Starogradački Marof
| Starogradački Marof | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 191 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 56′ 42″, k. h. 17° 19′ 08″Koordináták: é. sz. 45° 56′ 42″, k. h. 17° 19′ 08″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Starogradački Marof falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 13, közúton 20 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Dráva jobb partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Az itt talált bronzkori leletek alapján bizonyíthatóan már több mint 2500 éve élnek emberek. A korabeli dokumentumok alapján az is bizonyosra vehető, hogy valahol a közelében középkori település is volt, melyet a 16. században és a megelőző századokban Luka, illetve Loka néven említenek. A mai település azonban csak a 19. század végén keletkezett néhány módosabb gradaci gazda birtokán. Az első időben még Novi Marof (azaz újmajor) volt a neve, 1900-ban ezen a néven írták össze először a lakosságát. Önálló településnek csak 1953 óta számítják, azelőtt a szomszédos Stari Gradac településrésze volt.
A településnek 1900-ban 53, 1910-ben 57 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 77%-a magyar, 23%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Önkéntes tűzoltóegyletét 1968-ban alapították. 1991-ben csaknem teljes lakossága (95%) horvát nemzetiségű volt. 1993-tól Verőce-Drávamente megye és Pitomacsa község része. 2011-ben a településnek 247 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 53 | 57 | 43 | 223 | 419 | 470 | 479 | 379 | 355 | 295 | 256 | 247 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt kápolnája 2004-ben épült.
Kultúra[szerkesztés]
A falu kulturális életének szervezője a KUD „Podravka” kulturális és művészeti egyesület 1998-ban alakult.
Oktatás[szerkesztés]
A település iskolája 1946-ban nyílt meg. Ma már a pitomacsai Petar Preradović elemi iskolához tartozik, melynek kihelyezett területi iskolájaként működik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom[szerkesztés]
Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
