Salgótarján

Salgótarján
Belváros a Karancs szállóval
Salgótarján címere Salgótarján zászlaja
Becenév: Tarján, Nógrádi völgyváros
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Észak-Magyarország
Vármegye	Nógrád
Kistérség	Salgótarjáni
Jogállás	megyeszékhely megyei jogú város
Alapítás éve	900-944
Polgármester	Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz)
Jegyző	dr. Kádár Zsombor
Irányítószám	3100
Körzethívószám	32
Testvértelepülései	Lista Besztercebánya Szlovákia Gliwice Lengyelország Vigarano Mainarda Olaszország Vantaa Finnország Losonc Szlovákia
Népesség
Teljes népesség	31 223 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	373,19 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	220–500 m
Terület	100,84 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 05′ 07″, k. h. 19° 47′ 12″48.085277777778, 19.786666666667
Salgótarján Pozíció Nógrád vármegye térképén
Salgótarján weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgótarján témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Salgótarján (szlovákul Šalgov-Tarjany, németül Schalgotarjan, korábbi nevei alapján: Tarján és kicsit később Salgó, korábbi helyesírás szerint: Salgó–Tarján) megyei jogú város Észak-Magyarországon. Nógrád megye székhelye, népességét tekintve Szekszárd után a második legkisebb megyeszékhely Magyarországon.

Nevének eredete

A Salgótarján név a Salgó és a Tarján nevek összetételéből keletkezett. A Salgó a közeli Salgó várra utal, mely név a salgó (ragyogó, fényes) melléknévből származik. A Tarján a honfoglaló magyar törzsek egyikének a neve volt, mely ótörök eredetű szó, jelentése fejedelem, alkirály.

Történelme

Fájl:I katfelm.jpg

Az I katonai felmérés térképe

Történetét a honfoglalás idejéig vezethetjük vissza. A 10. század első évtizedében a Tarján nevű törzs birtokolta, melyet a belső gyepűvonal védelmére telepítettek ide.

A település a Kacsics nemzetség ősi birtokaihoz tartozott. 1246-ban a Kacsics nemzetség Illés ágából származó Péter birtoka volt.

1280-ban Péter testvérének, Simonnak fiait, Miklóst és Simont találjuk itt. 1327-ben az ugyane nemzetségből származó Salgai Illés és Miklós, valamint ezek fiainak osztatlan birtoka volt.

1332-1337-ben már a pápai tizedjegyzék is említette plébániáját, tehát ekkor már egyházas hely volt.

Egy 1348-ban kelt oklevél már említette Salgó várát is, amelynek közelében feküdt a község.

1411-ben a Szécsényieké, akik ekkor megosztoztak az öröklött javakon, az itteni vár Salgó Simon-nak jutott.

1450-ben a cseh husziták birtokába került, akiktől azonban 1460-ban Hunyadi Mátyás király visszafoglalta.

Tarján helység az egész középkorban a salgó vára sorsában osztozott és vámhely is volt.

1439-ben az oklevelek Salgó községet is említették, amely közvetlenül Salgó vára alatt, a későbbi Salgó-puszta helyén feküdt.

1548-ban Bebek Ferenc volt a település földesura.

1552-ben a vár Derencsényi Farkas kezében volt, de 1554-ben, miután az őrség Zagyvai Ferenc kapitány vezetése alatt az ellenség közeledtére megfutamodott, a vár a törökök kezébe került.

1562-1563-ban Hüsszein, Ali basa nagyvezér csauszának hűbérbirtoka lett.

1593-ban Tiefenbach Kristóf és Pálffy Miklós foglalták vissza a várat a törököktől.

A 17. században már kovácsműhelye és malma is volt a falunak, amelynek ekkor 247 lakója volt. Fülek várának 1682-es ostroma után a település elnéptelenedett, és tíz évig lakatlan maradt. 1782-ben lassan újra benépesülő település még sokáig nem tartozott a jelentősebbek közé. Ekkor eléggé színes lett a nemzetiségi összetétel, amelyek főleg szlovákok voltak. Érkeztek ide visszavándorló magyarok illetve ruszinok.

A török hódoltság után a helység gróf Volkra Ottó Kristóf birtokába került, akinek örökös nélküli halála után, a 18. század elején, báró Szluha Ferenc szerezte meg.

1715-ben 17, 1720-ban 20 magyar háztartását írták össze, 1470-ben még a báró Szluha család volt a birtokosa.

1770-ben Jeszeniczei Jankovich László, 1828-ban Jankovich Antal, Nógrád vármegye alispánja, majd gömöri főispán volt a földesura.

1783-ban újabb betelepülési hullámban érkeztek visszamenekülő magyarok és romák.

1821-ben régi kis temploma tűzvész áldozata lett. Jankovich Antal, a plébánia akkori kegyura, a leégett templomot helyreállíttata és megnagyobbíttatta, Luby József pedig 1866-ban tornyot építtetett hozzá. A hívek szaporodásával azonban ez a templom is szűk lett, mire azt Kovács Nándor prépost-plebános kezdeményezésére 1900-ban teljesen átalakították. Református temploma 1882-ben épült, de a tornya 1894-ben.

A 19. században többször érték a helységet súlyos elemi csapások. Az 1840 években az árvíz döntötte romba a katlanszerű völgyben álló lakóházakat és gazdasági épületeket. Árvíz volt még 1870-ben és 1873-ban is, majd 1821-ben nagy tűzvész volt, amelyben a római katolikus templom teteje is leégett.

Fájl:II katfelm.jpg

A II. katonai felmérés térképe

1847-től Hyeronimus Morsbrugger bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel szén után kutatott a falu közelében és 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel a falu közelében. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. 1881-ben két cég egyesülésével óriási gyárkomplexum alakul ki elsősorban az itteni szénelőfordulásoknak köszönhetően: a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.T. Ez akkoriban az ország második legnagyobb vasfinomító vállalata volt, és az elit üzemek közé tartoztak ahol magas fokú kiképzésben részesültek a szakmunkások. Az ide özönlő idegen munkások miatt ekkoriban a város etnikai viszonyai is jelentősen változni látszottak. A megszervezett oktatásnak köszönhetően azonban sikerült egységes magyar munkásréteget kinevelni. A település az üzemek sokaságával és a bányászattal fejlődésnek indult. A várossá fejlődést a vasút is meghatározta amely 1867-óta létezik. Ez a vasútvonal (Pest-Salgótarján) is fontos tényező volt a fejlődésben. Az akkori végállomás után egy iparvágány indult ki az Acélgyárhoz. De az Acélgyáron kívül a Tűzhely- és az Üveggyárhoz is kiágazott iparvágány. A vasút később tovább épült ki. Ezáltal 1922-ben kapott a község városi rangot. A város első polgármestere dr. Förster Kálmán volt. A háború idején a város bányáit használták légópincéknek, valamint a Bányavasút alagútjait. A háborút erősen megsínylette a település, de hamar visszaállt minden a régi kerékvágásba.

