Balinci (Szentmiklós)
| Balinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szentmiklós |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Milan Dundović |
| Irányítószám | 33517 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 52 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 145 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 58″, k. h. 17° 44′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 58″, k. h. 17° 44′ 17″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Balinci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szentmiklóshoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 36, közúton 40 km-re délkeletre, községközpontjától 5 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, az Atyináról Szentmiklósra menő út mentén, Ćeralije és Četekovac között, a Voćinska-patak bal oldali mellékvize, a Slabosčina-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A település a 16.-17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. A térség többi településével együtt 1684-ben szabadult fel a török uralom alól. A lakosság részben helyben maradt. 1698-ban „Ballinczy” néven 5 családdal szerepel Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában.[2] A felszabadítás után előbb kamarai birtok volt, majd 1703-ban királyi adományként a vocsini uradalommal Caraffa di Stigliano gróf kapta, aki még az évben elhunyt. A birtokot felesége és fia Carlo Otto örökölte, aki a kincstárnak adta el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Balinczi” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Balincze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Balincze” néven 27 házzal, 2 katolikus és 214 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1857-ben 215, 1910-ben 146 lakosa volt. A 19. század második felében akkori ura a Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar ajkú családokat telepített ide. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a magyar, 8%-a horvát, 5%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 49%-a horvát, 47%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 70 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 215 | 68 | 102 | 141 | 162 | 146 | 44 | 318 | 450 | 538 | 469 | 434 | 318 | 295 | 93 | 70 |
(1910-ig településrészként. 1857-ben Četekovac lakosságával együtt.)
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent György tiszteletére szentelt fa haranglába 1974-ben épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 428. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 30. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 62. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
