Rijenci
| Rijenci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33522 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 3 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 148 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 25″, k. h. 17° 40′ 41″45.607000°N 17.678000°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 25″, k. h. 17° 40′ 41″45.607000°N 17.678000°E | |
 | |
Rijenci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 33, közúton 45 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 15 km-re keletre, a Papuk-hegység területén, a Trska-patak mentén fekszik.
Története
[szerkesztés]A település valószínűleg a 17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. A lakosság a térség 1684-ben a töröktől történt visszafoglalása után is helyben maradt. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Rienczi” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Rieczy” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Rieczi” néven 24 házzal, 198 ortodox vallású lakossal szerepel.[3]
1857-ben 263, 1910-ben 461 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 79%-a szerb, 11%-a horvát, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1991-ben lakosságának 93%-a szerb nemzetiségű volt. A pravoszláv hívek két parókia között oszlottak meg. A falu felső része a darnóci, az alsó rész a smudei parókiához tartozott. A harangtorony a darnóci részen állt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. A szerb lakosság elmenekült. 2011-ben mindössze 5 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 263 | 273 | 241 | 330 | 378 | 461 | 438 | 524 | 393 | 401 | 332 | 228 | 141 | 120 | 7 | 5 |
(1857-től településrészként, 1890-től önálló településként.)
Nevezetességei
[szerkesztés]Urunk Mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya 1930-ban épült. Ma elhagyatottan, nagyon rossz állapotban áll.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 560. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 63. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 22.)
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
