Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceg

József Károly főherceg

Az ifjú József Károly főherceg

Lásd még: József főherceg (egyértelműsítő lap)

Habsburg–Lotaringiai József Károly Lajos (József Károly Lajos főherceg vagy (ifjabb) József főherceg, németül: Erzherzog Joseph Karl Ludwig von Österreich; Pozsony, 1833. március 2. – Fiume, 1905. június 13.) osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, az Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.

Származása, testvérei

József Károly főherceg a Habsburg–Lotaringiai-ház magyar ágából származott.

Édesapja József nádor, azaz József Antal János osztrák főherceg (1776–1847) volt, aki 1796-tól haláláig a Magyar Királyság nádori méltóságát viselte. Édesanyja a nádor harmadik felesége, az evangélikus vallású Mária Dorottya württembergi hercegnő (1797–1855) volt. Házasságukból öt gyermek született:

• Erzsébet Karolina főhercegnő (*/† 1820, egy hónapig élt).
• Sándor Lipót Ferdinánd főherceg (1825–1837), 12 évesen meghalt
• Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (1831–1903), akinek első férje Habsburg–Estei Ferdinánd Károly Viktor főherceg (1821–1849), második férje Habsburg–Tescheni Károly Ferdinánd főherceg lett.
• József Károly Lajos főherceg (1833–1905), császári-királyi lovassági tábornok, 1869-től a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka.
• Mária Henrietta főhercegnő (1836–1902), belga királyné, II. Lipót belga király felesége.

József Károly főherceg idősebb féltestvérei apjának második, Hermina Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym-i hercegnővel (1797–1817) kötött házasságából:

• Hermina Amália Mária főhercegnő (1817–1842), aki később egy prágai apácakolostor főnökasszonya lett.
• István Ferenc főherceg (1817–1867), aki István nádor néven 1847-től 1848. szeptember 24-éig Magyarország utolsó nádora lett.

Katonai pályája

Alapos nevelést kapott, amely kiterjedt a katonai ismeretekre is, nevelője Rómer Flóris volt. 1845-ben hadapródként lépett a császári hadsereg 12. (Nádor) huszárezredébe, amelynek a mindenkori nádor volt az ezredtulajdonosa. 1853-tól a 3. dragonyos ezred őrnagya volt (ezidőben Kecskeméten és Kiskunfélegyháza környékén időzött az ezred), majd rövid időre elhagyta a lovasságot és a 60. (Wasa) gyalogezredben szolgált. 1855-től a 8. dragonyos ezred ezredese és a 37. gyalogezred ezredtulajdonosa lett, mely nevét is felvette. 1859-ben vezérőrnaggyá léptették elő. 1866-ban az osztrák IV. hadtest kötelékében részt vett a porosz–osztrák háború számos csatájában. Schweinschádelnél és königgrätznél a többség­ben levő ellenség támadásainak különösen ki volt téve. A július 3-án József főher­ceg csapatai élén állva, sokáig feltartóz­tatta a porosz testőrség előrenyomulását. Közben négy lovat lőttek ki alóla; mikor pedig a hadtest parancsnoka, gróf Festetics Tasziló (1813-1883) altábornagy sebet kapott és a harctérről elvitetett, József főherceg dacára annak, hogy maga is megsebesült a kezén, átvette a hadtest vezényletét. Vitézségéért még ebben az évben megkapta a Katonai Érdemkeresztet. A königgrätzi csata után átvette a IV. hadtest parancsnokságát és altábornaggyá, rövidesen táborszernaggyá léptették elő és a Linzben állomásozó gyaloghadosztály élére állították. 1868. december 5-én megbízást kapott a Magyar Királyi Honvédség megszervezésére, melynek haláláig főparancsnoka lett. A honvédség megszervezésében és a kiképzés tökéletesítésében szerzett érdemeiért 1874-ben I. Ferenc József királytól megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét, majd rövidesen lovassági tábornokká léptették elő.

