Hum (Atyina)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hum
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségAtyina
Jogállás falu
Irányítószám 33522
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség90 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság142 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hum (Horvátország)
Hum
Hum
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 40′ 20″, k. h. 17° 31′ 45″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 20″, k. h. 17° 31′ 45″

Hum (1910-től 1971-ig Hum Voćinski) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 20, közúton 30 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 12 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak mentén, a Szalatnokról Daruvárra menő főúttól délre fekszik.

Története[szerkesztés]

Josip Buturac szerint a középkori Hum falu nem itt, hanem a mai Humváros helyén volt.[2] Dénes József a középkori Rosonc várát a Hum területén légifelvétel alapján beazonosított sáncokkal hozza összefüggésbe.[3] Ez alapján a vár melletti Rosonc nevű falu lett volna a mai Hum helyén, ezt azonban más forrás nem erősíti meg.

A mai település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Hum” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Hum” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Hum” néven Humvárossal együtt 42 házzal, 18 katolikus és 231 ortodox vallású lakossal szerepel.[5]

A 19. században az akkori birtokos Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar anyanyelvű lakosságot telepített be. 1857-ben 142, 1910-ben 684 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 54%-a szerb, 26%-a magyar, 16%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a magyar lakosságot, helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 52%-a szerb, 34%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. 2011-ben 90 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
342 372 356 499 615 684 651 712 443 468 397 371 271 243 98 90

Nevezetességei[szerkesztés]

A falu közepén álló, a Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus harangtornya 1900-ban épült. 1966-ban megújították.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]