„Gersekarát” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Visszavontam 2001:738:807:DAFB:89C5:A3C8:A0D3:C1A6 (vita) szerkesztését (oldid: 18498477) |
→Képgaléria: +Pic |
||
76. sor: | 76. sor: | ||
== Képgaléria == |
== Képgaléria == |
||
<gallery> |
<gallery> |
||
Kép: |
Kép:Gersekarát_Vas_Church.JPG |
||
Kép:Templom belső részlet.JPG |
Kép:Templom belső részlet.JPG |
||
Kép:Gersekarát1.jpg |
Kép:Gersekarát1.jpg |
A lap 2017. június 14., 16:27-kori változata
Gersekarát | |||
A Sárvíz-tó madártávlatból | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
Vármegye | Vas | ||
Járás | Vasvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Pászthory Istvánné | ||
Jegyző | Babos-Szőllősy Gabriella | ||
Irányítószám | 9813 | ||
Körzethívószám | 94 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 651 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 32,23 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 19,92 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 16° 44′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 16° 44′ 48″ | |||
Gersekarát weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gersekarát témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Gersekarát község Vas megyében, a Vasvári járásban.
Fekvése
Vasvártól nyugat-délnyugatra 10 km-re, Körmendtől kelet-délkeletre 16 km-re, a Sárvíz-pataktól északra terül el a Kemenesháton.
Története
Területén hosszú ideig erdőség volt. Erre vonultak az 1051-es német támadás csapatai. Gerse első okleveles említése 1272-ből, Karátföldé 1313-ból való. Mindkettő irtásfalu. A település gersei részének neve a középkorban Golsa, Gelse majd Gerse.
1316 előtt a település birtokosa Csapó (Chapow) ispán unokája Gelsei László volt - kinek felesége az országbírói tisztséget is betöltő Köcski Sándor nővére - más forrás szerint pedig nagynénje - volt.
A település ezen zavaros időszakban a Németújváriak tartományúri befolyása alá tartozott. Az 1310-es évek közepén a Németújváriak famíliájából a király pártjára átálló - Nádasd nemzetségből (Nadasth) származó és Gelsét is birtokló - Gelsei László családját Németújvári János kiirtatta. A "gelsei hatalmaskodás" során a birtokra törő Németújváriak martalócai Vörös Salamon vezetésével, a templomba menekült Gelsei Lászlót és három emberét megölték majd onnan kihurcolták és lefejezték. Az udvarházba kilenced magával bezárkózó Gelsei Dénesre a házat rágyújtották, a hatalmaskodásból dajkája jóvoltából csak Gelsei László leánya Margit menekült meg.
Gelsei Margitot I. Károly magyar király 1332-ben - már mint Magyar Pál feleségét - fiúsította , így később atyja minden javainak örököse lett.
A vérontásra a tartományúri befolyás alóli nyílt átállás - Köcski Sándor, Gelsei László és Dénes ; Köcski Sándor 1318-ban már szentmártoni várnagy – miatt került sor. Annak, hogy a tragikus esemény után a birtokok nem a Márk fia Pethő ágra szálltak egyetlen oka lehet mégpedig az, hogy ez az ág még ekkor nem a király oldalán állt. Így pár évvel később a birtokokat Magyar Pál kapta meg királyi adományként.
1324 november elején a győri káptalan I. Károlynak írt jelentéséből Magyar Pál gimesi várnagynak Gelse és Mákfa (Makua) vas vármegyei valamint Zala és Páhok (Paah) zala vármegyei birtokokba való beiktatásáról értesülünk. A család másik ágának nevében Gelsei Márk fia Pethő a beiktatásnak ellentmond, a király elé idézve azonban ellentmondását visszavonja.[2]
1332. november 11-én Károly Róbert Magyar Pált megerősíti az 1324 évi Gelse, Mákfa, Zala és Páhokra vonatkozó adományában. A királyi megerősítés bizonyosan szorosan kapcsolódik feleségének Gelsei Margitnak ezt három nappal megelőző fiúsításához is.[3]
1343. augusztus közepén László csázmai prépost - királyi titkos kancellár és kápolna ispán – előtt Magyar Pál Gelse, Gerl, Nagymézadó (Nogmezadow) és Kismézadó (Kysmezadow) vas vármegyei birtokait és Hosszúpáh (Hwzwpah) zala vármegyei birtokát a feleségének adta.[4] Az adományozást feltehetően a Nádasd nemzetség Pethő ágának örökösödés – ősiség - címén 1340-ben feltámasztott jogigénye váltotta ki. Minek folytatásaként 1346-ban I. Lajos király előtt Magyar Pál és fia László valamint Margit asszony, másfelől Márk fia Pethő megállapították, hogy őseiktől örökölt irtokaikat: Gelse, Makwa, Mezado, Sarfewmezado, Hodaz, Zalateluk, Pah és Derze tőlük az idők folyamán elidegenítették, ezeket azonban Károly király örökjogon Margit asszonynak adományozta. Margit asszony Makwa, Hodaz és Zalateluk birtokokat feltételesen Márk fia Pethőnek – ekkortól: Makwai Pethew - adja.[5]
