Slavonske Bare
| Slavonske Bare | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Izdenc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33513 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 127 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 105 m |
| Terület | 4,94 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 07″, k. h. 17° 56′ 46″45.602000°N 17.946000°EKoordináták: é. sz. 45° 36′ 07″, k. h. 17° 56′ 46″45.602000°N 17.946000°E | |
 | |
Slavonske Bare falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Izdenchez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Verőcétől légvonalban 50, közúton 60 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, Izdenc és Obradovci között, a Vučica-patak partján fekszik.
Története
[szerkesztés]A település feltehetően a 16. században török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. 1564-ben „Bara” néven a raholcai uradalomhoz tartozó települések között említik.[2] Szlavónia területével együtt az 1683 és 1699 közötti háború során szabadult fel a török uralom alól. 1698-ban „Pagus desertus Bara” [3] alakban lakatlan településként szerepel a török uralom alól felszabadított települések között. 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Barre” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Barre” néven szerepel.[4] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Barre” néven 42 házzal, 13 katolikus és 227 ortodox vallású lakossal találjuk.[5] 1857-ben 314, 1910-ben 310 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 66%-a szerb, 20%-a horvát, 9%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 51%-a szerb, 37%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 170 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 314 | 245 | 228 | 235 | 218 | 310 | 334 | 356 | 367 | 370 | 350 | 296 | 292 | 260 | 201 | 170 |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Tímár György: Királyi Sziget – Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. 379. o.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 395. oldal.. [2021. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 17.)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 38. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 62. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ Archivált másolat. [2014. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 17.)
Források
[szerkesztés]További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