1950-ben az addigi Balassagyarmat helyett Salgótarján lett Nógrád megye székhelye, bár a megyei tanács végrehajtó bizottsága ténylegesen csak 1952-ben tudott átköltözni, mivel itteni működésének technikai feltételeit csak ekkor tudták biztosítani. Ez újabb fejlődéshullámot indított meg. Megépült a Síküveggyár és az Üveggyapotgyár. 1950-ben hozzácsatolták Baglyasalja községet, 1961-ben Zagyvapálfalvát, 1973-ban Zagyvarónát, 1977-ben pedig Somoskő és Somoskőújfalu községeket. Közigazgatásilag Salgótarjánhoz tartozik Salgóbánya is. 1968-ban a belváros megkapta a Hild János-díjat. A szocialista beruházások idején Salgótarján az iparvárosok közé tartozott. A hatalmas beruházások a bánya, az ipari üzemek körül. Sorra épültek fel a lakótelepek, megújult a belváros, amely ekkor nyerte el mai formáját. A közigazgatási területen belül felújították az utakat és a vasutat. Ekkor kezdték építeni a 210-es főutat. Az üzemek bezárása az 1970-es évekre tehető vissza, amikor a bánya bezárt a szén fogyása és a gazdaságtalan kitermelés miatt.

Fájl:Híd Salgótarjánban.jpg

A Salgó úti felüljáró

A rendszerváltás után visszaesés állt be a gazdasági életben. Elsőként a Síküveggyár jelentett csődöt, 1993-ban. Ebből a bajból az Öblösüveggyár és a Tűzhelygyár szerencsésen jött ki. 1992-ben a BRG elköltöztette Salgótarjáni üzemét, amellyel újabb üzem szűnt meg a városban. 1994-ben Salgótarján megyei jogú város lett, mivel ekkor valamennyi megyeszékhely a népességétől függetlenül megkapta e rangot. 1999-ben az Acélgyár is részben megszűnt. Ebben az egykori óriási üzemben már csak a hideghengermű és a szöggyártó gépek működnek. 2000-ben elkészült az ipari park amely munkalehetőséget nyújt a város lakóinak. 2001-ben a Széchenyi Terv keretében megújult a Kórház és a Könyvtár. Somoskőújfalu a 2004. szeptember 4-i népszavazás alapján 2006-ban levált Salgótarjánról. 2008-ban újabb üzem zárt be. Az Üveggyapotgyárban is leállt a termelés.

2009-ben városszépítő program indult, amely a következő 20 évre azt tűzte ki céljául, hogy szebb, jobb, élhetőbb várossá teszi Salgótarjánt, hasonlóan mint az 1970-es, 1980-as években.

Salgótarján 1950 óta a megye székhelye. Ugyanebben az évben hozzácsatolták Baglyasalját. Ezt követően egyre több környékbeli település is a város részévé vált. A belváros mai képét a szocializmus időszakában kapta, ekkor jelentős iparváros volt a település. A 19. század második felétől a város fontos bányavidék központja volt, amíg a termelés a széntartalékok kimerülése és a magas önköltségi ár miatt meg nem szűnt. Nehézipara továbbra is hanyatlik, amely látszódik a városképben is. A csökkenő lakosság számára az ipar és a szolgáltatási szektor biztosítja a megélhetést. A 2008-as adatok alapján 38 683 lakója van a városnak. A rendszerváltás óta arra törekszik, hogy ipara alkalmazkodjon a változó körülményekhez, illetve turisták idecsalogatása is fontos szempont.

2009-ben új városfejlesztő projekt indult, amellyel az 1980-as évek hangulatát szeretnék visszavarázsolni, illetve szebb, jobb, élhetőbb várossá tenni Salgótarjánt.

Városrészei és lakótelepei

Városrészek, és a település domborzati viszonyai.

Salgótarjánhoz 7 városrész és 4 lakótelep tartozik. 1950 és 1977 között több települést kapcsoltak a városhoz, ezek közül Somoskőújfalu önállósodott 2006-ban.

Baglyasalja

Baglyasalja a középkorban is létező kis település, mely a vár alatt terült el, a Salgótarján felé eső északi részen és a török világban menekültek lakosai a falu mostani helyére. Felette magasodott Bagolykővár, másként „Kővár” vagy „Bagolyvár”. Innen ered a neve (Bagolykőváralja, Baglyos, Baglyasalja). Az itteni várat 1310-ben említette először oklevél.

1324-ben Szécsényi Tamás nyerte adományul, majd 1341-ben említik ismét az oklevelekben.

A vár a 15. században már elpusztult.

Baglyasalja helység 1455-ben Somoskő várához tartozott. Ekkor a Szécsényi család birtoka volt.

Idegér

Idegér valamikor tanya volt. A bányászat beindulásával fejlődni kezdett és hamarosan itt is bányászkolóniák épültek ki. Ma Salgótarján legszegényebb városrésze, lakosainak közel fele roma származású. Egy hosszú völgykatlan déli ágában helyezkedik el. A két katlan között található dombon magasodott a valamikori Baglyos-kővár.

Salgóbánya

A településrész egyik látnivalója

Salgótarján legmagasabban fekvő városrésze, mivel 500 méteres tengerszint feletti magasságban egy fennsíkon helyezkedik el 2 km hosszan. Salgóbánya szintén a középkorban létező nagyon kicsi település, inkább tanya volt.

Somoskő

Fájl:Hungary(somosko)100.jpg

A somoskői vár

A település felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is. A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg.

1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt. Salgótarjánhoz 1977-ben csatolták.

Zagyvapálfalva

Fájl:Pálfalva.jpg

Látkép Zagyvapálfalva bérházas beépítésű területéről

Ezen a néven a belügyminiszter Andrásfalva és Pálfalva községeket 1910. január 1-jén egyesítette s így közigazgatásilag egy községgé vált. Házainak száma 218 és római katolikus vallású magyar lakosaié 3499 fő. Postája, távírója és vasúti állomása helyben volt. Andrásfalvának az 1548. évi adóösszeírás szerint Lotho János volt a földesura. A későbbi összeírásokból hiányzik a község, sőt az 1705-1720. évi összeírásban sem fordul elő.

Zagyvaróna

A település északi végében lévő 423 méter magas Várhegyen állt egykor Zagyvafő vára, melyet a 13. század végén építette a Kacsics nemzetségből származó Zagyvafői család. A Zagyvafői családnak a 15. század húszas éveiben magva szakadt, így birtokaik Luxemburgi Zsigmond királyra szálltak, a vár ekkorra már romokban hevert. Az 1440-es években cseh huszita zsoldosok kerítették hatalmukba a környéket, akik újjáépítették a várat.

Kemerovó-lakótelep

Vihar a lakótelep felett

Az építkezést 1965-ben kezdte az ÉPFUV Kft és 1969-ben a lakótelep első lakótömbjeit átadták a lakosságnak. A beruházás egy orosz testvérvárosi kapcsolat (amely 1989-ben felbomlott) révén született. A telepen található söröző korábban teázó volt, illetve egy vörös csillagból kirakott szökőkút is volt. 1970-ben adták át a „kiskört” és az összes „kockaházat”. A lakótelep az oroszországi Kemerovó városáról kapta a nevét, mellyel Salgótarján testvérvárosi kapcsolatot ápolt. Viszonzásként Kemerovó egyik lakótelepét Salgótarjánról nevezték el.

