Szentmiklós (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szentmiklós (Mikleuš)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzentmiklós
Jogállás falu
Polgármester Milan Dundović
Irányítószám 33517
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség840 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentmiklós (Horvátország)
Szentmiklós
Szentmiklós
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 36′ 45″, k. h. 17° 48′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 45″, k. h. 17° 48′ 30″
Szentmiklós weboldala

Szentmiklós (horvátul: Mikleuš) falu és község (općina) Horvátországban Verőce-Drávamente megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 40, közúton 44 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti síkságon, a 2-es számú, Drávamenti főút mentén fekszik.

A község települései[szerkesztés]

A községhez Balinci, Borik, Četekovac, Čojlug és Szentmiklós települések tartoznak.

Története[szerkesztés]

Az itt előkerült legősibb régészeti lelet egy bronz véső, melyet még a 19. század végén találtak és az akkori plébános Jakov Kolarić a zágrábi Nemzeti múzeumnak (a mai Régészeti múzeumnak) ajándékozott. A leletet az i. e. 4000 és i. e. 2400 közötti időszakra, az újkőkor, illetve a rézkor időszakára keltezték a szakemberek. A lelet tartozhatott egy itt átutazóban járó kézműveshez, de az sem zárható ki, hogy a közelben a Voćinka-patak völgyében egy történelem előtti település állt. Szentmiklós területén ezidáig nem került elő olyan lelet, mely igazolná ezt a feltételezést. A római korban itt vezetett át a Poetovióról (Ptuj) Mursiára (Eszék) vezető út.

A település középkori templomának védőszentjéről kapta a nevét. Az itteni Szent Miklós egyházat 1334-ben a pápai tizedjegyzékben a vaskai esperesség részeként említik először „Item ecclesia sancti Nicolai”[2] alakban. Az 1507 és 1513 között készült összeírásban a település „Zenth Myklos” néven szerepel. A helyiek körében máig él az a hagyomány, hogy a település a Miklós nevet Zrínyi Miklósról a szigetvári hősről kapta, mivel a település akkor a török elleni első védelmi vonalba esett és itt volt Zrínyi védelmi központja. Ennek persze semmilyen valós történeti alapja nincs. A 16. – 17. századi térképeken S. Nicolo, S. Niclos, S. Nicole vagy S. Nicolaus alakban találjuk, a település neve mellett pedig több helyen a vár jele látható. A vár 1345 óta ismert az írásos dokumentumokból. Raholca várának uradalmához tartozott. A 14. század elején a Csák nembeli Ugrin birtoka, később a Garaiaké. Ezt követően több birtokosai is volt. A vár melletti település a 15. században már mezőváros.

1542-ben Raholcával egy időben foglalta el a török. A várat a török háborúkban, talán a visszafoglalásakor rombolták le és már nem építették újjá. Romjai még a 19. században is látszottak. A második katonai felmérés térképén „Ruine Zrini” jelzéssel található a falutól délre, de jelzi a romokat a falu 1862-es kataszteri térképe is. A török uralom idején Szalatnokkal együtt Murád bég birtoka volt, a Pozsegai szandzsákhoz, azon belül a Raholcai náhijéhez tartozott. A várban török őrség állomásozott egy dizdár aga irányítása alatt. A vár melletti városkát földsánc és paliszádok védték, 15 ház állt benne török lakossággal. 1569-ben már jelentős muzulmán lakosság élt a településen, mely 169 házával már városnak számított. A 169 házból 152 volt muzulmán és csak 17 volt keresztény lakosé. A török feljegyzésekből kiderül, hogy dzsámi is állt a településen, ennek helye azonban nem ismert. A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Miklos” néven 10 családdal szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában.[3] Lakossága részben katolikus, részben ortodox volt.

