Humváros

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Humváros (Hum Varoš)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségAtyina
Jogállás falu
Irányítószám 33522
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség47 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság157 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Humváros (Horvátország)
Humváros
Humváros
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 41′ 00″, k. h. 17° 33′ 20″Koordináták: é. sz. 45° 41′ 00″, k. h. 17° 33′ 20″

Humváros (horvátul: Hum Varoš) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 20, közúton 32 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak völgyében és a Szalatnokról Daruvárra menő főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

Josip Buturac szerint a középkorban a Hum nevű település állt a helyén, melynek 1501-ben említik Imre nevű plébánosát és Pál nevű prebendáriusát „Emericus plebanus de Hum. Paulus prebendarius ibidem.” alakban.[2]

A mai település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Humski Varosh” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Humvarosh” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Hum Város” néven Hummal együtt 42 házzal, 18 katolikus és 231 ortodox vallású lakossal szerepel.[4]

A 19. században a Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar anyanyelvű lakossággal telepítette be. 1857-ben 188, 1910-ben 560 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a magyar, 43%-a szerb, 5%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a magyar lakosságot, helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 67%-a szerb, 28%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. 2011-ben 47 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
188 540 413 491 515 560 512 610 389 391 328 237 114 61 40 47

Nevezetességei[szerkesztés]

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya az első világháború után épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]