Gorkij-lakótelep

A Gorkij-lakótelep légifelvétele

A Gorkij lakótelepet 1970-ben kezdte építeni az ÉPFUV kft és a KŐFUV kft. Első lépésként a bányagépgyár körüli részt adták át, utána épült be a hegyi rész. 1974-ben tízemeletes házakba költözhettek be a lakók.

Beszterce-lakótelep

A lakótelep kivitelezője: ÉPFUV KFT. 1965-ben kezdték a beruházást, ekkor épült a külső része (a kockaházak és a sorházak). 1975-ben készült el a Sebaj úti rész. 1980-ban adták át a 10 emeletes házakat és a Lakótelepi iskolát.

Napsugár-lakótelep

1978-ban kezdte az építést a KŐFUV Kft. A vállalat sajnos nem vállalta, így az ÉPFUV kft-nek kellett befejeznie a lakótelepet. Kis területének köszönhetően rekordidőnek számító 9 hónap alatt készült el.

Főbb adatok

Városrészek és lakótelepek adatai

Név	Irányítószám	Hozzácsatolás (építés) ideje	Területe	Beépítés jellege	Megjegyzések
Baglyasalja	3102	1950	100	Családi házas	-
Idegér	3100	1950	89	Családi házas	-
Salgóbánya	3109	1955	89	Családi házas	–
Somoskő	3100	1977	98	Családi házas	–
Somoskőújfalu	3121	1977	113	Családi házas	2006 óta önálló község
Zagyvapálfalva	3104	1961	99	Családi házas, panel és téglabérházas	–
Zagyvaróna	3141	1973	80	Családi házas	–
Beszterce-lakótelep	3100	1965–1980	82	Panelházas	-
Gorkij-lakótelep	3104	1970–1974	86	Panelházas	-
Kemerovó-lakótelep	3100	1969–1970	50	Panelházas	-
Napsugár-lakótelep	3100	1978	0, 9	Panelházas	-

Földrajza, éghajlata

Fekvése, földrajzi helyzete

Fájl:Salgótarján és környéke.PNG

Salgótarján és környéke

Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva vízgyűjtőjének két szűk völgyében fekszik, melyek „Y” alakot formáznak. A völgy kisebb völgykatlanokra tagolódik, ahol elhelyezkednek a városrészek (például: Baglyasalja, Zagyvapálfalva). A város közlekedési gerince a Tarján-patak völgyében délről északra haladó, a területre 2×2 sávosan beérő 21-es főút (amely csak a városig 2×2 sávos), és a Hatvan–Somoskőújfalu-vasútvonal. A városközpont völgyfenéki részei a 230–240 méteres, egyéb lakott területei pedig a 220–500 méteres szinteken helyezkednek el. A város legmagasabban fekvő lakott területe az 500 méter magasan fekvő Salgóbánya.

A település közelében található legmagasabb hegy a Karancs, amely 729 méter magasra emelkedik.

A megyében és a környéken a jellemző talajtípus a barna erdőtalaj és a fakó erdőtalaj, valamint a porhanyós homokkő. A Zagyva völgye miatt kialakult az ún:Réti talajok amelyek kisebb művelésekre is kiválóak. Ezek főleg a bogyós termések lehetnek. pl:szőlő, földieper,szamóca,kökény.

Nógrád és környékének talajviszonyok

Fájl:Nógrád és környéke talajviszonyok.png

Jelmagyarázat

FAO osztályozás alapján.

• Narancssárga:Fakó erdőtalaj
• Barna:Barna erdőtalaj
• Méregzöld:Réti talajok

Tengerszint feletti magasságok

Városrész, külterület	méter
Belváros	230-240
Baglyasalja	244
Idegér	300
Zagyvapálfalva	239
Gorkij-lakótelep	309
Kemerovó-lakótelep	330
Napsugár-lakótelep	245
Beszterce-lakótelep	310
Zagyvaróna	300
Somoskő	396
Salgóbánya	500
Medves	625
Karancs	729

Éghajlata, vízrajza

A város képekben Zúzmara a város környékén lévő dombokon Fájl:Látkép a Kemeróvóról.jpg Látkép a völgyre a Kemerovó-lakótelepről Fájl:Templom és híd.jpg A Salgó úti felüljáró és az evangélikus templom Salgó vára és domboldal Salgótarján főtere és a József Attila Művelődési Konferencia Központ Salgótarján látképe a Kálvária tetejéről előtérben a Nyugati városrész, háttérben a Főtér a Belváros és a Garzonház.

Éghajlat

A Karancs-Medves hegység vidékének éghajlatára a kontinentalitás a jellemző. Az atlanti-óceáni, a kontinentális és a földközi-tengeri éghajlati elemek hatása érződik itt. Az enyhe, csapadékos, mérsékelt nyárban, a szabályos csapadékeloszlásban az atlanti hatás; a hideg télben, a kora nyári csapadékcsúcsban a kontinentális; a száraz, forró nyárban, az őszi-téli esőkben a földközi-tengeri légtömegek hatása nyilvánul meg. Az évi középhőmérséklet 1–2 °C-kal elmarad a 10 °C-os országos átlagtól. A Karancs-vidék évi csapadéka 550–600 mm, a Karancson és a magasabb hegyek nyugati lejtőin 650–700 mm. A vidék uralkodó szele az északnyugati, a keleti lejtőkön gyakori az északkeleti. A napsütéses órák száma évi átlagban 1859.

Salgótarján éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	0,0	2,8	9,3	15,0	20,9	23,0	25,3	23,9	20,3	14,6	5,8	1,4	13,6
Átlaghőmérséklet (°C)	−2,0	0,3	3,6	13,7	14,5	18,6	18,5	19,1	16,6	11,3	5,1	0,6	10,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−4,0	−1,7	1,6	6,0	10,5	13,6	15,0	14,8	11,7	7,0	2,2	−1,7	6,3
Átl. csapadékmennyiség (mm)	39	32	38	55	63	80	61	63	45	37	56	40	609
Havi napsütéses órák száma	55	91	146	187	190	190	196	188	145	96	82	59	1625
Forrás: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0

Vízrajz és ivóvízrendszer

A Karancs-Medves hegység vízrajzi jelentősége nagy, mivel a Duna-Tisza közötti vízválasztó a Cserhát felől itt halad át. A Salgótarján melletti vízválasztó az Ipoly és a Zagyva folyók között osztja meg a lefolyó vizeket. A Medves déli lábánál eredő Zagyva 179  folyamkilométer után éri el a Tiszát.

A Karancs hegy keleti oldalán, Somoskőújfalunál található az a vízválasztó, melytől északra az Ipolyhoz tartozó Füleki-patak, délre a Tarján-patak folyik.

A körzet igen gazdag forrásokban, melyek közül a legjelentősebbek: Magyar-bányai-forrás, Minyus-forrás, Ponyi-forrás, Bodzfás-forrás, Petőfi-forrás, István-forrás, Tarász-forrás.

A város alatt húzódó rétegvízrendszerből nyerik az ivóvizet amelyet a Pécs–kő oldalán található víztározó medencénél tisztítanak és tárolnak. Innen jutnak el különböző átmérőjű csöveken a fogyasztókhoz a víz. Az elhasznált víz pedig a Sugár úti szennyvíztisztítóhoz.

