Starin (Szagyolca)
| Starin | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szagyolca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33523 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 62 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 44′ 50″, k. h. 17° 49′ 01″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 50″, k. h. 17° 49′ 01″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Starin falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szagyolcához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 34, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Vraneševci és Šaševo között, a Szalatnokot Eszékkel összekötő 34-es számú főút mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu területe már a történelem előtti időben is lakott volt. Ennek a bizonyítéka a falutól nyugatra található Selište nevű régészeti lelőhely. Az itt fekvő, enyhén déli irányba lejtő magaslaton Božo Radojčić földjén 1975-ben ásás közben „régi fazekat” talált. Az ásatást vezető régész Kornelija Minichreiter megállapította, hogy történelem előtti leletekről van szó. Téglát és cserépmaradványokat nem találtak, ezért a lelőhelyet ősi temetőként azonosították.
A település a 16. század végén, vagy a 17. század elején keletkezett pravoszláv vlachok betelepítésével ,[2] akik a török uralom idején a környező földeket művelték meg. A térség 1684-ben szabadult fel a török uralom alól, de a lakosság részben helyben maradt. A település 1698-ban Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában „pagus Sztarina” néven 4 családdal szerepel.[3]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Starin” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sztarin” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sztarin” néven 37 házzal, 204 lakossal szerepel.[5]
1857-ben 153, 1910-ben 437 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 39%-a magyar, 35%-a egyéb, 16%-a szerb anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar lakosságot elüldözték. Lakossága a fiatalok elvándorlása következtében évtizedek óta folyamatosan csökkent, ma már csak harmada a háború utáni népességnek. 1991-ben lakosságának 78%-a szerb, 14%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 80 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 153 | 143 | 182 | 199 | 411 | 437 | 310 | 335 | 239 | 235 | 209 | 203 | 141 | 111 | 103 | 80 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnáját 1928-ban építették az ekkor lebontott régi kápolna helyére.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 21. oldal.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine 88. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 607. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 69. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
