Josipovo
| Josipovo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szópia |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 270 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 110 m |
| Terület | 8,74 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 46′ 25″, k. h. 17° 41′ 34″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 25″, k. h. 17° 41′ 34″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Josipovo (1991-ig Ciganka) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőce központjától légvonalban 24, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Kapinci és Bakić között fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek alapján területe már a középkorban lakott volt. A falutól északra fekvő Mesarna nevű határrészen 1939-ben a bjelobrdoi kultúrához tartozó kora középkori sírokat találtak, melyeket a későbbi ásatások során a 11. századra kelteztek. A keltezést megerősíti I. András királynak itt talált egyik ezüstpénze is.
A mai település Ciganka-puszta néven a 19. század első felében keletkezett Felsőmiholjác északkeleti határrészén. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 28, 1910-ben 119 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a magyar, 5%-a horvát, 2%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a partizánok elűzték a magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-ben 348 főnyi lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 281 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 28 | 34 | 67 | 72 | 115 | 119 | 151 | 198 | 458 | 446 | 394 | 354 | 336 | 348 | 332 | 281 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A faluban 1991-ig csak harangláb állt. Ekkor építették a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt mai kápolnát.
- A falu északi határában a Mesarne határrészen, egy 119 méteres tengerszint feletti magasságú dombon található a bjelobrdoi kultúra régészeti lelőhelye. A leletek alapján itt a 11. században település volt. Az első leletek, főként ékszerek még 1939-ben kerültek innen elő. A szakszerű régészeti feltárást a zágrábi régészei intézet végezte 1989 és 1995 között a szalatnoki és a verőcei múzeumok munkatársainak közreműködésével. Az ásatás eredményeként egy 11. századi temetőt tártak fel rendezett sorokban fekvő sírokkal. A csontvázas temetkezések a mezőgazdasági művelés során károkat szenvedtek. A leleteket, melyek között fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk, gombok, hajkarikák voltak a jellemzők I. András király ezüstpénze alapján a 11. század utolsó harmadára keltezték.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A második katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