A környék és a város vizének a keménysége körülbelül 8–12nk° között mozog.

Növény- és állatvilága

A vidék földrajzi szempontból a Matricum flóravidékbe tartozik. A Karancs és a Medves hegység környékének jellemző erdőállományai: a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek, cseres-kocsánytalan tölgyesek, bükkösök, molyhos-cseres tölgyesek, mészkerülő tölgyesek. Az akác is meghonosodott, amely szinte az egész várost koszorúba fonja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. városkörnyéki erdeiben a kopár területeket 1880–1910 között kezdték erdősíteni. A rónai erdőrészen akác-, erdeifenyő-, vörösfenyő-, feketefenyő-ültetvények keletkeztek, melyek kiegészítették a bükk-, nyír-, nyár-, gyertyán- és tölgyerdőket. A város megújulásakor illetve a lakótelepek építésekor is sok fát kellett kivágni. Az építők ezeket főleg erdei fenyővel és tujával pótolták.

A vidék állatvilága megegyezik a Mátráéval és a Bükkével. Faunagenetikailag egy körzetbe tartozik, fajösszetételében az erdő és a hegyvidék a meghatározó. A madár és az emlősfauna főleg az erdő, rét és legelő területén található meg, mert ez életteret biztosít a számára. A nyúl, fogoly és fácán az egész körzetben megtalálható, a vaddisznó, az őz és a szarvas természetes élettere a cserjeszintű tölgyesek területe. Madárvilága gazdagnak mondható. Főleg az erdei énekesmadarak a fácán és a vadkacsa a jellemző madár. Mivel Salgótarján elég közel van az erdőkhöz ezért a vadállatok, főleg vaddisznó, róka gyakran betolakodnak a lakott területekre. Nyáron hajnalonként és reggel (4 óra és 9 óra között) a városban gyakori a madarak órákig tartó csicsergése.

Közlekedés

Állomások és megállóhelyek Salgótarjánon belül
Hatvan felé Közigazgatási határ Zagyvapálfalva Salgótarján külső pu. Salgótarján Közigazgatási határ Somoskőújfalu

Megközelíthetőség

Közút

Autóval vagy busszal a 21-es főúton (2×2 sáv), illetve a 22-es főúton (2×1 sáv). A belvárost tehermentesíti a 210-es főút, amelyet két lépcsőben adtak át, az első szakaszt 1976-ban, a másodikat 2008-ban. A település a fővárostól körülbelül 110 kilométeres távolságra fekszik Leggyorsabban az M3-as autópályán és a 21-es főúton érhető el.

Salgótarján főváros felőli megközelíthetőségei

#	Útvonal	Km	Idő
1	ST– – –BP	109.1	1ó 25p
2	ST– – –BP	113.2	1ó 40p
3	ST- -Bgy- - - –BP	120.5	1ó 55p

Vasút

Vasúton a 81-es Hatvan–Somoskőújfalu–Fülek vasútvonalon közelíthető meg a város. A vonal magyarországi szakaszán órás ütemes menetrend van érvényben (hétvégén kétórás), Hatvanban csatlakozással Budapest, Miskolc, Eger és Szolnok felé. A fővárosból legkevesebb 2 óra 23 perc, vagy 3 óra, Hatvanból 1 óra 20 perc a menetidő. A város közigazgatási területén 1 állomás, 1 pályaudvar és 1 megállóhely található: Zagyvapálfalva, Salgótarján külső pu. és Salgótarján. Salgótarján és Salgótarján külső vasútállomás épületeit az 1970-es években emelték, a régi épületeket elbontották, míg a zagyvapálfalvai vasútállomás fogadóépülete az eredeti állapotban maradt meg.

Tömegközlekedés

Fájl:Salgótarján autóbuszvonalai.png

Autóbuszvonalak

1955-óta közlekedik menetrend szerinti autóbuszjárat amely fokozatosan épült ki. A vonalakon Ikarus, Volvo és Rába és Credo autóbuszok közlekednek. A helyjárati autóbuszok a Salgótarján Külső pályaudvar mellett lévő buszmegállókból, a távolsági járatok a belvárosban lévő autóbusz-pályaudvarról indulnak. Ezt az épületet 2007-ben felújították. A helyi autóbuszvonalakon óránként-félóránként indulnak autóbuszok.Budapest és Salgótarján között menetrend szerinti óránkénti járatok indulnak. Nyári időszakban Kecskemétre és Debrecenbe is indulnak buszok. A távolsági járatok megyén belülre és kívülre is indulnak többször, általában az Észak-magyarországi régióra. Közlekedési eszköznek számított a bánya működésének idején a bányavasút (köznyelvben: Kis villamos) amelyen főleg a bányamunkások és a bánya mellett dolgozók közlekedtek. 1881 és 1957 között üzemelt a Salgótarjáni fogaskerekű vasút a Salgótarjáni Acélgyár és Salgóbánya között. Főleg szén szállítására használták, de korlátozott személyforgalom is folyt rajta.

Történelme

Főbb közigazgatás-történeti adatok 1900 óta
Rangja
1922-ig	nagyközség
1922-1929	rendezett tanácsú város
1929-1950	megyei város
1950–1954	közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város
1954–1971	járási jogú város
1971–1994	város
1994 óta	megyei jogú város
Hozzá tartozó települések
1950 óta	Baglyasalja
1961 óta	Zagyvapálfalva
1973 óta	Zagyvaróna
1977 óta	Somoskő
1977–2006	Somoskőújfalu
Területi beosztása
1913-ig	Nógrád vármegye, Füleki járás
1913–1922	Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás
1922–1950	Nógrád vármegye
1950 óta	Nógrád megye
1994 óta	Nógrád megye, Salgótarjáni kistérség
Megyeszékhely
1950–1952	Nógrád megye (formálisan)
1952 óta	Nógrád megye (ténylegesen)
Egyéb központi szerepköre
1913-ig	Füleki járás székhelye
1913–1983	Salgótarjáni járás székhelye
1977–1990	Salgótarjáni városkörnyék központja
1994 óta	Salgótarjáni kistérség központja

Címere és zászlaja

Címer

A címer

A város vezetői 1922-ben igyekeztek a várost megillető címer használatának jogosságát felkutatni. A címert a levéltárral szerették volna elkészíttetni, hogy a heraldika követelményeinek megfeleljen és a település történelmi múltján kívül kifejezésre jusson a bányászat és a kohászat szerepe a város életében. A belügyminiszterhez felterjesztett címertervet azonban a szakértők nem találták adományozásra alkalmasnak, mivel a heraldika szabályainak nem felelt meg. A város vezetése ezek után évekig olyan jelképeket használt hivatalos rendezvényeiken, amelyek címerszerű jelvénynek hatottak.

A címer használatát a rendszerváltás után 1992-ben az akkori önkormányzati képviselő-testület elfogadta a jelenlegi jelképet.

