Gornje Predrijevo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornje Predrijevo
A harangtorony a település központjában.
A harangtorony a település központjában.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzópia
Jogállás falu
Irányítószám 33525
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség86 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornje Predrijevo (Horvátország)
Gornje Predrijevo
Gornje Predrijevo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 17° 47′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 30″, k. h. 17° 47′ 10″

Gornje Predrijevo falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőce központjától légvonalban 31, közúton 34 km-re keletre, községközpontjától 4 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Dráva jobb partja közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

A határában található régészeti lelőhelyek tanúsága szerint a mai Predrijevo helyén már a középkorban több település állt. A két legjelentősebb lelőhely a harangtorony közelében fekvő „Turski groblje” és a Szópia felé vezető út melletti „Crkvena”. Mindkettő középkori település temetőjének maradványait rejti magában. A középkori falvak a 16. század közepén a török hódítás során pusztulhattak el.

A mai falut Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok alapították feltehetően a 17. században, a török hódoltság idején. A lakosság többsége a török kiűzése után is helyben maradt. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Prednevo” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Predrievo” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Predrievo” néven 62 házzal, 364 katolikus vallású lakossal szerepel.[3]

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 418, 1910-ben 563 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a horvát, 8%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a partizánok elűzték a magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-ben 168 fő lakta, mind horvátok. 2011-ben a településnek 86 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
418 449 521 526 605 563 579 638 516 499 461 332 235 168 119 86

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu központjában áll az 1935-ben Szent Mihály tiszteletére felszentelt római katolikus harangtorony.

Határában több régészeti lelőhely is található, mely annak bizonyítéka, hogy ez a terület a középkorban sűrűn lakott volt:

  • A falutól délnyugatra, a Lužnjak-erdő nyugati szélén két, hosszan elnyúló domb található. Az északi dombot átvágja a Szópia felé vezető út. Az út mellett a ma „Crkvenának” nevezett helyen ásás közben emberi csontok kerültek elő. Kornelija Minichreiter a zágrábi régészeti múzeum régésze a terület részbeni átvizsgálása során középkori tégla és cserépmaradványokat talált. A helyi hagyomány a maradványokat a település középkori elődjének tartja.
  • A faluban 1967-ben a harangtorony közelében csatornaásás közben emberi csontvázakat találtak, melyeket a nép törökök csontjainak tulajdonított. Ezért ezt a helyet „Tursko groblje”ként, azaz török temetőnek nevezték el. Nagy a valószínűsége, hogy itt is egy középkori falu temetőjére bukkantak.
  • Közismert, hogy innen nem messze, de már a szomszédos Szópia határában található a helyiek által „Turski grad”ként ismert terület, egy középkori vár maradványaival. Az egykori vár központi része egy platón állt, körülötte nyugatról, délről és keletről U-alakban sánc és töltés húzódott. Északi oldalát a Dráva régi folyása védte. A közelében fekvő „Selište” dűlőnév szintén középkori településre utal.

Egyesületek[szerkesztés]

  • A helyi önkéntes tűzoltóegyletet 1937-ben alapították.
  • „Mijoljska potkova” lovasegyesület
  • „Linjak” sporthorgász egyesület
  • „Drava” vadásztársaság

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]