerű síktűzszekrényes, nagyfüstcsöves Schmidt-túlhevítős |
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett | 2100 mm |
Gőznyomás | 12 bar |
Tűzcsövek | |
Száma | 106 db |
Belső/külső átmérője | 33,5 / 38 mm |
Hossza | 2000 mm |
Füstcsövek | |
Száma | 10 |
Belső/külső átmérője | 106 / 114 mm |
Rostélyfelület | 0,72 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 2,8 m² |
Csőfűtőfelület | 32,3 m² |
Túlhevítő felület | 6,65 m² |
Gépezeti vonóerő | 26,97 kN |
Tapadósúlyból számított vonóerő | 31,39 kN |
Vezérmű rendszere | Heusinger–Walschaert |
Vízkészlet | 1,8 m³ |
Tüzelőanyag-készlet | 0,5 t |
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV 12 sorozat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A MÁV 12 sorozata egy kísérleti motorpótló szertartályos gőzmozdonytípus (régies nevén: kismozdony) volt.
Története
[szerkesztés]A MÁV jelentős számú gőzmotorkocsival rendelkezett, ám azok üzembiztonsága rossz volt, ezért gyakran kiestek az üzemből. Ezen hiányok pótlására írt ki pályázatott a MÁV un. motorpótló mozdonyokra. A MÁV gépgyár 77. szerkezetszámú, 1976-1977 gyári számú mozdonyai 1907 végén készültek el Ezek a mozdonyok a bajor ML 2/2 mozdonyok másolatainak voltak tekinthetők. A Maffei rendszert azért választották, mert ennél a henger kerékpárok közötti elhelyezése és a két kisméretű ellendugattyú az alternáló mozgást végző tömegeket és azok hatását csökkentette, így a mozdony futása 60 km/h sebességnél sem vált nyugtalanná.
A két mozdonyt a MAV új kategóriaként, az egyszemélyes kiszolgálású motorpótló mozdonyok számára új jelöléssel mint MIl. osztályt, a 10101 és 10102 pályaszámokkal 1907 december 11-én, illetve 19-én vette át és azokat Nyíregyháza fűtőház állagába osztotta be. 1911-ben a mozdonyokat a 12,001 és 12,002 pályaszámokra számozták át Bonyolult szerkezetük miatt nem voltak kedveltek, és karbantartásuk is nehézkes volt, ezért az első világháború után már nem teljesítettek vonali szolgálatot. Az 1925-ben tervezett átszámozás során túlhevítős jellegüknél fogva a 12,501-502 pályaszámokat jelölték kis számukra. 1926 decemberben mindkét mozdonyt letétbe helyezték az Északi Főműhelyben, selejtezésükre azonban csak 1936-ban került sor.
Műszaki leírás
[szerkesztés]A kis, mindössze 6,48 m ütközők közötti hosszú mozdonyok elrendezése, méretei szinte azonosak voltak, mint a mintául vett bajor mozdonyoké: a Schmidt-féle túlhevítővel ellátott 0,72 m2 rostélyfelületű, 35 m elgőzölögtető- és 6,6 m2 túlhevítő felületű, kazán 12 bar nyomású túlhevített gőzt állított elő. A tüzelőanyag félönműködő táplálása a sátorbain elhelyezett tölcsér alakú széntartóból rázóadagolással történt. A kazáriban termelt gőz dugattyús tolattyúkkal szabályozva jutott el a mozdony 2,9 m tengelytávolságának felezőjében a keret külső oldalán felszerelt hengerekbe, amelyekben két-két 260 mm mérőjű ellendugattyú nűködött 280 mm lökethosszal. A dugattyúk hajtórúddal hajtott az első és hátsó kerékpár egymástól 180-ra elékelt forgattyúit. a két kerékpárt belső csatolórudak kapcsolták össze. A mozdonyt Heusinger-Walschaert rendszerű vezérművel látták el. A 191 kW (260 lóerő) teljesítményű, 20,6 t üzemképes tömegű mozdonyt, melynek gépezeti vorióereje 27 kN, tapadási vonóereje 32,4 kN volt, a 990 mm futók átmérőjű kerékpárok 322 1/min fordulatón 60 km/h sebességgel hajtották
Irodalom
[szerkesztés]- Villányi György. Gőzmotorkocsik és kismozdonyok. Magyar Államvasutak Rt. (1996)
- Magyar Vasúttörténet: 1900-tól 1914-ig (4. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997)
- Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993