Jaszen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jaszen (Jasenaš)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségVerőce
Jogállás falu
Irányítószám 43532
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség77 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság200 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Jaszen (Horvátország)
Jaszen
Jaszen
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 17° 24′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 44′ 10″, k. h. 17° 24′ 30″

Jaszen (horvátul: Jasenaš) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Verőcéhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőce központjától légvonalban 10, közúton 12 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegységben fekszik.

Története[szerkesztés]

Az őskorban itt állt Nyugat-Szlavónia egyik legősibb települése, melynek maradványait a Veliki cimer nevű lelőhelyen az 1980-as években tárták fel. A Betevec - Partizanska šuma út építése során a régészeti leletek sora került elő. Az ásatások szakmai irányítója Kornelija Minichreiter a zágrábi régészeti intézet munkatársa volt. A leletek között az újkőkori korenovói és sopoti kultúra, valamint a rézkori lasinjai kultúra emlékei egyaránt megtalálhatók. A leletek többsége cseréptöredék volt, de találtak malomköveket, kovaköveket, szövéshez használt nehezékeket, agyagkanalat és ritka leletként egy kutya formájú figurát. A leletek, melyek az i. e. 4000 és az i. e. 3300 közötti időre keltezhetők a kaproncai és a verőcei városi múzeumokba kerültek.

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski környékéről, majd főként Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be horvát ajkú lakosságot.

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Jaszenass” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Jasen” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Jasen” néven 46 házzal, 4 katolikus és 306 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] Belovár-Kőrös vármegye Grobosinci járásának része volt.

A településnek 1857-ben 435, 1910-ben 959 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 72%-a szerb, 21%-a horvát, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A lakosság száma 1931-ben érte le a maximumot, több mint ezer főt. Ezt követően az egyre nehezebb megélhetés következtében számuk jelentősen csökkent és ez a folyamat a mai napig is tart. 1991-ben 222 főnyi lakosságának 74%-a szerb, 19%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején eleinte szerb ellenőrzés alatt állt. A szerb erők innen támadták a szomszédos horvátok lakta Milanovac és Rezovačke Krčevine településeket. 1991. szeptember 15 és 17 között, az Otkos 10 hadművelet első fázisában foglalta vissza a horvát hadsereg Đuro Dečak tábornok vezette 127. verőcei dandárja. Így Jaszen az ország első felszabadított települése lett. A szerb lakosság nagyrészt elmenekült. 2011-ben falunak már csak 77 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
435 476 501 705 817 959 1.007 1.094 1.002 1.004 848 566 320 222 117 77

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Illés próféta tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1836-ban épült a korábbi, 18. századi fatemplom helyett, mely a falutól keletre, távolabb állt. A templomot 1870-ben megújították. A II. világháború idején egy bombatámadásban súlyosan megrongálódott. A parókia állítólag megpróbálta újjáépíteni az épületet, de a legfelsőbb egyházi vezetés ezt nem támogatta. Az 1970-es években a maradványokat nagyrészt elbontották. Az egykori templomból ma csak a szentély falai állnak. A harangtorony helyére egyszerű haranglábat állítottak. Az idő pusztítása miatt fontos lenne a megmaradt falak konzerválása.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]