Bisztrica (Szalatnok)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bisztrica (Bistrica)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzalatnok
Jogállás falu
Irányítószám 33520
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség165 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság126 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bisztrica (Horvátország)
Bisztrica
Bisztrica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 44′ 20″, k. h. 17° 36′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 20″, k. h. 17° 36′ 30″

Bisztrica (horvátul: Bistrica) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 20, közúton 21 km-re délkeletre, községközpontjától 7 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység északi lábánál, a Bistrica-patak partján fekszik. A Drávamenti (Varasd-Eszék) főút és a Zágráb-Eszék vasútvonal is áthalad rajta. Vasútállomása van.

Története[szerkesztés]

A falu a török uralom idején keletkezett, amikor a környező földek megművelésére 17. században Boszniából katolikus vallású sokácokat telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása után is megmaradt. A falu eredetileg nem a mai helyen, hanem a hegyes határrészen feküdt és csak később, a főút és a vasút megépítése után települt a mai helyére a főút mellé.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bistricza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bisztricze” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bisztricza v. Bisztricze” néven 32 házzal, 187 katolikus vallású lakossal szerepel.[3]

Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Fejlődésén nagyot lendített a vasútvonal 1885-ben történt megnyitása és az, hogy vasútállomása lett. 1857-ben 196, 1910-ben 381 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a szerb, 26%-a magyar, 20%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a magyar lakosságot elűzték. A háború után a település Cabuna irányában terjeszkedett. Az új településrész a Novo nevet kapta. 1991-ben lakosságának 56%-a horvát, 38%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 165 lakosa volt, akik a sladojevci plébániához tartoztak.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
196 238 235 261 390 381 382 344 288 276 264 222 249 232 204 165

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]