Orešac (Suhopolje)
| Orešac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Suhopolje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33410 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 342 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 113 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 35′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 35′ 10″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Orešac falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőce központjától légvonalban 15, közúton 17 km-re, községközpontjától 7 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Brežnica-patak mentén, Naudovac, Gaćište és Novaki között fekszik.
Története[szerkesztés]
A határában található nagyszámú régészeti lelőhely tanúsága szerint Orešac gazdag, bár nagyrészt ismeretlen történelmi múlttal rendelkezik. A legrégibb leletek a kőkorszakból származnak. Az i. e. 6200 és 4500 között virágzott starčevo-kultúra leletei kerültek elő a falu keleti szélének szomszédságában fekvő Dvorina lelőhelyen. Ugyancsak a kőkorszaktól fogva lakott település volt a falu nyugati határában a Suhopolje felé vezető úttól északra fekvő Brana nevű magaslaton is. Mindkét ősi falu lényegében a kora középkorig folyamatosan lakott volt. Így Dvorinán a bronzkori kisapostagi kultúra leleteit is megtalálták, de kerültek elő gazdag vaskori és római kori leletek is. Itt is folytatódtak a több szomszédos településen nyomonkövethető római útra talajelszíneződés formájában utaló nyomok. A Brežnica-patak medrében pedig alacsony vízállásnál az egykori római út pilléreinek csonkjai ma is látszanak. A falu határában több középkori település is volt, melyek maradványai a Dvorina és a Brana lelőhelyeken kívül a pravoszláv temető melletti magaslaton is megtalálhatók. Ezeket a településeket a mai napig sem sikerült a középkori írásbeli forrásokban szereplő helyekkel azonosítani.
A mai települést valószínűleg a 18. században alapították a török uralom alól felszabadított területen. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Oressacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Oressacz” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Oressacz” néven 79 házzal, 356 katolikus és 100 ortodox vallású lakossal szerepel.[3] A település Verőce vármegye Verőcei járásának része volt. 1857-ben 417, 1910-ben 529 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 36%-a német, 24%-a magyar, 21%-a szerb, 19%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben 441 főnyi lakosságának 86%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 389 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 417 | 501 | 525 | 542 | 523 | 529 | 503 | 513 | 556 | 597 | 607 | 531 | 483 | 441 | 427 | 389 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Suhopolje Kapan nevű településrészéről Orešacra vezető utat északról egy ellipszoid alakú, mintegy négy méter magasságú kiemelkedés határolja. Ez a Brana nevű 100-150 méter átmérőjű dombocska a déli oldalon az út felé enyhén lejt, míg nyugatról, északról és keletről természetes völgy határolja, mely egykor védősáncként is szolgált. A dombtetőn talált leletek azt igazolják, hogy itt az újkőkorban, a bronzkorban és a kora középkorban lakott erődített település állt.[6]
- Itt található Nyugat-Szlavónia egyik legértékesebb, Dvorinának nevezett régészeti lelőhelye.[7] Egy több rétegű tell, mely a starčevoi kultúra idejétől fogva a bronzkori kisapostagi kultúrán át a kora vaskorig és a római korig lakott volt. A lelőhely a falu keleti végén álló utolsó házaktól északi és keleti irányban terjed ki és három elkülöníthető részből áll. Keleten egy észak–déli irányú, mintegy 12 méter magasságú, Lukának nevezett dombból, a délnyugati részen egy 8 méteres magasságú tellből és nyugaton, illetve délnyugaton egy kiemelkedő platóból, melyet a házak kertjei zárnak le. Az első leleteket, egy római kocsi vasalatait és egy fémből készült lámpást 1913-ban találták ezen a helyen. Ezek a leletek a zágrábi régészeti múzeumba kerültek. Helyi amatőr kutatók római pénzeket, cseréptöredékeket, téglákat, vakolatot, üvegeket üvegpasztából készített ékszereket és különböző használati tárgyakat ástak ki, melyek magángyűjteményekbe kerültek. A leletek nagy mennyisége miatt az utóbbi időben a verőcei Városi múzeum is folytatott itt ásatásokat.
- A Brežnica-patak medrében Orešacnál alacsony vízálláskor római híd pillérei látszanak ki. A pilléreket Ratko Radijevac azonosította először, majd a verőcei Városi múzeum munkatársa Silvija Salajić publikálta őket.
- A pravoszláv temető közelében található Stojakuša, vagy másképpen Žuto brdo nevű magaslaton, egy mezőgazdasági műveléssel borított területen középkori településre utaló leleteket találtak.
- A szomszédos Naudovachoz hasonlóan, a Dvorina lelőhellyel átellenben itt is látható a római útra utaló, mintegy húsz méter széles, északkelet-délnyugat irányú sárgás talaj elszíneződés.
- A falu Keresztelő Szent János kápolnáját 1975-ben építették a régebbi, azonos titulusú kápolna helyén. A faluban látható a régi keresztút romos állomásai is.
Oktatás[szerkesztés]
A településen a suhopoljei elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. Az iskola épületét 1979-ben építették, 2011-ben teljesen felújították. A 2017/18-as tanévben 19 tanulója volt.
Sport[szerkesztés]
Az NK Orešac labdarúgóklub a megyei 2. ligában szerepel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 480. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5182.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5184.
Források[szerkesztés]
- Suhopolje község hivatalos honlapja (horvátul)
- A suhopoljei római katolikus plébánia honlapja (horvátul)
- Suhopolje turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Suhopolje (horvátul)
- A suhopoljei elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