1353 végén Gelsei Margit a budai káptalan előtt, betegágyában férje és fia László beleegyezésével végrendeletet tesz ( Gelse, Olsár, Sarfeumézadou és Derze-t érintően ) az óbudai Klarissza apácák javára.[6] Közvetlenül ezt megelőzően, majd 1354. január elején Makuai Márk fia Pethő mester a vasvári káptalan előtt eltiltja Magyar Pált és feleségét az előzőekben érintett birtokok elidegenítésétől.[7]
1354. január végén I. Lajos király átírja és megerősíti Margit asszonynak az óbudai Klarisszák javára tett adományát.[6]
1357 végén Gelsei Margit a budai káptalan betegágyához kiküldött kanonokjai előtt az atyjától reá szállott szőlőjét a Gelse villában és a Gelse sessiót a Vasvár civitasban székelő domonkos barátoknak adományozza.[8]
Gelsét érintő igényének a Pethő-ág csak Gelsei Margit 1372 évi halálát követően tud majd érvényt szerezni. Még ezt megelőzően 1371-ben, Gelsét Magyar Pál özvegye I. Lajos királynak eladja.[9]
1448-ban a gersei jobbágyok fellázadnak a vármegye hivatalnokai ellen. A lázadás leverése során a falut elfoglalták a vármegyeiek, akik csak Hunyadi János parancsára adták vissza a korábbi birtokosainak, a Gersei Pethőknek.
Gerse a török időkben kétszer is elnéptelenedett. Kara Haszán török szpáhi telepítette újra. Több török támadást szenvedett el Karátföld is, Gerse is.
1766-ban újabb jobbágylázadás zajlott. Ennek részesei bíróság elé kerültek. A francia támadás idején a nem érintett Rábán inneni Vas vármegyéhez tartozott. A XVIII. század végére a Festeticsek szerezték meg Gersét. Karátföld, mint nemesi község, egészen, 1848-ig őrizte kiváltságainak maradványait.
Az 1868-as népoktatási törvény hatására előbb Karátföld, majd Gerse is községi iskola alapításába fogott. 1906-ban ide települ a körjegyzőség. 1907-től postahivatala van. Az első világháború után itt is pusztított a spanyolnátha és a tífusz.
1930-ban új iskolaépületet adtak át Gersén. Ez volt az „emeletes iskola”, ami ma az önkormányzat és a körjegyzőség épületeként funkcionál. 1927-től kapcsolták be Gersét a telefonhálózatba. A kir. Belügyminiszter 1937-ben egyesíteni akarta a két közeli községet, de a helyiek ellenállásán ez a szándék megbukott. 1938-tól önálló orvosi körzetet alakítottak ki Gerse központtal.
Az egyesítésre 1950. október 1-jei hatállyal került sor. Ekkor az egyesített községnek a Gersekarát ideiglenes nevet kapta a település. 1951-től megkezdődött a falu villamosítása. 1952-ben megépült a karátföldi iskola épülete. 1953-ban hozott a tanács határozatot az utcák ma is használatos elnevezéséről. 1954-ben megszűnt az első t.sz.cs. 1957-től megindult a buszközlekedés. 1963-ban átadták az új Művelődési Házat. 1964-ben felavatták a helyi víztornyot. 1966-tól közös tanácsa volt Sárfimizdóval. 1969-ben megépült az óvoda. Ekkor Gersekarát a megszűnő vasvári járásból átkerül a körmendihez. 1970-től közös tanácsa volt Telekessel. 1985-ben a községbe látogatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke. 1986-ban átadták az új iskolaépület első ütemét a Honvéd utcában.
2001-től a község déli határában a Sárvíz-patak felduzzasztásával 33,3 ha területű mesterséges tavat alakítottak ki.
Nevezetességei
A falu határában talajvíz táplálta állóvíz a Fiastó. Partján védett növények nőnek. Az egyik szőlőhegyén, a Mihályfai hegyen kápolna és védett présházak („pincék”) állnak. A falutól délre 33,3 hektáros tó található. Ennek egy részén horgászni lehet, a másik a strandolóké, jetskiseké. A tó partján kemping, a faluban kiadó szobák, házak várják a pihenni vágyókat. A másik szőlőhegye karátföldi Bükk-hegy. Itt az utóbbi években felelevenítették a hegyi búcsú hagyományát. Május elején misével és rendezvényekkel folytatják a korábban élő, aztán elmaradt hagyományt.
Képgaléria
Jegyzetek
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./129.
- ↑ Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./192.
- ↑ Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./274.
- ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:90927
- ↑ a b A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91460
- ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91459
- ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91505
- ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91786