Josipovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Josipovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzópia
Jogállás falu
Irányítószám 33520
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség281 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Terület8,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Josipovo (Horvátország)
Josipovo
Josipovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 17° 41′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 46′ 30″, k. h. 17° 41′ 30″

Josipovo (1991-ig Ciganka) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőce központjától légvonalban 24, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Kapinci és Bakić között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek alapján területe már a középkorban lakott volt. A falutól északra fekvő Mesarna nevű határrészen 1939-ben a bjelobrdoi kultúrához tartozó kora középkori sírokat találtak, melyeket a későbbi ásatások során a 11. századra kelteztek. A keltezést megerősíti I. András királynak itt talált egyik ezüstpénze is.

A mai település Ciganka-puszta néven a 19. század első felében keletkezett Felsőmiholjác északkeleti határrészén. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 28, 1910-ben 119 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a magyar, 5%-a horvát, 2%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a partizánok elűzték a magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-ben 348 főnyi lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 281 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
28 34 67 72 115 119 151 198 458 446 394 354 336 348 332 281

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A faluban 1991-ig csak harangláb állt. Ekkor építették a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt mai kápolnát.
  • A falu északi határában a Mesarne határrészen, egy 119 méteres tengerszint feletti magasságú dombon található a bjelobrdoi kultúra régészeti lelőhelye. A leletek alapján itt a 11. században település volt. Az első leletek, főként ékszerek még 1939-ben kerültek innen elő. A szakszerű régészeti feltárást a zágrábi régészei intézet végezte 1989 és 1995 között a szalatnoki és a verőcei múzeumok munkatársainak közreműködésével. Az ásatás eredményeként egy 11. századi temetőt tártak fel rendezett sorokban fekvő sírokkal. A csontvázas temetkezések a mezőgazdasági művelés során károkat szenvedtek. A leleteket, melyek között fülbevalók, nyakláncok, gyűrűk, gombok, hajkarikák voltak a jellemzők I. András király ezüstpénze alapján a 11. század utolsó harmadára keltezték.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]