Donji Meljani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donji Meljani
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzalatnok
Jogállás falu
Irányítószám 33520
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség259 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság120 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Meljani (Horvátország)
Donji Meljani
Donji Meljani
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 43′ 50″, k. h. 17° 37′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 43′ 50″, k. h. 17° 37′ 30″

Donji Meljani falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik. Nevének előtagja az innen 17 km-re délre fekvő, Atyinához tartozó Gornji Meljanitól különbözteti meg.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 21, közúton 23 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység északi lábánál, Bisztrica és Sladojevci között fekszik. A Drávamenti (Varasd-Eszék) főút és a Zágráb-Eszék vasútvonal is áthalad rajta.

Története[szerkesztés]

A falu a török uralom idején keletkezett, amikor a környező földek megművelésére 17. században Boszniából pravoszláv vlachokat telepítettek ide. Neve a malom jelentésű „mlina (meljane)” főnévből származik. A malom egykor a Papuk-hegységből eredő patak mellett állt. A falu a Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt. A 18. században a verőcei uradalom része lett. 1763-ban Gorski kotar vidékéről 10 katolikus horvát családot telepítettek le itt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Meliani” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Melyani” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Melyani” néven 39 házzal, 96 katolikus és 100 ortodox vallású lakossal szerepel.[3]

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 257, 1910-ben 333 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 53%-a horvát, 33%-a szerb, 8%-a német, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 75%-a horvát, 25%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 259 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
257 282 278 317 352 333 301 322 350 381 402 376 348 296 241 259

Gazdaság[szerkesztés]

A falu mellett téglagyár működik, mely az egyik legnagyobb ebben a térségben. Ezen kívül egy modern csirketelep és néhány kisebb állatfarm működik a területén. A lakosság főként a mezőgazdaságból él. Főbb termények a gabona, a zöldség, a hegyes területeken pedig a szőlő és gyümölcs.

Nevezetességei[szerkesztés]

Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1793-ban épült. 1981-ben egy földrengés súlyosan megrongálta. Ma elég rossz állapotban van.

Oktatás[szerkesztés]

A helyi iskola 1856-ban kezdte meg működését az akkori káplán vezetése alatt. Akkoriban öt falu gyermekei jártak ide. A legnagyobb tanulói létszámot a 19. század végén érte el, amikor 117 tanulója volt. Az iskola mai épülete 2001-ben nyílt meg. Ma alsó tagozatos területi iskola működik benne.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]