A török kiűzése után az udvari kamara birtoka volt. 1722-ben III. Károly király a környező falvakkal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el. Ezután a 19. század végéig a Mihalovicsoké volt, de a Schaumburg Lippe családnak is voltak itt birtokai. A 20. század elején már a Draskovich család birtoka volt.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Mikleuss” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Miklós” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Miklouss” néven 71 házzal, 206 katolikus és 220 ortodox vallású lakossal találjuk.[5]

1857-ben 539, 1910-ben 961 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 58%-a horvát, 25%-a szerb, 14%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 59%-a horvát, 32%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 840 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
539 661 695 804 895 961 964 1.109 1.289 1.189 1.050 1.014 981 1.072 914 840

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szentmiklós várának építési ideje ismeretlen, a 14. században említik először. A Csák nemzetség, majd a Garaiak birtoka volt. 1543 és 1684 között török uralom alatt állt. Ekkor települtek be a mai lakosság ősei, akik nem ismervén annak építőit a várat Turski gradnak, azaz Törökvárnak nevezték el és a helyiek ma is így hívják. Romjai még 1862-ben is jól látszottak. Mára az egész várhelyet benőtte a sűrű növényzet, a falak maradványai nem láthatók. A vár egykor egy kerek platón helyezkedett el, melyet mély vizesárok övezett.
  • A falu területén fennmaradt a Schaumburg-Lippe család 19. századi kúriája. A kúria a 19. század utolsó évtizedében épült neoklasszicista stílusban. A 20. század elején a Draskovich család vásárolta meg, majd Ivan Sakač volt a tulajdonosa. Ő 1939-ban Kohek és Rupičić vállalkozóknak adta el, akik tervezett marmelád és csokoládégyáruk számára gyümölcsfákat és cikóriát ültettek a birtokra. Az 1940-es években a birtokot államosították, ők pedig elköltöztek a településről. Ezután az épületben sokáig iskola működött.
  • A Szentlélek eljövetele tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális templomának elődje egy fatemplom 1747-ben épült. 1777-ben új, falazott templomot építettek helyette, melyet 1844-ben megújítottak. A második világháború idején pravoszláv imaházzá alakították át. A délszláv háború idején 1992 áprilisában felgyújtották, azóta rom. Értékes liturgikus tárgyai, gazdag gyűjteménye, egyházi könyvei megsemmisültek. A parókiához Balince, Čačince, Čojlug és Borik települések tartoznak.
  • Ávilai Szent Teréz tiszteletére szentelt római katolikus templomának helyén 1941-ig egy fa harangláb állt, melyet akkor leromboltak. Az új templomot 1967-ben építették, 1968-ban szentelte fel Franjo Kuharić zágrábi érsek. A délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett, de mára felújították.

Kultúra[szerkesztés]

A település kulturális és művészeti egyesületét a KUD Mikleušt az 1970-es évek közepén alapították és a délszláv háborúig működött. Az egyesületet csak 2016-ban alapították újra, ma folklórcsoportja működik.

Oktatás[szerkesztés]

Az oktatás 1857-ben vette kezdetét a településen. Akkor az iskolának még nem volt önálló épülete, az oktatás magánházakban zajlott. Az addig egyosztályos intézmény 1888-ban kétosztályosra bővült. Az 1923/24-es tanévre a gyermekek megemelkedett száma miatt az iskolát háromosztályosra kellett bővíteni. A második világháború idején az épületben katonák voltak elszállásolva, a berendezés majdnem teljesen megsemmisült. A háború után az intézmény a Schaumburg-Lippe kúria épületébe költözött. Közben felújították a régi iskolaépületet is, így az intézmény 1972-ig két épületben működött. 1972-ben lebontották a régi iskolát. A mai iskolaépületet 1977-ben kezdték építeni és 1979-ben adták át.

Sport[szerkesztés]

  • NK Mikleuš labdarúgóklub
  • ŽRK Mikleuš női kézilabdaklub
  • ŠRU “Klen” sporthorgász egyesület

Egyesületek[szerkesztés]

DVD Mikleuš önkéntes tűzoltóegylet

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]