Kozice (Szalatnok)
| Kozice | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szalatnok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 403 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 125 m |
| Terület | 21,77 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′, k. h. 17° 44′45.683333°N 17.733333°EKoordináták: é. sz. 45° 41′, k. h. 17° 44′45.683333°N 17.733333°E | |
 | |
Kozice falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 32, közúton 35 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység északi lábánál, a D2-es számú Drávamenti főút mentén Szalatnok és Nova Bukovica között fekszik. Határában halad át a Zágráb-Eszék vasútvonal.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu középkori létezésének sem az írott forrásokban, sem a régészeti leletek hiányában nincs nyoma. A mai falu feltehetően a török uralom idején keletkezett, amikor a 17. században Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek ide. A Pozsegai szandzsákhoz tartozott. Lakossága a térség 1684-ben történt a török uralom alóli felszabadítása idején is megmaradt. Első írásos említése 1698-ban „Pagus Kozicze” néven, a török uralom alól felszabadított falvak összeírása során történt, amikor mindössze 6 ház állt itt. Abban az időben a falu házai nem a mai helyen a főút mellett, hanem ettől délre a Bojinac-hegy keleti oldalán álltak. Nagy lendületet adott a település fejlődésének a Verőcét Eszékkel összekötő főút megépítése 1756-ban. Az első időben csak szerbek laktak itt, az első 14 horvát család csak 1765 és 1768 között települt itt le. Az új betelepülők Likából, Krmpote vidékéről, Ledenicéről és a Tengermellékről, Zengg környékéről érkeztek. A helyiek jómódú voltát jelzi, hogy 1812-ben már állt a harangtorony, míg a környező falvakban akkor még ilyen nem volt. A 44 kilogrammos harangot 1829-ben Weinbert mester pécsi műhelyében öntötték. A falu lakói főként állattartásból éltek, de az újonnan érkezettek közül sokan foglalkoztak favágással, majd szénégetéssel is.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kosicze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kozicze” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kozicza” néven 70 házzal, 304 katolikus és 124 ortodox vallású lakossal szerepel.[3] 1848-ban a település már két részből, Stare és Nove Kozicéből állt, mindkét településnek külön bírója volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 509, 1910-ben 785 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 64%-a horvát, 22%-a szerb, 7%-a magyar, 3%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború itt is sok áldozatot követelt.
A háború után fellendült a gazdasági élet. Az első traktor 1948-ban jelent meg a településen Vinko Zagorac tulajdonában. 1950-ben bevezették az elektromos áramot. 1957-ben a lakosság bejelentette igényét vasútállomás létesítésére. 1960-ban transzformátorállomás épült. 1966-ban aszfaltozták a helyi utakat. 1984-ben felépítették a falu közösségi házát. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 10%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991. október 28-án megalakult a horvát hadsereg 136. slatinai dandárja, melynek soraiban 77 kozicai lakos is részt vett a harcokban. Közülük ketten estek el, tízen pedig megsebesültek. 2011-ben a településnek 511 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 509 | 585 | 446 | 641 | 721 | 785 | 786 | 792 | 677 | 761 | 688 | 652 | 647 | 640 | 556 | 511 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A faluban több tradicionális népi építésű lakóház található. A falu legrégibb építésű háza a Rakitovac-hegyen áll, Jozo Funko tulajdonában, kora mintegy 200 év. A legrégibb borospince Marko Cader tulajdonában áll a Bojinac-hegyen, kora 150 év.
A harangtorony 1812-ben már állt, építési idejéről nincs pontos adat. 1862-ben és 1940-ben megújították. A falu új temploma 1994-ben épült, felszentelését 1994. szeptember 24-én Franjo Kuharić érsek végezte.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A helyi oktatás kezdetét az 1868-as év jelenti, amikor a szomszédos Nova Bukovicán megnyílt az elemi iskola. Ide jártak a kozicei gyermekek is. A településnek 1909-ben lett saját iskolája. Az iskola épülete egy 40 tanuló számára épített tanteremből és egy tanítói lakásból állt. A régi iskola udvarán építették fel 1935 és 1937 között a mai iskolaépületet, melyet ma is használnak. Az épületben a szalatnoki elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik. A régi épületet 1974-ben bontották le.
Sport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az NK Kozice labdarúgóklubot 2008-ban alapították. Elődje a „Polet” labdarúgóklub 1968-ban alakult.
Egyesületek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település önkéntes tűzoltóegyletét 1933. április 23-án alapították.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 343. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2019. szeptember 23. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 7..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ivan Novaković: Kozice 1698-1998 Kozice, 1998. monográfia (horvátul)
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
