Medinci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Medinci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzalatnok
Jogállás falu
Irányítószám 33520
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség200 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság103 m
Terület4,61 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Medinci (Horvátország)
Medinci
Medinci
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 17° 44′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 17° 44′ 50″

Medinci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 32, közúton 36 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység előterében fekszik.

Története[szerkesztés]

A határában Szalatnok felé félúton az út mellett található „Turski grad” nevű régészeti lelőhely tanúsága szerint itt a középkorban vár állt. A lelőhely feltárása még nem történt meg, így a maradványok kora kérdéses. Valószínűsíthető, hogy a 16. század közepén a török hódítás során pusztult el.

A település a török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. A helyi hagyomány szerint a falu eredetileg nem a mai helyén, hanem a Javorica-patak közelében volt. Neve az Ahmed személynév Medo, vagy Medina becenevéből származik. A lakosság egy része a térség 1684-es török uralom alóli felszabadítása után is itt maradt. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „Pagus Medinczy” néven szerepel, két házának lakói Dobrovoj Mirosavlevich és Vucheta Veich voltak.[2] A 18. századtól verőcei uradalomhoz tartozott. A pravoszláv templomot 1747-ben építették.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Medince” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Medincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Medincze” néven 88 házzal, 480 lakossal szerepel.[4]

1857-ben 683, 1910-ben 991 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a szerb, 25%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok a magyar lakosságot elűzték, helyükre a háború után főként horvát családok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 68%-a szerb, 27%-a horvát nemzetiségű volt. Medinci északi része 1998-ban Markovo néven önálló település lett. 2011-ben a településnek 200 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
683 738 683 970 1.046 991 963 957 790 848 576 473 410 395 224 200

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Szalatnok és Medinci között félúton az út északnyugati oldalán található a Turski grad nevű régészeti lelőhely. A várhely beazonosítása 1978-ban történt. Két kiemelkedés található itt, melyeket sánc és nyolcas alakban ásott árok övez. Az árokba a Jova-patak vízét vezették. Az 1996-os és 2009-es terepbejáráskor a régészek a terepalakzat nagymértékű változását találták. A magasabbik dombon ma a „Stari hrastovi” nevű vendéglátóipari egység áll, melynek építése során a várhelyet alaposan megrongálták. A bár a köznyelv a helyet Turski gradnak, azaz török várnak nevezi a szakemberek a lelőhely jellemzői alapján középkori vár maradványaira következtettek. Hasonló erősségek voltak a középkorban a közelben Szópia határában (ezt ugyancsak Turski gradnak nevezik) és Sladovevci határában Lipiknél.
  • Szent Paraskeva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1747-ben épült, ikonosztázát 1825-ben készítették. 1942-ben az usztasák a templomot lerombolták. 1972-ben új templomot építettek a helyére. A templom falában egy feliratos kő található 1786-os bevésett évszámmal.
  • A falutól északnyugatra még láthatók a Draskovichok egykori kastélyának, a parknak és a tónak a maradványai.

Oktatás[szerkesztés]

A település első iskolája 1860-ban nyílt meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]