Rajino Polje
| Rajino Polje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Csacsince |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33514 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 21 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 104 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 38′ 45″, k. h. 17° 53′ 57″45.645931°N 17.899110°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 45″, k. h. 17° 53′ 57″45.645931°N 17.899110°E | |
 | |
Rajino Polje falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Csacsincéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 44, közúton 57 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re északra Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, a Voljovica és Krajna-patakok közén fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település a 16.-17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. A lakosság részben helyben maradt. 1698-ban „Rainovopollye” néven 4 családdal szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában.[2] A felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1722-ben III. Károly király a környező falvakkal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el. Ezután a 19. század végéig a Mihalovicsoké volt.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Raino Pollie” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rainopolye” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Rainopolye” néven 14 házzal, 85 lakossal találjuk.[4]
1857-ben 60, 1910-ben 80 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 85%-a szerb, 14%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 53%-a szerb, 23%-a horvát, 6%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben 30 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 60 | 73 | 77 | 73 | 59 | 80 | 103 | 197 | 155 | 172 | 156 | 94 | 83 | 66 | 46 | 30 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ "Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 414. oldal". 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 9..
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 548. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. február 9..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
