Balinci (Szentmiklós)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Balinci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSzentmiklós
Jogállás falu
Polgármester Milan Dundović
Irányítószám 33517
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség70 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság145 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Balinci (Horvátország)
Balinci
Balinci
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 37′ 00″, k. h. 17° 44′ 15″Koordináták: é. sz. 45° 37′ 00″, k. h. 17° 44′ 15″

Balinci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szentmiklóshoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 36, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti síkságon, az Atyináról Szentmiklósra menő út mentén, Ćeralije és Četekovac között, a Voćinska-patak bal oldali mellékvize, a Slabosčina-patak partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A település a 16.-17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. A lakosság részben helyben maradt. 1698-ban „Ballinczy” néven 5 családdal szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában.[2] A felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1703-ban királyi adományként a vocsini uradalommal Caraffa di Stigliano gróf kapta, aki még az évben elhunyt. A birtokot felesége és fia Carlo Otto örökölte, aki a kincstárnak adta el.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Balinczi” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Balincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Balincze” néven 27 házzal, 2 katolikus és 214 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

1857-ben 215, 1910-ben 146 lakosa volt. A 19. század második felében akkori ura a Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar ajkú családokat telepített ide. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a magyar, 8%-a horvát, 5%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 49%-a horvát, 47%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 70 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
215 68 102 141 162 146 44 318 450 538 469 434 318 295 93 70

(1910-ig településrészként. 1857-ben Četekovac lakosságával együtt.)

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent György tiszteletére szentelt fa haranglába 1974-ben épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]