Zvonimirovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zvonimirovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségSuhopolje
Jogállás falu
Irányítószám 33410
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség112 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság110 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zvonimirovo (Horvátország)
Zvonimirovo
Zvonimirovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 49′ 45″, k. h. 17° 33′ 30″Koordináták: é. sz. 45° 49′ 45″, k. h. 17° 33′ 30″

Zvonimirovo (1900-ig Ladislav, 1921-ig Malo Gaćište, 1991-ig Novo Obilićevo volt a hivatalos neve) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőce központjától légvonalban 13, közúton 15 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Lipovac és Gaćište között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint ez a terület már a vaskorban lakott volt. Határában a Veliko polje mezőn a La Tène-kultúra hamvasztásos és a 11. századi Bijelo Brdo-kultúra csontvázas sírjai kerültek elő. A vaskori sírok mellékleteként leggyakrabban fém és üvegtárgyak, ételek, italok, a férfiak esetében fegyverek találhatók. A középkori sírokra a gazdag ezüstékszerek voltak a jellemzők. A régészeti feltárások 1993-ban kezdődtek, majd 1998-ban folytatódtak és lényegében máig tartanak.

A mai település 19. század második felében keletkezett a Veliko polje nevű mező északkeleti részén, a Dráva egyik ősi holtága mellett. Akkori birtokosa a Jankovich család a magyarországi Somogy, Tolna és Baranya megyékből telepített ide magyar családokat. Verőce vármegye Verőcei járásának része volt. 1869-ben 451, 1910-ben 252 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 92%-a magyar, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A magyar lakosság II. világháborús üldöztetések elől elmenekült. Helyükre a háború után főként szerb családok települtek be. 1991-ben 172 főnyi lakosságának 90%-a szerb, 4%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 112 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 451 267 289 291 252 201 292 372 394 337 255 199 172 119 112

(1921-ig Gaćište településrészeként.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A Veliko polje régészeti lelőhely Nyugat-Szlavónia egyik legjelentősebb vaskori és középkori lelőhelye. A föld tulajdonosa a gaćištei Milan Vujanović már 1992 előtt is számos cseréptöredék mellett több arany, ezüst és bronzgyűrűt talált itt. Az első, kisebb ásatások 1993-ban kezdődtek és már ekkor gazdag mellékletű sírokra bukkantak, melyek a Bijelo Brdo-kultúrához tartoztak. A kultúra népének hovatartozása máig vitatott a szakemberek között. A horvátok általában a korai szláv, a magyarok a népvándorláskori magyar kultúrához sorolják őket. A mellékletek között sok ékszer, fülbevalók, nyakláncok, függők, különböző technikával készített gyűrűk voltak. A középkori leleteket hamarosan a hasonlóan gazdag vaskori kelta sírok leletei egészítették ki a latén kultúra széles választékú ékszereivel és használati tárgyaival. A leletek közül kiemelkedtek a harcosok sírjai, melyekben a fegyverek mellett az öltözékhez tartozó övveretek, fibulák is előkerültek. Az egyik sír valószínűleg egy druidáé lehetett, mert a mellékletek között orvoslási, illetve rituális eszközöket is találtak. A kelta leleteket az i. e. 4. és az i. e. 2. század közötti időszakra, a középkoriakat a 11. századra keltezték. Utóbbit keltezést I. László magyar király (1077-1095) itt talált 31 darab dénárja is megerősíti.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]