Gornje Predrijevo
| Gornje Predrijevo | |
 | |
| A harangtorony a település központjában. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szópia |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33525 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 55 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 47′ 24″, k. h. 17° 28′ 12″Koordináták: é. sz. 45° 47′ 24″, k. h. 17° 28′ 12″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gornje Predrijevo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gornje Predrijevo falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőce központjától légvonalban 31, közúton 34 km-re keletre, községközpontjától 4 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Dráva jobb partja közelében fekszik.
Története[szerkesztés]
A határában található régészeti lelőhelyek tanúsága szerint a mai Predrijevo helyén már a középkorban több település állt. A két legjelentősebb lelőhely a harangtorony közelében fekvő „Turski groblje” és a Szópia felé vezető út melletti „Crkvena”. Mindkettő középkori település temetőjének maradványait rejti magában. A középkori falvak a 16. század közepén a török hódítás során pusztulhattak el.
A mai falut Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok alapították feltehetően a 17. században, a török hódoltság idején. A lakosság többsége a török kiűzése után is helyben maradt. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Prednevo” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Predrievo” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Predrievo” néven 62 házzal, 364 katolikus vallású lakossal szerepel.[3]
Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 418, 1910-ben 563 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a horvát, 8%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború végén a partizánok elűzték a magyar lakosságot, a helyükre a háború után horvátok települtek. 1991-ben 168 fő lakta, mind horvátok. 2011-ben a településnek 86 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 418 | 449 | 521 | 526 | 605 | 563 | 579 | 638 | 516 | 499 | 461 | 332 | 235 | 168 | 119 | 86 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A falu központjában áll az 1935-ben Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt római katolikus harangtorony.
Határában több régészeti lelőhely is található, mely annak bizonyítéka, hogy ez a terület a középkorban sűrűn lakott volt:
- A falutól délnyugatra, a Lužnjak-erdő nyugati szélén két, hosszan elnyúló domb található. Az északi dombot átvágja a Szópia felé vezető út. Az út mellett a ma „Crkvenának” nevezett helyen ásás közben emberi csontok kerültek elő. Kornelija Minichreiter a zágrábi régészeti múzeum régésze a terület részbeni átvizsgálása során középkori tégla és cserépmaradványokat talált. A helyi hagyomány a maradványokat a település középkori elődjének tartja.
- A faluban 1967-ben a harangtorony közelében csatornaásás közben emberi csontvázakat találtak, melyeket a nép törökök csontjainak tulajdonított. Ezért ezt a helyet „Tursko groblje”ként, azaz török temetőnek nevezték el. Nagy a valószínűsége, hogy itt is egy középkori falu temetőjére bukkantak.
- Közismert, hogy innen nem messze, de már a szomszédos Szópia határában található a helyiek által „Turski grad”ként ismert terület, egy középkori vár maradványaival. Az egykori vár központi része egy platón állt, körülötte nyugatról, délről és keletről U-alakban sánc és töltés húzódott. Északi oldalát a Dráva régi folyása védte. A közelében fekvő „Selište” dűlőnév szintén középkori településre utal.
- A település közelében található a „Hat” régészeti övezet.[6] Itt a szántóföldön, amely egy nagyobb észak-déli irányú magaslat területét fedi le a 2019. évi helyszíni szemle során számos régészeti leletet találtak. A leletek között főként kerámiaedények töredékei, téglák és háztartási hulladékok kerültek elő. A leletek között leginkább az őskori kerámia képviselteti magát, ezt követi a középkori kerámia és a legkevésbé ókori anyag. Ezek a leletek az említett korszakok települési maradványaira utalnak.
Egyesületek[szerkesztés]
- A helyi önkéntes tűzoltóegyletet 1937-ben alapították.
- „Mijoljska potkova” lovasegyesület
- „Linjak” sporthorgász egyesület
- „Drava” vadásztársaság
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 529. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6240.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071 (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
- Glas-slavonije.hr: Gornje Predrijevo: Baciš zrno i staneš na njega, a ono raste (horvátul)
