Donje Kusonje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donje Kusonje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségAtyina
Jogállás falu
Irányítószám 33520
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség5 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság142 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donje Kusonje (Horvátország)
Donje Kusonje
Donje Kusonje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 42′ 20″, k. h. 17° 36′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 42′ 20″, k. h. 17° 36′ 20″

Donje Kusonje falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 22, közúton 44 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak völgyében, a Szalatnokról Daruvárra menő főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „pagus Kuszonye” néven 12 portával szerepel.[2]

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Dolni Kusonie” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kuszonye Dolnye” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kuszonye (Alsó)” néven 39 házzal, 231 katolikus vallású lakossal szerepel.[4]

1857-ben 206, 1910-ben 282 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 61%-a szerb, 21%-a horvát, 10%-a német, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben a falu 97 főnyi lakosságának 92%-a szerb, 8%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején többségben szerbek lakta település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 10-én foglalta vissza. A szerb lakosság a harcok elől elmenekült. A falunak 2011-ben mindössze 5 lakosa volt. A házak nagy része még ma is elhagyatottan, részben romosan áll.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
206 175 176 211 213 282 258 274 215 218 168 123 130 97 4 5

Nevezetességei[szerkesztés]

Urunk Színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya az első világháború után épült. Ma nagyon rossz állapotban van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]