Tudományos és társadalmi tevékenysége

1902-es fénykép a főhercegről

József Károly nem csak katonai érdemei miatt volt népszerű Magyarországon, hanem mert a társadalmi és kulturális élet minden megnyilvánulásában sietett kimutatni, hogy magyar királyi herceg s mindenben a magyarokkal érez. Alig volt olyan nemzeti ügy vagy társadalmi mozgalom, amelynek pártját ne fogta volna. Házassága után Magyarországra költözött, és a család alcsúti birtokán telepedett le. Nagy szenvedéllyel gondozta az alcsúti arborétumot, botanikai kutatásokat végzett, melyek eredményét több tanulmányban tette közzé. Kisjenőn és Alcsúton kertészeti mintagazdaságot hozott létre. Az ő birtokában volt a budapesti Margit-sziget is, melyet üdülőhellyé épített ki és számos növényritkasággal ültette be. 1871-ben ő építtette meg a szigeti lóvasutat, mely utolsó útját 1928. április 10-én tette meg. Jelentős részt vállalt a szigetet a Margit híddal összekötő szárnyhíd megépítésének költségeiből is.

Az ipar előre mozdításáért sokat tevékenykedett, többek között ő volt az alapítója a Magyar Gazdasági Egyesületnek. Számos jótékonysági intézmény létrehozásában is közreműködött, vagy kezdeményezőként vagy pártfogóként. Az ő nevéhez fűződik a crikvenicai László főherceg otthon (László menhely) alapítása, melyben beteg gyermekeket üdültettek, szintén a horvát tengerparti városban megvásárolta a Frangepán-kolostort honvédtisztek gyógy- és üdülő­helyéül. A budapesti poliklinika-egyesületnek és a tüdővész-szanatórium-egyletnek is a védnöke volt. A természet iránt -különösen a növénytan- is érdeklődött, erről 1892-ben megjelent írása is tanúskodik, melyben az alcsúti arborétum növényeit mutatja be.

Még fiatal korában a Wasa gyalogezred tisztjeként cigány katonáitól megtanulta a cigány nyelvet és ettől kezdve behatóan foglalkozott a cigány nyelvvel és folklórral. Elsőként tett konkrét lépéseket a magyarországi cigányság letelepítésére és állandó munkavállalásuk biztosítására. Birtokaira cigányokat próbált letelepíteni, akik számára állandó megélhetést, gyermekeiknek iskolai oktatást nyújtott. A cigánysággal kapcsolatos kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett. Ő írta az első cigány-magyar szótárt, és az első cigány nyelvtannal foglalkozó szakkönyvet, melyeket a Magyar Tudományos Akadémia adott ki. 1881-ben az Akadémia igazgatósági, 1888-ban tiszteleti tagjává választották. 1896-ban a budapesti, 1897-ben a kolozsvári egyetem tiszteletbeli doktora lett. A budapesti Philológiai Társaság és a londoni Japan Society is tiszteletbeli tagjának választotta.

Jelentős részt vállalt a magyar tűzoltóság megszervezésében. Megindította Az Osztrák–Magyar Monarchia Irásban és Képben című földrajzi és néprajzi kiadványt (21 kötet-főszerkesztők Jókai Mór magyar és Weilen német nyelven), amely a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság kiadásában jelent meg 1886 és 1902 között . A 21 kötetből 7 foglalkozik a korabeli Magyarországgal. A néprajzi fejezetek írói között található többek között: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly,Benedek Elek és mások .

József főherceg - családjával egyetemben - hatalmas népszerűségnek örvendett Magyarországon. Erre utal beceneve is: Palatinus Jóska. Népszerűségét igazolják azok az anekdoták is, amelyek közül egyet érdemes említeni. A főherceggel baráti kapcsolatba került Arany János, aki sokat időzött annak birtokában lévő Margit-szigeten. Egyszer a főherceg a szigeten sétálva meg­látta Aranyt, amint egy padon üldögélve, kapcsos könyvébe írogat. Csendesen a költő háta mögé lopózott és úgy látta, hogy a vers melyen a költő dolgozott: A tölgyek alatt. Erre tréfásan odaszólt a botanikában járatos főherceg: Ohó, kedves Arany úr, ezek a fák, a hol most ül, hársak. Ha a töl­gyeket akarja megénekelni, menjen egy paddal arrébb! De hasonló tréfás történeteket meséltek Deákkal és Széchenyivel kapcsolatosan is.

