Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Franciska főhercegnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erzsébet Franciska Mária főhercegnő, 1875 körül
Ez a lap József nádor leányáról szól. További Erzsébet Franciska nevű személyeket lásd itt.

Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Franciska Mária főhercegnő (Erzherzogin Elisabeth Franziska Maria von Österreich); (Buda, 1831. január 17.Bécs, 1903. február 14.), osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, József nádor leánya, két cs. és kir. tábornagy és két királyné édesanyja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása, testvérei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wappen Kaisertum Österreich 1815 (Klein).png
Testvéreivel a 40-es években

Erzsébet Franciska Mária főhercegnő a budai nádori palotában született, a Habsburg–Lotaringiai család magyar ágából származott.

Édesapja József nádor volt, (Habsburg-Toscanai József Antal János főherceg, 1776–1847), Magyarország nádora, aki Magyarországon élt, közvetítőként az osztrák központi hatalmat nehezen tűrő magyar rendek és a császári udvar között. Édesanyja Mária Dorottya Lujza württembergi hercegnő (1797–1855) volt, József nádor harmadik felesége. Testvérei:

Erzsébet Franciskának két féltestvére is volt, József nádor második házasságából, amelyet Hermina Anhalt-Bernburg-Schaumburg-Hoym-i hercegnővel (1797–1817) kötött:

Első házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet Franciska feltűnően szép leány volt. Tizenhat éves korában 1847. október 4-én Bécsben feleségül ment Habsburg–Estei Ferdinánd Károly Viktor főherceghez (1821–1849), IV. Ferenc modenai herceg kisebbik fiához, aki a házasság második évében meghalt. Egyetlen leánygyermekük született, néhány hónappal az apa halála előtt:

Második házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erzsébet Franciska hercegnő

A 18 évesen megözvegyült Erzsébet Franciska Mária főhercegnő 1854. április 18-án feleségül ment nagybátyjához, Habsburg–Tescheni Károly Ferdinánd főherceghez (1818–1874), Károly főhercegnek, az asperni győztes hadvezérnek, Teschen első hercegének fiához, Albert főhercegnek, Magyarország katonai kormányzójának öccséhez.

Ezt a házasságkötést Zsófia főhercegné erősen ösztözte, mivel feltűnt neki, hogy fia, az ifjú I. Ferenc József császár szemet vetett a vele szinte egykorú, csinos és fiatal Erzsébet Franciska özvegy hercegnére. Öt évvel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után az elnyomott és katonai hatalommal kormányzott Magyarországon a politikai helyzet még mindig bizonytalan és veszélyes volt. Alig egy évvel korábban, 1853. február 18-án a magyar Libényi János Bécsben merényletet kísérelt meg az uralkodó élete ellen. Ebben a helyzetben Zsófia főhercegné, aki amúgyis magyarellenes szemléletű volt, semmiképpen sem akarta, hogy fia magyar nőt vegyen feleségül. A 23 éves Erzsébet Franciskát ezért hozzáadták a nála 13 évvel idősebb Károly Ferdinánd főherceghez. Ferenc József császár – még ugyanebben az évben – Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt vette feleségül.

Károly Ferdinánd és Erzsébet Franciska boldog házasságban éltek. Hat gyermekük született, négyen érték meg a felnőtt kort.

A család a bécsi udvarban és a morvaországi Sziléziában lakott, a tescheni hercegi birtokon (Erzsébet Franciska sógora, Albert főherceg Teschen hercege is volt). Az 1866-os porosz–osztrák háború idején a főhercegnő rendszeresen látogatta a hadikórházakat, segítette a sebesült katonákat.

Az özvegy főhercegné, családtagjaival: Ülnek jobbról balra: Erzsébet Franciska Mária főhercegné, leányai Mária Krisztina Dezideráta, és Mária Terézia Henrietta főhercegnők. Mögöttük állnak: Fia, Frigyes főherceg a feleségével, Isabella von Croÿ-Dülmen hercegnővel.

1874-ben második férje, Károly Ferdinánd is meghalt. Fiait, Frigyes, Károly István és Jenő főhercegeket nagybátyjuk, a gyermektelen Albert főherceg fogadta örökbe. Az idős tábornagy, a haderő főparancsnoka segítségével mindhárman tábornoki rangra emelkedtek és jelentős parancsnoki beosztásokba kerültek a császári és királyi hadseregben.

1895-ben Albert főherceg elhunytával Erzsébet Franciska főhercegné elsőszülött fia, Frigyes főherceg örökölte Teschen (harmadik) hercegi címét és az összes hercegi birtokot, ezzel ő lett az Monarchia egyik leggazdagabb embere. Örökségéhez tartozott számos értékes ingatlan Pozsonyban és Bécsben, köztük a Albert főherceg bécsi palotája, az Albertina is, nagy értékű műgyűjteményével (ma állami képtár).

Erzsébet Franciska Mária főhercegné 1903. február 14-én hunyt el Bécsben, röviddel 74-ik születésnapja után. Az alsó-ausztriai Baden közelében temették el, emlékére utcát neveztek el.

„A rózsa neve”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az archaikus francia nevén ismert „Archiduchesse Elisabeth d'Austriche” (azaz Ausztriai Erzsébet főhercegnő) nevű rózsafajta a híresen szép Erzsébet Franciska Mária főhercegnőről kapta a nevét, és nem Erzsébet királynéről („Sisiről”), aki bajor hercegnő volt, Ausztria császárnéja és Magyarország királynéja lett, de sohasem viselt osztrák főhercegnői címet. A közvélekedésben – néha a szakirodalomban is – előfordul a téves megjelölés.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Literatur[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]