Salgótarján népessége
Salgótarján népessége 2022. október 1-jén 31 312 fő volt, ami Nógrád vármegye össznépességének 17,2%-át tette ki.
Története[szerkesztés]
A 19. század második feléig nem volt a környezetéből kiemelkedő település, a hegyes-dombos vidék jellegzetes faluinak egyike volt. A 19. század közepén a falu népessége mintegy 800 fő volt, a város mai területén fekvő falvak együttes lélekszáma pedig mintegy 3500.[1]
A település és környéke a szénbányászat majd az ahhoz kapcsolódó ipar fejlődésével indult jelentős gyarapodásnak. Maga Salgótarján az 1870-es években lépte át az 5 ezer fős határt, az 1890-es években a 10 ezer főt és 1940 körül a 20 ezret. A szomszédos, később hozzácsatolt települések hasonló ütemben gyarapodtak.
A II. világháború rövid időre megakasztotta a fejlődést, de Nógrád megye székhelyének idehelyezése és az ipar erőteljes fejlesztése újabb lendületet adott annak. A népességnövekedés újabb három évtizeden át folyamatos és jelentős volt, 1980 körül laktak a legtöbben Salgótarjánban, ekkor a város népessége (beleértve az időközben hozzácsatolt településeket is) kevéssel meghaladta az 50 ezer főt. Azóta azonban a népesség folyamatosan csökken, a csökkenés üteme jelentősen meghaladja az országos átlagot, és fő oka a helyi gazdaság, főleg az ipar visszaesése. 2008-ban már 38 683 fő élt itt, igaz, ebben a számban nincs benne a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu több mint 2000 lakója.[2][3]
Salgótarján népességének változását az alábbi ábra szemlélteti (2001-ig Baglyasalja, Somoskő, Somoskőújfalu, Zagyvapálfalva és Zagyvaróna népességét is beleértve, 2008-ban viszont a 2006-ban önállóvá vált Somoskőújfalu 2287 fős népessége nélkül):
Nemzetiségek[szerkesztés]
A török időkben elnéptelenedett Salgótarjánt a 18. század végén főleg felvidéki szlovák telepesek népesítették újra. Az 1877-ben megnyitott acélgyár ismét az ország különböző részeiről vonzott különböző nemzetiségű lakosokat a városba. A nagyarányú bevándorlás miatt a település vallási összetétele is vegyes volt.
1890-ben a németek aránya meghaladta a 10, a szlovákoké pedig a 20%-ot,[4] 1910-ben viszont mindkét nemzetiség 5% alatti arányban volt jelen.[5] A folyamatos nagyarányú betelepülés és az ipari és városias fejlődés eredményeként erőteljes asszimiláció ment végbe, amihez a két világháború után még a nemzetiségiek egy részének távozása is társult. Mindezek következtében a város mára elvesztette a száz évvel korábbi nemzetiségi sokszínűségét.
Az alábbi táblázat Salgótarján nemzetiségi eloszlását mutatja 2001-es adatok alapján:
| Nemzetiségi eloszlás (2001)[6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Összesen | Magyar | Roma | Német | Szlovák | Egyéb | ||||||||||
| 100% | 93,8% | 2,5% | 0,2% | 0,2% | 3,3% | ||||||||||
Vallási összetétel[szerkesztés]
A város felekezeti összetétele 2001-ben a következőképpen alakult:
| Vallási összetétel (2001)[2] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Összesen | Római katolikus | Görögkatolikus | Református | Evangélikus | Egyéb felekezethez | Nem tartozik felekezethez | Ismeretlen, nem válaszolt | ||||||||
| 100% | 55,2% | 0,5% | 2,9% | 2,0% | 0,8% | 23,7% | 14,9% | ||||||||
Lakások[szerkesztés]
|
|
Munkanélküliség[szerkesztés]
A városban a 2001-es népszámlálás szerint a munkanélküliek száma 4297 volt, életkori megoszlásuk pedig az alábbi:
- 15-29 éves: 1623 fő
- 30-39 éves: 1018 fő
- 40-49 éves: 1097 fő
- 50-59 éves: 526 fő
- 60 éves vagy idősebb: 33 fő
Források[szerkesztés]
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ a b c Központi Statisztikai Hivatal Adatai[halott link]
- ↑ www.nepszamlalas.hu
- ↑ Magyarország helységnévtára 1892, KSH
- ↑ A Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. Első rész. KSH, 1912
- ↑ 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora