Alcsútdoboz
| Alcsútdoboz | |||
_7.jpg) | |||
| A Habsburg-kastély maradványa | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Fejér | ||
| Járás | Bicskei | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Tóth Erika (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
| Jegyző | Ifjú Attiláné[2] | ||
| Irányítószám | 8087 | ||
| Körzethívószám | 22 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1513 fő (2023. jan. 1.)[3] | ||
| Népsűrűség | 28,57 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 167[4] m | ||
| Terület | 50,71 km² | ||
| Földrajzi nagytáj | Dunántúli-középhegység[5][6] | ||
| Földrajzi középtáj | Dunazug-hegyvidék[5][6] | ||
| Földrajzi kistáj | Etyeki-dombság[5][6] | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 25′ 33″, k. h. 18° 36′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 25′ 33″, k. h. 18° 36′ 09″ | |||
 Alcsútdoboz
Pozíció Fejér vármegye térképén
| |||
| Alcsútdoboz weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alcsútdoboz témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Alcsútdoboz község Fejér megyében, a Bicskei járásban, Székesfehérvártól 35 km-re északkeletre.
Fekvése
Székesfehérvártól 35 kilométerre található, északkeleti irányban, a 811-es út mentén, itt ezzel az úttal közös nyomvonalra tér a Baracskáról érkező mellékút.
Története
A település jelenlegi formájában 1950-ben jött létre Alcsút (németül Altschutt) és Vértesdoboz községek összevonásával.
1944-ben még egyik településen sem volt kultúrház, nyilvános községi könyvtár, sem pedig mozi. A művelődési lehetőségeket a Gazdakör, a két egyházi dalárda, az 1882-ben alakult Tűzoltóegylet, a Levente egyesület és az Oltáregylet adták. A közlekedésre jó lehetőséget biztosított a Székesfehérvár-Bicske vasútvonal, aminek a község központjától 2 km-re volt megállója Alcsút-Felcsút néven. Autóbuszközlekedése nem volt. A község főútvonala és a Biatorbágy felé vezető utak harmadrendű makadámutak voltak. A többi utcában, a mintegy 7 km-nyi földút egyheted része volt gyalogjárdával ellátva.
Alcsút
Alcsút a 12. századi adóösszeírásokban már nemesi faluként szerepelt[forrás?], első okleveles említése 1365-ből származik. Ekkoriban még Pilis vármegyéhez tartozott. Az 1600-as évek elejére a török teljesen kipusztította. A 17. század közepén a közeli pálos kolostor szerette volna megszerezni az újjáépült falu feletti irányítást, és jobbágyi szolgáltatásokat is követelt lakosaitól. Nemesi előjogaikat Komárom vármegye próbálta megvédeni. A falu és a pálosok végül 1753-ban kötöttek szerződést. Valószínűleg ennek okán készülhettek a falu legrégibb ismert pecsétnyomói is, melyek 1691-ben esetleg 1671-ben készülhettek.[7] II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, birtokait lefoglalta. Az alcsútiak az egyházi birtokos jobbágyaiból az állam jobbágyai és robotosai lettek.[8] A településen 1763-ban indult meg az anyakönyvezés.
1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíttetni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. Itt volt gazdatiszti gyakornok 1845–46-ban Vajda János költő.
1944-ben Alcsút nagyközség, területe 8131 kat. hold 318 házzal és 1669 magyar ajkú lakossal. Külterületi lakott helyek: Bányavölgy, Máriavölgy, Ginza, Göböljárás, Hatvan, Vért, és Vértesboglári vasútállomás. A községben működött egy csendőrőrs és három egyházi lelkészség, illetve lelkiszolgálat (róm. kat. lelkészség, ref. lelkészi hivatal és lelkiszolgálat háza, Bethámia Egylet üdülőháza). Habsburg Józsefnek Alcsúton 6274 hold földje volt.
A munkaképes lakosság számára többnyire az uradalom biztosított munkát, de summások is jöttek ide évente Zala, Heves, Veszprém és Fejér megyéből.
A művelődésügy a felekezeti elemi iskolai oktatásra korlátozódott.
Alcsútról a második világháború idején kb. 220 sorkatona teljesített szolgálatot, közülük 33-an elestek, nyolc lakóház romhalmazzá vált.
A németek 1944 októberében József főherceg kastélyában rendezték be parancsnokságukat, december folyamán Szálasi Ferenc is járt itt egy magas rangú német katonatiszt kíséretében. Felszólították Erzsébet hercegnőt, hogy a front közeledte miatt a kastélyt hagyja el, az értéktárgyakat azonban hátrahagyhatják, mert két hónap elteltével a front annyira visszahúzódik, hogy újból biztonságos lesz ott lakni. A főherceg még októberben, a hercegné és udvartartása december 20-án hagyta el a kastélyt. A németek december 23-án délelőtt 9 óráig tartózkodtak ott, az elvonulásuk előtti napon azonban felrobbantották a vértesboglári úton álló hidakat. A főherceg alkalmazottai december 24-én távoztak, délelőtt 9 és 10 óra között látták, hogy ég a kastély könyvtára és a pavilonban is tűz keletkezett.
A szovjet katonák 1944. december 23-án délelőtt 10-11 óra között érkeztek Vértesacsa irányából Alcsútra. A község felszabadításáért fegyveres harc nem folyt, a lakók nem tanúsítottak ellenállást. A szovjetek 1945 április elejéig tartózkodtak Alcsúton. A községek határában 90 napon át állt a megmerevedett frontvonal. A pihenő és az ezeket felváltó katonai alakulatok Alcsúton vonultak keresztül és az élelmet is innen, valamint Vértesdobozról szerezték be.
A Földigénylő Bizottság Alcsúton 1945. március 27-én, Vértesdobozon 25-én alakult meg. Alcsúton 129 család igényelt földet, Hatvanpusztán 44, Göböljáráson 79, Bányavölgyben 37, Vértesdobozon pedig 57 – összesen tehát 346 család.
A házigénylők száma Alcsúton 190, Vértesdobozon 14 fő volt. Alcsúton 11, Hatvanpusztán 44, Göböljáráson 79, Bányavölgyön 37 család igényelt lakást.
Alcsúton József főherceg 5663 holdas birtokát igénybe vették, Vértesdobozon ugyancsak az ő birtokából kiosztottak 237 holdat, a község határában lévő birtokostól elkoboztak 16 holdat. Alcsúton és a külterületeken lakóknak 5916 holdat osztottak. Az alcsútiak 769, a hatvanpusztaiak 453, a Göböljárás pusztai lakosok 982, a Bányavölgyi pusztai lakók 401, a vértesdoboziak 210 holdhoz jutottak, ez összesen 2815 hold. Az Állami Erődgazdaság kapott 3101 holdat, a 80 holdas kastélykertet a Természetvédelmi Tanácsnak adták. 1946 végén zárták le a reformot, 346 család és jogi személy jutott földhöz.
Doboz
Doboz (Vértesdoboz) Alcsúttól délre található település, a Csák nemzetség birtoka volt, leginkább a szomszédos Tabajd része volt Felső-Tabajd néven. Doboz néven az oklevelekben először 1539-ben szerepelt, nevét Doboz, Dobosz alakban írták.
A korabeli írások szerint nagy valószínűséggel idevalósi volt az a Dobozi Mihály Fejér megyei egytelkes nemes katona, aki az Istvánfi-krónika és Verancsics Antal maróti csata legendájában szerepel, s akit Székely Bertalan is megfestett: Amikor 1526 után a török a Vértes körül is megjelent, a környék népe a török ellen egy tó közelében Herégynél (Héreg?) és Marótnál (Pusztamarót) gyűlt össze. Táborukat azonban a török bevette, az ellenállókat kardélre hányta. Szeptember derekán a magyarok táborukat árkokkal és szekerekkel megerősítették, hogy megvédhessék asszonyukat, gyermekeiket, vagyonukat. A törökre több ízben rátörtek, annak súlyos veszteségeket okoztak.
Itt küzdött a török ellen Dobozi Mihály is. A török hatezer janicsár, több ezer lovas és nagyszámú ágyú bevetésével, hatalmas veszteségek árán foglalta el ezt a szekértábort. Foglyokat azonban nem tudott ejteni, mert a védők egy része elmenekült, a többiek elestek a harcban. Maga Dobozi a tábor elestekor kivágta magát, feleségét lovára kapva menekült. Amikor a török üldöző csapat már majdnem beérte őket, hogy becsületét mentse, leszúrta feleségét, maga pedig utolsó leheletéig harcolt a török ellen.