A jelenlegi címer talpú hasított pajzs, melynek jobb oldalán a bányászati múltat jelképező fekete mezőben a három ezüst pólya a helységet átszelő vizeket (Salgó-, Tarján- és Pécskő-patakokat) jelképezi. A bal oldali ezüst mezőben a hármas zöld színű halom felett fekete sas látható. A hármas zöld halom a város természeti környezetére, a fekete sas a honfoglaló magyarok Tarján nevű hadrendnek tekinthető törzsére utal. A pajzsfőn arany színű, ötös osztású, ívelt, a pajzzsal két szélén közvetlenül érintkező koronát formázó bástya a Salgótarjánt körülvevő várakat (Baglyaskő, Salgó, Zagyvafő) szimbolizálja.

Zászló

Zászló

A város zászlajának zászlólapja 2:3 arányú téglalap. A zászlórúd felől nézve első harmadában ezüst alapon álló helyzetben a város címere, a mező mértani középpontjában, a második és harmadik harmadában fekete alapon három ezüst pólyával. A díszzászló körben ezüst zsinórral, a végén ezüsttel rojtozott, a címer alatti félkörben Salgótarján felirat látható fekete színű hímzéssel. A zászlót 1992. augusztus 31-i ülésén fogadta el az önkormányzat képviselő-testülete.

Népesedési adatai

A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a mai Salgótarján területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.

A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak.

A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar visszaesése. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.

Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):

Nemzetiségek

Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján:

Nemzetiségi eloszlás (2001)
Összesen	Magyar	Roma	Német	Szlovák	Egyéb
100%	93,8%	2,5%	0,2%	0,2%	3,3%

Politika

A Városháza

A salgótarjáni új városházát 1985-ben adták át, 8 emelet magas. Előterében találhatók Salgótarján 1929 és 2002 közötti polgármestereiről készített bronzszobrok.

Tisztségek

A polgármester 2006 óta Székyné dr. Sztrémi Melinda (Fidesz).

• Alpolgármesterek: Eötvös Mihály, Fenyvesi Gábor
• Jegyző: dr. Kádár Zsombor

A Közgyűlés összetétele

Salgótarján közgyűlésébe 2010-ben 15 főt válaszottak. 10 képviselő egyéni választókerületből, 4 kompenzációs listáról került a közgyűlésbe, a közgyűlés elnöke pedig a város lakói által közvelenül válaszott polgármester. A 15 tagú testületben a választáskor a Fidesz-KDNP szövetségnek a polgármesterrel együtt 10, az MSZP-nek 5 képviselője volt.

Polgármesterek

Név	Hivatali idő	Párttagság
Tolmácsi Ferenc	1990-1992	SZDSZ
Zsély András	1992-1994	FIDESZ Fidesz
Puszta Béla	1994 – 2006	MSZP MSZP
Székyné Sztrémi Melinda	2006 –	FIDESZ Fidesz

Gazdasága

Ipar

A városban az 1800-as években barnakőszenet találtak, amelynek elég jó volt a fűtőértéke. Ugyanekkor (1877-ben) építették az acélgyárat. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. annak idején az elit nehézipari művek közé tartozott. Mesterfokon képezték a szakmunkásokat, külön oktatásban részesültek. 1920-ig nagyobb ipari üzemek nem épültek, ám 1920-ban adták át az Öblösüveggyárat és a Tűzhelygyárat. Ezeknek az üzemeknek nagy jelentősége volt. 1955 és 2008 között üveggyapotot is gyártottak a városban. Az üzem rengeteg áldozatot követelt mind a munkaerőben, mind pedig a környéken lakókban. A város fejlődésében sokáig döntő szerepe volt a barnakőszénbányászatnak, amellyel az 1970-es évek elején felhagytak, a gazdaságtalan kitermelés miatt. Azóta a gépipar és a könnyűipar a jellemző. A több mint 100 éves múlttal rendelkező acélárugyártás gyakorlatilag teljesen megszűnt, egyedül a hideghengermű és a szöggyártó részleg üzemel. A város életében meghatározó volt az üveggyártás főleg a sík- és öblösüveggyártás, azonban a síküveggyártás az 1990-es évek elején megszűnt. Ma már csak járműüveg készítése folyik, melyhez az alapanyagot az orosházi üveggyárból szállítják. Az öblösüveggyártás maradt ám a csőd szélén van a cég. Jelenleg egy ipari park található melyet irodák részére tartanak fenn, és még pár kisebb cég. A városfejlesztő projekt keretében újból épülnek üzemek és egy új ipari park. Az ipari üzemek (Üveggyapot, Síküveggyár) a déli városrészre, a tűzhelygyár az öblösüveggyár a középső, míg az acélgyár a keleti városrészben található. Az egyes üzemek azért kerültek lakóépületek közelében, mert valószínűleg akkor ott még nem voltak lakóházak. Az egészségkárosítás megszüntetésének érdekében, illetve hogy kevés kén-dioxid, nitrogén-dioxid és szén-monoxid szűrőberendezésekkel látták el az egyes veszélyes ipari üzemeket. Ezeknek ipari üzemek környékén riasztóberendezéseket szereltek fel (vegyipari üzem és üveggyapot). A vegyipari üzem (köznyelvben vegyépszer) sem úgy működik mint régen, hasonlóan csak bizonyos művek működnek, mint az acél- és síküveggyárban.

Szénbányászat

1847-től Hyeronimus Morsbrugger bécsi vállalkozó Weber Alajos mérnökkel szén után kutatott a falu közelében és 1850-ben barnakőszenet fedeztek fel. Beindult a bányászat, majd az erre alapuló ipar, így a település is gyors növekedésnek indult. Az 1860-as évek végén megalakult az akkori idők egyik legnagyobb társasága: a Salgótarjáni Kőszénbánya R.T. A kitermelt szén nagy mennyiségét főleg a helyi acélgyárba, és az országon belül szállították, de exportra is sor került. 1970-ben a bánya bezárt a gazdaságtalan kitermelés és a tartalék kifogyása miatt. Azóta az egyik város belterületén lévő vájat helyén (József lejtősakna) bányamúzeum működik. A látogatók nagy kedvence a bányaló.

Környezetvédelem

A városi környezetvédelemre sokat fordítanak. A szennyezőanyagok kibocsátását csökkenti az erdő közelsége illetve az hogy az ipari üzemekbe szűrőberendezéseket építettek. 1961-óta működik a városban szennyvíztiszító és 2002-óta hulladéklerakó rendszer. A lerakó megépítésének ellenére a városban sok a felelőtlenül eldobott hulladék és az illegális szemétlerakó. Ezeket próbálják felszámolni minél hamarabb. A város 1993-ban vezette be a szemétdíjat illetve szelektív hulladékgyűjtő-szigeteket alakítottak ki. Ezeknek a hulladékgyűjtő szigetek a nagyobb és forgalmasabb részeken helyezkednek el. Itt úgynevezett koplex szigeteket építettek. A kisebb telepeken 2 db konténerből álló gyűjtőszigetek épültek.

Gyárak által kibocsátott szennyezőanyagok (1997)

Szennyezőanyagok (1997)
Település	Kén-dioxid	Szén-monoxid	Nitrogén-dioxid	Szén-dioxid	VOC	Szilárd anyag
Salgótarján	20 kg/év	45 kg/év	70 kg/év	50 kg/év	188 kg/év	1000 kg/év

Oktatás

A városi oktatás kiemelkedő. Sok óvodában, általános- és középiskolában valamint egy főiskolán tanulnak. Az óvodák és az általános iskolák 2006-tól összevontan működnek. Ez alól kivétel Uzoni Péter Általános Iskola.

