Sladojevci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sladojevci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzalatnok
Jogállásfalu
Irányítószám33520
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség642 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság118 m
Terület12,30 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 17° 39′ 25″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 30″, k. h. 17° 39′ 25″
Sablon • Wikidata • Segítség

Sladojevci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 24, közúton 25 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység északi lábánál, Szalatnok és Donji Meljani között fekszik. A Drávamenti (Varasd-Eszék) főút és a Zágráb-Eszék vasútvonal is áthalad rajta. A településnek vasútállomása van.

Története[szerkesztés]

A területén található régészeti leletek alapján Sladojevci már a kőkorszak óta folyamatosan lakott. A legrégebbi leleteket a Csagyavica nyugati partjának közelében a Lipa nevű lelőhelyen[2] találták, ahol az i. e. 3500 körül virágzott, újkőkori Retz-Gajary kultúrához tartozó település maradványai kerültek elő. A bronzkort a Brodište[3] és Jumanuša lelőhely kerámiái és cölöphelyei képviselik, melyek az urnamezős kultúrához tartoznak. A vaskorból a Lug lelőhelynek[4] a latén kultúrához tartozó leletei tartoznak. Római kori leletek a Lipik dűlőben feltárt gazdag mellékletű sírok és a Lug lelőhely településmaradványai. A lelőhelyek alapján Sladojevci területén több középkori település is állt. Középkori településre utaló maradványok kerültek elő a Hrušćik – Brodište, a Jumanuša és a Lipik lelőhelyekről. A jellegzetes sáncmaradványok arra utalnak, hogy a Lipik dűlőben a középkorban vár is állt, melyet a történeti források alapján még nem sikerült azonosítani. A várat és a településeket valószínűleg a 16. század közepén a török hódítás törölte el a föld színéről.

A mai falu feltehetően a török uralom idején keletkezett, amikor a környező földek megművelésére 17. században Boszniából pravoszláv vallású vlachokat telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „Pagus Szladojevczy” néven szerepel, négy házának lakói Simon Obrenovich, Mitar Hatich, Vinko Nadanich és Radivoj Daich voltak.[5] Neve a Sladoje személynévből származik. A 18. századtól verőcei uradalomhoz tartozott. Ekkor telepítettek ide Gorski kotarból 30 horvát családot. A sladojevci római katolikus plébániát 1762-ben alapították, amikor leválasztották a szópiai plébániáról. Szalatnok, Kozice, Donja és Gornja Bukovica települések tartoztak hozzá. A mai templomot 1806-ban építették.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Sladoevcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Szladoevcze” néven szerepel.[6] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Szladoevcze” néven 104 házzal, 655 katolikus vallású lakossal szerepel.[7]

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1894-ben építették a Lukavčić-patakon azt a hidat, mely ma is használatban van. Ebben az évben alakult meg a helyi önkéntes tűzoltó egylet. 1894 és 1908 között Sladojevci közigazgatási székhely volt. 1857-ben 630, 1910-ben 927 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 70%-a horvát, 27%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1921-ben megalapították a helyi földműves szövetkezetet, a kulturális egyesületet és az olvasókört. 1991-ben lakosságának 95%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 730 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
630 675 591 753 900 927 946 1.032 1.037 1.037 1.038 957 936 927 831 730

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Borbála tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemplomát[10] 1806-ban építtette a falu akkori kegyura a német Schaumburg-Lippe herceg. Egyhajós épület, hosszúsága 30, szélessége 10 méter, a harangtorony 35 méter magas. A főoltár Szent Borbála, a mellékoltárok Páduai Szent Antal, Szűz Mária és a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére vannak szentelve. A mennyezet Páduai Szent Antal életéből vett képekkel van kifestve. Bár a templom titulusa Szent Borbála, a környék legjelentősebb Szent Antal búcsúját itt tartják. A templom, a II. világháború idején kissé megrongálódott. 2016-ban a kulturális minisztérium anyagi támogatásával újították fel.
  • A D2-es számú drávamenti főúttól északra a Csagyavica-patak két partján található a Hrušćik – Brodište középkori régészeti lelőhely. A régészeti feltárások 2009 szeptemberétől 2010 júniusáig tartottak ezen a területen. Ennek során a Csagyavica keleti partja fölé emelkedő kisebb magaslaton késő középkori település maradványait tárták fel. A leletek zöme cseréptöredék volt, de találtak kemencét és egyéb, használati tárgyakat is. Ezek alapján megállapítható volt, hogy az itteni népesség főként halászattal foglalkozott. A Brodište nevű területen a középkori leletek mellett az urnamezős kultúra leletei is előkerültek. A sátorfák nyomai alapján azonban ez nem állandó jellegű település volt.
  • A D2-es főút építési munkáit megelőző régészeti feltárás során 2010 júliusában a településtől északra, a Csagyavica-patak jobb partján, a Jumanušának nevezett helyen ugyancsak a fentiekhez hasonló középkori és történelem előtti leletek, zömmel cseréptöredékek kerültek elő.
  • 2010 júliusában szintén a főút munkáit megelőző régészeti feltárás során a Csagyavica nyugati partjának közelében a Lipa nevű lelőhelyen az i. e. 3500 körül virágzott, újkőkori Retz-Gajary kultúrához tartozó településmaradványokat találtak.
  • A D2-es út építéséhez kapcsolódik a Lug nevű lelőhelyen 2010 augusztusában végzett régészeti feltárás is. Itt a Csagyavica-patak közelében egy kisebb latén és római kori település nyomaira bukkantak. A kerámia tárgyak töredékei mellett temető és út maradványait, valamint valószínűleg egy római hajó darabjait találták.
  • Valószínűleg középkori vár maradványai találhatók a település északkeleti határában, a Lipik nevű dűlőben. A várhely egy sánccal és töltéssel övezett platón található, mely már teljesen benőtt az erdő növényzete. A sáncba a Csagyavica-patak vizét vezették. A platón nincsenek látható épületmaradványok, de a terepalakzatokból következtetni lehet az egykori vár helyére. A vár korára, sorsára csak egy régészeti feltárás adhat választ.
  • A Lipik dűlőben horvát régészek hat csontvázas római kori sírt tártak fel. Ezek közül négyben kerámia, kettőben ékszer, ötben pedig pénz mellékleteket is találtak. A római pénzek közül 16 darab II. Constantinus, 4 darab Constans, 4 darab Constantius Gallus, 5 darab I. Constantinus 4 darab pedig Iulianus császár pénzei voltak. Ezel alapján a sírok a 4. századra keltezhetők.

Gazdaság[szerkesztés]

A helyiek fő bevételi forrását a gyümölcstermesztés és az állattartás (sertés, szarvasmarha, juh) adja. Egyetlen ipari üzeme a Ciglana IGM d.d. téglagyár.

Kultúra[szerkesztés]

A falu kulturális és művészeti egyesülete a KUD „Slavonac” Sladojevci.

Oktatás[szerkesztés]

Az első iskola 1822-ben nyílt a településen a plébános indítványára és a kegyúr Pejácsevich gróf költségén. A faluban ma a szalatnoki Josip Kozarac elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK „Slavonija” Sladojevci labdarúgóklubot 1965-ben alapították.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6740.
  3. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6681
  4. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6739.
  5. ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 84. oldal.
  6. ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 650. o.
  7. ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
  8. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  9. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
  10. ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-378.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sladojevci&oldid=23953128”