A magyarok vesztesége ezen ellenállásnál a mohácsihoz mérhető, mert legalább húszezer ember maradt halva a csatatéren, de a török veszteségei is nagyobbak voltak a mohácsi ütközet veszteségénél.
Az 1944. évi helységnévtár szerint Vértesdoboz kisközség és közigazgatásilag Alcsúthoz tartozik. Területe 980 kat. hold, a községben 104 házban 353 magyarajkú lakos élt. Vértesdobozon a külterületi lakott helyek közül Göböljáráson 394, Hatvanpusztán 177, Bányavölgyben 143, Máriavölgyben 16 lakos élt. Habsburg József 268 hold földet bírt.
Vértesdoboz lakossága a 19. század második és a 20. század első felében napszámosként dolgozott az alcsúti uradalomban. A lakók meglehetősen szorgalmasak voltak, mégis nehéz anyagi körülmények között éltek. A munkalehetőség és a föld kevés volt.
Pogányvár
Pogányvár Alcsút-Göböljárás pusztától délkeletre található. A 290 m átmérőjű bronzkori földvár, melyet a Váli-völgyben folydogáló Szent László-patak kanyarulata ölel körül – a Kr. e. II. évezred közéből, a középső bronzkorból származik. A földvár 185 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A területet már József nádor is kutatta a 19. században.[9]
Ginza-puszta
Ginza-puszta is Alcsút mellett található, a Váli-völgyben. Valamikor mezőváros volt, eredetileg neve Khénza, Gejza (Géza) volt. Itt még 1925-ben is említettek egy hatalmas, Árpádok korából származó templomromot.
Állítólag itt született Kézai Simon mester, a magyarság egyik történelemírója és krónikása, a Gesta Hungarorum szerzője, aki nevét is Khnézáról vette[forrás?].
_5.jpg)
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1458 | 1464 | 1452 | 1481 | 1539 | 1513 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,2%-a magyarnak, 0,3% cigánynak, 1,1% németnek, 0,3% szerbnek mondta magát (16,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 27,7%, református 25,5%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 14,9% (29,5% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei
- Habsburg-kastély, amelyet Pollack Mihály tervezett
- Késő barokk református templomok
Alcsúti Arborétum Természetvédelmi Terület
Az Arborétum majdnem 70 hold terjedelmű, a Vértes hegység lábánál elterülő természetvédelmi terület. Az ország legértékesebb élőfagyűjteményeinek egyikeként van számontartva.
Ismert emberek
- Alcsút
- Itt született 1770-ben Zámolyi Nagy István református lelkész, esperes és táblabíró.
- Itt született 1872. augusztus 9-én József Ágost főherceg, m.kir. honvéd tábornagy, kormányzó, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
- Itt született 1913. március 10-én Kovács Imre politikus, író.
- Itt született 1905. november 27. Weygand Tibor a harmincas-negyvenes évek népszerű énekese.
- Doboz
- Itt született 1813. január 19-én Csuthy Zsigmond református lelkész, teológiai író, író.
Források
- Alcsútdoboz. Száz magyar falu könyvesháza.
- A felszabadulás a bicskei járásban (Bicske, 1970)
Jegyzetek
- ↑ Alcsútdoboz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 16.)
- ↑ Polgármesteri hivatal, Alcsútdoboz (magyar nyelven). polgarmesterihivatal.helyek.eu. (Hozzáférés: 2013. január 6.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Alcsútdoboz, Hungary (angol nyelven) (html). Falling Rain Genomics, Inc. (Hozzáférés: 2012. július 4.)
- ↑ a b c Fejér megyei kistérségek összehangolt stratégiai programja (pdf) pp. 29–34. Sárvíz Térségfejlesztő Egyesület, 2001. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
- ↑ a b c Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8
- ↑ Balázs László 1974: Adalékok Fejér megye községeinek török hódoltság kori pecsétjeihez, Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8, 370-373.
- ↑ Száz Magyar Falu Alcsútdoboz A fehér barátok foglyai
- ↑ Alcsútdoboz-Göböljárás. (Hozzáférés: 2013. szeptember 28.)
- ↑ Alcsútdoboz Helységnévtár
További információk
.svg)
A Bicskei járás települései | ||
|---|---|---|
Alcsútdoboz · Bicske · Bodmér · Csabdi · Csákvár · Etyek · Felcsút · Gánt · Mány · Óbarok · Szár · Tabajd · Újbarok · Vértesacsa · Vértesboglár |  | |