A városban elsőként 1850-ben alakult óvoda. Az intézmények sorra alakultak ki 1877-ben iskola 1923-ban már középiskola is működött a településen.

Salgótarjánban a középiskolák sikeresek. 1923-óta működik a városban középiskola. Ezután gyorsan épültek fel az intézményeik. 1945-re számuk elérte a 3-at. 1989-re pedig 7db ilyen intézmény épült fel. A tanulmányi eredményekben kiemelkednek.

A nagy áttörést igazán az 1972-es év jelentette Salgótarján számára. Ekkor kapott felsőoktatási intézményt a város, amikor a budapesti Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kara kihelyezett intézetet nyitott. A felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló 1999. évi LII. törvény értelmében a főiskola – így a salgótarjáni intézet is – 2000. január 1-jétől a Budapesti Gazdasági Főiskola részévé vált. A hallgatói létszám közel ezer fő.

Salgótarján az egyetlen olyan megyei jogú város ahol nincs bölcsőde.

Óvodák

1855-ben alakult meg az első óvoda a mai Posta helyén. Ettől kezdve fokozatosan épültek ki az intézmények. 1911-ben nyitott meg a Május 1. úton a Százszorszép óvoda. 1911-1934-ig nem épültek óvodák. 1934-ben készült el a Rózsa óvoda. A második világháború idején azonban ez összeomlott. A szerencse az volt hogy a találat este érte az épületet, mikor az üres volt^[forrás?].

1945-ben készült el a Szivárvány óvoda a Forgách-telep elején az Öblösüveggyárral szemben. Kezdetben az üveggyári munkások vitték ide a gyermekeiket^[forrás?]. 1955-ben a Baglyasi óvoda nyitotta meg a kapuit, majd 1959-ben a Zagyvácska óvoda (1991-ben bezárták) és a Pitypang óvoda. Az első óvoda 1963-ban települt a Kistarján útra, és a nevét Mackóvár óvodára változtatták. 1965-re pedig a Körúti óvoda is gyerekek zsivajától lett hangos.

1980-ban a Gyöngyvirág óvoda a Beszterce-lakótelepen. A város életében hatalmas csapás volt (a pálfalvaiak szeméből) hogy a Zagyvácska óvodát bezárták, majd lebontották.

2003-ban hatalmas botrányt kavart mikor Puszta Béla, Salgótarján akkori polgármestere bezáratta a Május 1-je úton található Százszorszép óvodát. A beszédekor az egyik szülő tortát vágott a polgármester arcához^[forrás?].

2006-ban újabb változás történt, ugyanis az összes óvodát összevonták, és kialakult egy ún. Összevont Óvoda rendszer.

Intézmények listája

Óvodák
Mackóvár óvoda Nyitnikék óvoda Körúti óvoda Szivárvány óvoda Pitypang óvoda Százszorszép óvoda	Keresztény óvoda Aprófalva óvoda Gyermekkert óvoda Mesekert óvoda Vadvirág óvoda Nyitnikék óvoda

Általános iskolák
Gagarin Intézményegység Kodály Zoltán Tagiskola Petőfi Sándor Tagiskola Arany János Tagiskola Bóna Kovács Károly Tagiskola Bóna Kovács Károly Diákotthon	Beszterce Lakótelepi Tagiskola Dornyai Béla Tagiskola Illyés Gyuláné Speciális Iskola Váci Gyula Művészeti Iskola Uzoni Péter Általános Iskola

Középiskolák
Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola Bolyai János Gimnázium Stromfeld Aurél Gépipar- Építőipari- és Informatikai Szakközépiskola Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola Borbély Lajos Építőipari Szakközépiskola Szakiskola Kollégium Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskola Táncsics Mihály Közgazdasági Szakközépiskola JL. SEAGULL Szakközépiskola

Főiskolák
Budapesti Gazdasági Főiskola Pénzügyi és Számviteli Kar

Kultúra

József Attila Művelődési és Konferencia Központ ahol a legtöbb műsort rendezik

Salgótarján régebbi kultúrákkal nem nagyon rendelkezik az 1960-as évek, 1970-es évek eleji fejlődések miatt. A török korból nem maradtak emlékek, így a környék török kultúrákkal nem, vagy csak csekély részben rendelkezik. A főbb kulturális értékek a palóc hagyományok. Az itt megrendezett műsorok is erről szólnak.

Salgótarjánban minden évben megrendezik a Nemzetközi Dixieland Fesztivált. Ilyenkor híres jazzzenekarok látogatnak el a városba. 2010-ben a fesztivál "Salgótarján-i Jazz Fesztivál" név alatt került megrendezésre.

A Nógrádi Folklór Fesztivál egy Szlovákiával közösen rendezett népművészeti hagyományokat őrző néptánc és népzene (2009-től palóc ételkülönlegességek bemutatója) turnéműsor amelyet 1996.július 31-óta minden évben megrendeznek.

A városi kultúra hírnevének öregbítői még néhány zenekar és színművészeti előadócsoport amelyek kiemelkedő sikereket érnek el.

Kulturális intézmények

• József Attila Művelődési és Konferencia Központ
• Bálint Megyei Könyvtár
• Kohász Művelődési központ
• Apolló mozi
• Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda
• Nógrádi Történeti Múzeum
• Nógrád Megyei Pedagógiai-, Közművelődési Szakmai Szolgáltató és Szakszolgálati Intézet

Rendezvények

Kulturális rendezvények

• Nemzetközi Dixileand Fesztivál (minden év májusa )
• Nógrádi Folklór Fesztivál (minden év július 31 )
• Augusztus 20-i ünnep (augusztus 20.)
• Bányarém fesztivál

Sportrendezvények

• Szert Sándor Emléktorna (kosárlabda)
• október 23-i emlékfutás
• Gabora Gála (futball), (futsall)
• Salgó Rallye (autósport)
• Tarján–Kupa (kerékpárverseny)
• Salgótarjáni Ugrógála

Együttesek, alapítványok

• Dűvő Zenekar
• Nógrád Táncegyüttes
• Vertich Színpadstúdió
• KiViSZi Színházi Műhely
• Forgószínpad Stúdió
• KOMÉdiák színpad
• Impro' színpad

Média

A városi médiában a Városi TV és a Radio Focus játszik nagy szerepet, hiszen ez ad hírt a város a megye mindennapi életéről. Ezeken kívül vannak elektronikus és írott sajtók is.