Házassága, gyermekei

József Károly családja körében

1864. május 12-én vette feleségül Klotild Mária Adél Amália szász-koburgi és gothai hercegnőt, I. Lajos Fülöp francia király unokáját. A házaspárnak hét gyermeke született, közülük hatan érték meg a felnőttkort:

• Erzsébet (Linz, 1865. március 18. – 1866. január 7.)
• Mária Dorottya Amália főhercegnő (Alcsút, 1867. június 14. – Alcsút, 1932.) 1896. november 5-én férjhez ment Fülöp orléansi herceghez.
• Margit Klementina Mária (Alcsút, 1870. július 6. – Regensburg, 1955.) 1890. július 15-én férjhez ment I. Albert von Thurn und Taxis herceghez, Erzsébet királyné nővérének fiához.
• József Ágost főherceg, honvéd tábornagy (Alcsút, 1872. augusztus 9. – Rain bei Straubing, Bajorország, 1962. július 6.).
• László Fülöp Mária Vince főherceg (Alcsút, 1875. július 16. – Budapest, 1895. szeptember 6.), a honvédség 1. gyalogezredének hadnagya, vadászbalesetben halt meg.
• Erzsébet Henrietta Klotild Mária Viktória főhercegnő (Alcsút, 1883. március 9. – Regensburg, 1958).
• Klotild Mária Rainera Amália Filoména főhercegnő (Fiume, 1884. május 9. – Alcsút, 1903. december 14.).

• 

  A főhercegi pár leányaival

• 

  József főherceg családja

• 

  A főhercegi pár

• 

  Klotild és József Károly

• 

  József főherceg leányaival

• 

  Klotild főhercegné fiaival

• 

  A főhercegi pár két lánya: Margit és Mária Dorottya

• 

  A főherceg 1890-ben

József Károly főherceg 1881-ben, Fiuméban megvásárolta az Adriai-tenger partján elterülő, később Villa Giuseppe néven emlegetett kastélyt. A főherceg az elkövetkezendő években jelentős átalakításokba kezdett. A környező kisebb kastélyokat megvásárolta és leromboltatta így nyerve több hektáros területet a kialakítandó park számára. Magát a kastélyt 1892 és 1895 között újítatta fel és bővítette ki Pietro és Raffaelle Culotti horvát építészekkel. A kastély egészen 1916-ig volt a főhercegi család téli tartózkodási helye, amikor is az özvegy Klotild főhercegné eladta azt. József főherceg orvosai tanácsára töltötte a teleket az enyhébb levegőjű Adria melletti kastélyban. Ez a fiumei kastély volt a főherceg halálának színhekye 1905-ben. Fia, József Ágost és családja a teleket szintén e vidéken töltötte voloscai villájában (Villa Gisellina).

A főhercegi család a Deli jacht fedélzetén. Középen Klotild főhercegné, tőle jobbra Mária Dorottya, mellette József Ágost és László főhercegek, hátul József Károly. Klotildtól balra udvarhölgye, Sztáray grófnő ül. (Petrák A. kir. hajógépész fényképe)

Főbb művei

• Alcsúti ásatások (Archeológiai Értesítő, 1872)
• Növényhonosítási kísérletek Fiumében 1881-től 1885-ig (Kolozsvár, 1885)
• Egy rendkívüli tél hatása Fiumében (Kolozsvár, 1886)
• Cigány nyelvtan. Romane Csibákero Sziklaribe (Budapest, 1888)
• Fundamentum linguage Zingaricae (Budapest, 1888)
• Eredeti cigány levelek (Egyetemi Philologiai Közlöny, 1890)
• Háladatos cigányok, mint életmentők (Budapest, 1891)
• Arboretum Alcsuthiense. Az alcsúthi kertben honosított fák és cserjék leltára (Kolozsvár, 1892)
• Észleletek az Alcsúton letelepedett sátoros cigányokról (Budapest, 1893)
• A cigányokról. A cigányok történelme, életmódja, néphite, népköltése, zenéje, nyelve és irodalma (Wloslocki Henrikkel, Budapest, 1894)
• Thiere im Glauben der Zigeuner (Urquell, 1895. évfolyam)

Irodalom

• Vághó Ignác honv. szds.: József főherceg emlékezete, Budapest, 1905.
• Brigitte Hamann: Habsburg-lexikon, Új Géniusz Kiadó, Budapest, 1990.
• Vasárnapi Újság, 1905/25-26. szám

Külső hivatkozások

• Életrajza a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem honlapján.
• Életrajza a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján.
• Családi, életrajzi adatai (The Peerage).
• Horváth Tamás: József főherceg és kora.