Bankovci (Izdenc)
| Bankovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Izdenc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33513 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 113 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Terület | 6,82 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 34′ 05″, k. h. 17° 57′ 47″45.568000°N 17.963000°EKoordináták: é. sz. 45° 34′ 05″, k. h. 17° 57′ 47″45.568000°N 17.963000°E | |
 | |
Bankovci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Izdenchez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 53, közúton 61 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, Izdenc és Feričanci között, a Ribnjak-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település feltehetően a 16. században török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. 1564-ben „Bankowcze” néven a raholcai uradalomhoz tartozó települések között említik.[2] Szlavónia területével együtt az 1683 és 1699 közötti háború során szabadult fel a török uralom alól. 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bankovcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bankovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bankovcze” néven 38 házzal, 213 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 247, 1910-ben 532 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 46%-a horvát, 36%-a magyar, 16%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 81%-a horvát, 10%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 124 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 247 | 267 | 306 | 444 | 462 | 532 | 543 | 478 | 434 | 429 | 394 | 339 | 241 | 242 | 167 | 124 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Tímár György: Királyi Sziget – Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. 379. o.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 33. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 62. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 19.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