Írott sajtók

• Nógrád Megyei Hírlap
• Városunk magazin
• FiGYusz városi diákmagazin
• Tarjáni Mozaik
• Infó-tár

Elektronikus sajtók

• Nport.hu
• Városi TV
• Radio Focus

Salgótarján és környéke főbb rádióadói

• Radio Focus FM 100.4 MHz
• Neo FM FM 95.5 MHz
• Class FM FM 104.7 MHz
• MR2 Petőfi Rádió FM 102,7 MHz

Egészségügy

A kórház

1870-óta működik a településen kórház, amely kezdetben egy bányakórház volt. Az akkori épület túlságosan kevésnek bizonyult a város lakosságához képest, ezért egy új nagyobb kórház megnyitására volt szükség. 1960-ban megnyitotta kapuit a Nógrádi Megyei Kórház. A 8 emelet magas épület az egykori katonai laktanya helyére épült. Csakhamar ez a kórház is kevésnek bizonyult, így újabb bővítésre volt szükség. 1984-ben a laktanya központ épületébe is betelepült a kórház. 1986-ra pedig egy járóbeteg szakellátó központ (SZTK) épült fel. 1994-ben az önkormányzat pályázaton 10 milliárd forintot nyert. Ezáltal 2001-ben megkezdték a kórház teljes átépítését amelynek I. ütemével 2002-re végeztek. A II. ütemben a Rendelőintézet és az Idegosztály épülete (a volt laktanya központi épülete) is megújult. Ezzel 2006-ra végeztek. 2008-ban a Rendelőintézet és a Kórház között egy átjáró függőfolyosó épült. 2009. március 2-án pedig átadták a már régóta terven lévő Helikopter leszállót.

Tüdőgondozó

1899-óta működik ilyen intézmény Salgótarjánban. Kezdetben egy ún. Egészségházban majd 1977-től a SZÜV egyik használaton kívüli épületébe költözött. A kórház felújítása alatt ide költözött a ideggyógyászat. 2006-óta az 1971-óta használt épület lakatlan. Egykoron ebben működött a városi Fogászat is. Ma mind a kettő a kórház "A" épületében található.

Mentőállomás

A mentőállomás 1999-óta a piaccal szemben működik az Idegér és Litke felé vezető úton. Egykoron ebben az épületben volt a kórház.

Turizmus

Látnivalói

A város látnivalói Fájl:SalgóObszervatórium.jpg A városi obszervatórium Somoskő látképe Szlovákia felől A Bányamúzeum felszíni épülete Salgó vára

Salgótarján környékén rengeteg várral (várrommal) találkozunk. Ilyen például: Salgó és Somoskő vára amelyek a leglátogatottabbak . A múzeumok a város szívében bújnak meg a kíváncsi turista szemei elől, hiszen a panelépületek között ma már nem nagyon találkozunk az 1960-as évek előtt épített házakkal. Ez alól kivétel a Vásártér és a Rokkant telep házai. Itt található Magyarország egyetlen föld alatti bányamúzeuma, valamint egy csak horgászati célra használt víztározó. A turisztikai célpontok főleg a város északi részén találhatók. Délen inkább az ipar hódít teret. 2001-óta található Baglyasalján egy szoborpark ahol a városban a szocializmus idején álló szobrok találhatók. Fontos látnivalók még a templomok és a kulturális intézmények sokasága.

Salgótarjánban megfordult turisták száma (2000 óta)

Év				Fő
2009			99
2008			110
2007			87
2006			90
2005			70
2004			49
2003			50
2002			80
2001			90
2000			90
█ = A Turisták száma (ezer fő)

• Salgó vára
• Bányamúzeum
• Nógrádi Történeti Múzeum
• Somoskő vára
• Karancs kilátó
• Radnóti szobor
• Kálvária
• Tó-strandi Víztározó
• Csillagászati obszervatórium
• Városháza
• Városi strand

Templomok

Salgótarjánban 7 templom található. Ezek közül négy római katolikus, egy görög katolikus, egy református és egy evangélikus templom.

Római katolikus templom (Zagyvapálfalva)

Az 1700-as évek végén épült félig eklektikus stílusban. Az épületet 1922-ben bővítették ki. Ekkor nyerte el mai kinézetét az épület. A második világháborúban az épület súlyosan megrongálódott, helyre kellett állítani. 1955-ben teljesen átépítették a templomot. A mai kinézete ekkor alakult ki igazán, igaz már 1922-ben is hasonlított az épület valamennyire a maihoz. 1955-ben új harang került a toronyban. Felépült a paplak és kibővült a torony

Római katolikus templom (Baglyasalja)

A templom Blankenberg János tervei alapján készült 1934-ben. A templom falait díszítő freskókat Bóna Kovács Károly készítette

Ferences rendi templom

Az Acélgyári úton található műemlék jellegű templomot és a hozzátartozó volt rendházat 1934 és 1936 között Szontagh Pál tervei alapján a ferences rend építtette. A ferencesek 1950-ig működtek itt. Védőszentje Szent József.

Kisboldogasszony templom (Salgótarján)

Egy Árpád kori templom alapján helyezkedik el. 18. században épült barokk stílusú templom, melyet Kisboldogasszony tiszteletére építettek. 1821-ben egy tűzvészben megrongálódott templomot, 1866-ban újították fel. 1900-ban három neobarokk templomhajót kapott. 1914-ben a három templomhajót megosztották és kibővítették. A toronycsarnokból a hajóba vezető ajtó a barokk épület megmaradt főbejárata. Mögötte a barokk egyhajós rész következik, két boltszakasszal. A fő- és az északi oldalhajó három, a déli oldalhajó négy boltszakaszos kialakítású. A templom belső terét süvegboltozat fedi. Nagyharangja 2500 kg-os, Nógrád megye legnagyobb harangja.

Látványosságként itt található Bóna Kovács Károly Szent József oltára.

Római katolikus templom (Zagyvaróna)

A Zagyvarónai katolikus templom (barokk 19.század)

Az 1973-ig a bányatelepekkel együtt önálló közigazgatású Zagyvarónán álló templom hajója és szentélye 19. századi eredetű, toronnyal az 1896-os felújítás során bővítették. A templom főoltára és szószéke barokk stílusú. A falképeket Bátki József 1934-ben festette.

Református templom

Lejtős terepen épült föl 1928-1929 között a Losonci úton. Középtornyos támpillérekkel rendelkezik.

Evangélikus templom (Salgótarján)

Neoromán stílusú templom. Szvoboga Jakab tervei alapján készült el 1882 augusztusában a Salgó utat és a Füleki utat elválasztó hegyen a 21-es és 2303-as utak találkozásánál. A templomhoz 63 lépcsőfok vezet fel a Salgó útról. 1066 kg-os nagyharangja Nógrád megye legnagyobb evangélikus harangja.

Sportélete

A Salgótarjáni KSE képekben Fájl:Keret.jpg A játékosteret A Salgótarjáni KSE kosárlabdacsapata időkérés közben Fájl:Büntető.jpg Jaroszlav Gorszij büntetődobása Fájl:B-Közép.jpg A tarjáni B-közép szurkolótábor Fájl:Melegítés.jpg Bemelegítés közben a játékosok

Salgótarján sportélete ma már nem olyan mint régen. Salgótarjánt legjobban a futballról ismerték meg évekkel ezelőtt. Mára már ez is letűnt. A legismertebb év az az 1970/71-es év, amikor is az SBTC 3. helyezést ért el az NB1-ben. A csapat most megyei I. osztályban szerepel.

Az egyik legnagyobb sikert az hozta, hogy a Wamsler SE Salgótarján kosárlabdacsapata bejutott az NBI/B-be, ahol a 2008/2009-es évadot 2. helyezettként zárta. Az NBI/B Keleti csoportban 1. helyezett lett, és továbbjutott a rájátszás döntőbe, ahol a SMAFC-NYME-vel játszott. Ugyan kikapott a 2. és a 3. mérkőzésen, de a csapat így is szép eredményt ért el. Júniusban a Sopron visszalépett így a salgótarjániak indulhatnak az A csoportban.

