Pele (település)

Pele (Becheni)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Szatmár
Község	Sződemeter
Rang	falu
Községközpont	Sződemeter
Irányítószám	447281
SIRUTA-kód	138823
Népesség
Népesség	521 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	326
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	152 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 27′ 09″, k. h. 22° 26′ 56″47.452434, 22.448962
Sablon • Wikidata • Segítség

Pele (Becheni) falu Romániában. Szatmár megye egyik települése.

Fekvése

Tasnád városától délnyugatra fekszik.

Története

Pele település nevéről már a Váradi Regestrum is említést tett. Első említése 1334-ből származik.

Nevét az oklevelek 1475-ben Pele, 1543-ban Peleh néven írták.

Az 1475-ös adólajstrom szerint Pelee (Pelei?) Albert volt birtokosa.

1543-ban a falut Pelei Ferenc és Péter birtokának írták.

1548-ban Pele birtokába iktatták be Csomaközi Bácsmegyey Benedeket és Gosztonyi Miklóst, egy részébe pedig Pelei Pétert és Gáspárt.

1780-ban Diószeghy Sámuelt nevezték meg a falu birtokosaként.

A XVII. században a törökök pusztításai, a tatárjárások miatt, és a Rákóczi szabadságharc idején itt folyó harcok miatt a lakosság sok viszontagságon ment keresztül, a falu ez idők alatt valószínűleg elnéptelenedett, mivel a fennmaradt adatok alapján csak a kuruc kor után kezdett újranépesedni.

1797-es összeíráskor főbb birtokosa Diószegi Sámuelné és Mensáros Sándor utódai voltak. Kisebb birtokosai pedig Padányi Lajosné, Kengyel Lajos, Ilosvai József és Diószegi Zsigmond voltak.

Petri Mór az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején összeírta Pele település helyneveit is:

Határrészek: Pálasszony, Szent Imre, Kis-kút, Nagy-nyeste-völgy, Büdöskút, Rétoldal, Besenyő, Rózsás, Bogdánkút.

Hegyek nevei: Csákóhegy, Nagyhegy, Pusztahegy és Csányi-völgy.

Erdők: Tegezhát, Csonkás, Ibolyás, Békástó, Talasvölgy.

Legelő: Agárvölgy.

Kútjai: Jókút, Balaska, Gyárfáskút, Nádaskút.

1720-ban Pele településhez tartozott még Keszi-puszta is.

Pele 1800-as évek végén élt lakóinak emlékezetében élt még a falu határában található három pogány sír helye is.

1919-ig Magyarországhoz tartozott, Szatmár vármegye részeként. 1910-ben 700 magyar és román lakosa volt.

1992-ben 522 magyar és román nemzetiségű lakos lakta. A magyarok a lakosság 78%-át alkotják.

Híres szülötte

• Csiszár Anna (1918–1941), népi költő

Nevezetességek

• Református temploma – A templom harangját 1535-ben készítették, majd 1821-ben újraöntötték. Anyakönyvet 1756-tól vezettek.

Források

• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 228–231. o. Online elérés