Kapinci
| Kapinci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szópia |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33525 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 113 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Terület | 16,62 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 31″, k. h. 17° 41′ 38″45.808641°N 17.693825°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 31″, k. h. 17° 41′ 38″45.808641°N 17.693825°E | |
 | |
Kapinci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szópiához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőce központjától légvonalban 24, közúton 26 km-re keletre, községközpontjától 4 km-re nyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Dráva jobb partján, a Drávamenti-síkságon, Szópia és Vaska között fekszik. A falu átfolyik a közeli Dráva-csatornába ömlő Csagyavica-patak.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falut Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok és pravoszláv rácok alapították feltehetően a 17. században, a török hódoltság idején. A lakosság többsége a török kiűzése után is helyben maradt. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Kapince” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Kapincze” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Kapincze” néven 45 házzal, 268 lakossal szerepel.[3]
Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. 1857-ben 410, 1910-ben 667 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 43%-a horvát, 41%-a szerb, 12%-a magyar, 4%-a német anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború végén a partizánok elűzték a német és magyar lakosságot. Önkéntes tűzoltóegyletét 1952-ben alapították. 1991-ben 286 főnyi lakosságának 54%-a horvát, 40%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 186 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 410 | 444 | 492 | 550 | 694 | 667 | 648 | 714 | 788 | 740 | 634 | 500 | 393 | 286 | 211 | 186 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A faluban két harangláb áll. A pravoszláv az 1980-as években épült, míg a katolikus a 20. század első feléből származik.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A településen a szalatnoki elemi iskola alsó tagozatos területi iskolája működik.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 288. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 65. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. december 27..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