A sportintézmények száma is bővelkedik. Itt található Magyarország legmodernebb technikájával felszerelt és különleges fa tetőszerkezettel rendelkező sportcsarnoka, illetve a legszebb fekvésű futballpálya. A lovardák általában a kisebb völgykatlanokban bújnak meg, hogy tereplovaglási lehetőségeket is nyújtsanak.

Sportcsapatok

• Salgótarjáni Barátok Torna Club
• Salgótarján-Baglyasalja FC
• Salgó Öblös Faipar (utánpótlás)
• SASE
• Tatárárok Sportegyesület
• Salgótarján Triatlon Klub
• Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület
• Lendület Sportegyesület, Tenisz Egyesület
• Horgász Egyesületek Megyei Szövetsége
• Sportági Szakszövetségek és Sportbizottságok Szövetsége
• SKSE Vívóklub (később Viktória Salgótarjáni Vívó Egyesület)
• Penge Vívóakadémia
• Salgótarjáni Strandépítők BHC
• Galba Árpád Vívóegylet és Szabadidőklub
• Salgótarjáni KSE
• Skorpió Salgótarján
• Salgótarjáni KC
• Salgótarjáni Ökölvívó SE

Sportintézmények

• Városi Sportcsarnok
• Városi Uszoda
• Tatárárok Stadion
• Sportcentrum
• Szojka Ferenc Stadion
• Zagyvai Lovarda
• Korbáss-tanya
• Kakukk lovarda

Testvérvárosai és partnervárosai

Salgótarján jelenleg négy európai ország öt városával tart fenn testvérvárosi, három másik országból pedig egy-egy várossal partnervárosi kapcsolatokat. Az együttműködés az egyes városokkal szerződéseken alapul. A kapcsolattartás másik formája az alkalmankénti tapasztalatszerző megbeszélésekben jelenik meg. Régebben testvérvárosi kapcsolata volt az oroszországi (akkor még Szovjetunió-beli) Kemerovóval is.

Fájl:Twin towns of Salgótarján.PNG

Salgótarján testvérvárosai a térképen

Város	Ország	Kapcsolat jellege	Kapcsolatfelvétel időpontja
Besztercebánya	Szlovákia	Testvérvárosi kapcsolat	1975
Gliwice	Lengyelország	Testvérvárosi kapcsolat	1991
Losonc	Szlovákia	Testvérvárosi kapcsolat	2003
Vantaa	Finnország	Testvérvárosi kapcsolat	1977
Vigarano Mainarda	Olaszország	Testvérvárosi kapcsolat	1996
Urikány	Románia	Testvérvárosi kapcsolat	2010
Kemerovo'	Oroszország	Elfeledett testvérvárosi kapcsolat	1975
Doncaster	Egyesült Királyság	Partnervárosi kapcsolat	alkalmankénti találkozó
Nacka	Svédország	Partnervárosi kapcsolat	1992
Valenciennes	Franciaország	Partnervárosi kapcsolat	1992

Idézetek Salgótarjánról

„ Tarjánba jöttem. Itt vagyok megint/ És jöttem mint / Mekkába szokás / Felém emlék ezernyi int/ pedig minden be más, be más. ” – Erdődy Mihály: Tarjánba jöttem

„ A salgói hegyek között / elindultak a fák halni / A torra már minden átöltözött / s én a halált mentem vigasztalni . ” – Molnár Béla: Jelek az őszben

„ Nógrád s Gömör közt hosszan nyúlik el /A Mátra egyik erdőséges ága,Miként sörényes, elfáradt oroszlán,Nézvén sötéten messze tájakig. /E hegytetői kősziklára ül /Borús napokban a pihenni vágyó /Terhes felhőknek vándor serege; / Ez a műhely, hol a komor kovács,A dörgedelmes égiháború / Készítni szokta a villámokat, / Haragvó isten égő nyilait.. ” – Petőfi Sándor: Salgó

Híres salgótarjániak

Itt születtek, itt éltek

• Lengyel Géza (1884–1965) botanikus, agrobotanikus, az MTA tagja
• 1928. február 9-én R. Várkonyi Ágnes történész
• 1920. április 24-én Zenthe Ferenc színművész († 2006)
• 1946. szeptember 6-án Szalay Miklós, olimpiai bajnok labdarúgó
• 1952. március 6-án Botos András ökölvívó, edző
• 1957. február 6-án Snétberger Ferenc gitárművész
• 1962. augusztus 2-án Alapi István gitáros
• 1963-ban Pándy Piroska opera- és operett énekes
• 1972. március 19-én Pindroch Csaba színművész
• 1990. március 30-án Simon András labdarúgó

A város díszpolgárai

• Czinke Ferenc grafikus
• Csongrády Béla (2004) helytörténész, közíró
• Förster Kálmán polgármester
• Herold László tanár, iskolaigazgató
• Mecser Lajos (2009) hosszútávfutó
• Molnár Pál dr. helytörténész, múzeumigazgató
• Róth Flóris (1936) bányamérnök
• R. Várkonyi Ágnes (2004) történész
• Snétberger Ferenc (2002) gitárművész
• Szabó István (1976) szobrász
• Zenthe Ferenc (2003) színművész

Lásd még

• Salgótarjáni Tűzoltóság

Képgaléria

• 
  A Tó-strand
• 
  Salgótarján légifotó
• 
  Körforgalom a Rákóczi út, a Salgó út, és a Füleki út kereszteződésében
• Petőfi-kunyhó
  Petőfi-kunyhó
• 
  Tél a Főteren 2006-ban Szilveszterkor
• Kacsák a befagyott Tó strandi víztározón
  Kacsák a befagyott Tó strandi víztározón
• 
  A somoskői bazaltorgona

Források

• Borovszky Samu Nógrád vármegye

Ajánlott irodalom

• Salgótarjáni új almanach (szerk. Cs. Sebestyén Kálmán, Szvircsek Ferenc), Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997. ISBN 963 7224 440
• A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet, Nógrád és Gömör határán (szerk. Kiss Gábor, Baráz Csaba, Katarina Gaálová, Judik Béla), Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 2007. ISBN 978-963-87289-2-0
• Dr. Gajzágó Aladár: Salgótarjáni iparvidék. 1966.
• Nógrád megye közigazgatási és területi változásai (1872-2005) (szerk. Galcsik Zsolt), Salgótarján, 2005.

Külső hivatkozások

Lásd még
A Wikimédia Commons tartalmaz Salgótarján témájú médiaállományokat. Nézd meg Salgótarján salgótarján címszót a Wikiszótárban! Külső hivatkozások Salgótarján Megyei Jogú Város honlapja Régi képek a városról Testvérvárosok Besztercebánya Gliwice Losonc Vantaa Vigarano Mainarda

• Startlap linkgyűjtemény
• A salgótarjáni Bányamúzeum
• Képek Salgótarjánról
• Salgótarján a MiMi.hu-n
• Információs oldal
• Képek Salgótarjánról, Nógrád megyéről
• "Iparkodj Salgótarjánba(n)!"