Mala Črešnjevica
| Mala Črešnjevica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 155 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 155 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 54′ 60″, k. h. 17° 08′ 49″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 60″, k. h. 17° 08′ 49″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mala Črešnjevica (régi magyar neve Cseresnó) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 20, közúton 23 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 7, közúton 8 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén és a Bilo-hegység északkeleti lejtőin, a Črešnjevica- és Repušina-patakok partján a megyehatáron fekszik. Határa részben a hegység területére is kiterjed. A megye legnyugatibb települése.
Története[szerkesztés]
A korabeli írásos dokumentumok szerint területén már a középkorban is éltek emberek. Így Mala Črešnjevica a község egyik legősibb településének számít. 1334-ben a zágrábi püspökség tizedjegyzékében említik Cseresnó település Szent Márton egyházát „Item ecclesia sancti Martini de Cheresnou” alakban. A plébánia még többször is (1231, 1347, 1479) szerepel a középkori forrásokban. 1501-ben Benedek nevű plébánosát említik („Benediotus plebanus de Ohresno”).[2]
A török a 16. század közepén Verőce várának elfoglalása után szállta meg ezt a vidéket. A lakosság nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. Ezután a terület több mint száz évig pusztaság volt. Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején a török megszállás alatt maradt kelet-szlavóniai területekről sok pravoszláv vallású vlach határőrcsalád érkezett olyannyira, hogy akkoriban a településnek az okiratokban „pagus Valachorum” (azaz vlachok faluja) volt a neve. A pravoszlávok az itt talált romos gótikus Szent Márton templomot barokk stílusban újjáépítették és bővítették, majd 1763-ban új harangtornyot is építettek hozzá. 1772-ben megalapították a pravoszláv parókiát. (A parókia a hívek csekély száma miatt 1952-ben szűnt meg.)
1758-ban a szentgyörgyvári határőrezred alapításakor az ezred hatodik századának székhelye Pitomacsa lett. 12 település tartozott hozzá: Velika és Mala Črešnjevica, Sesvete Podravske, Suha Katalena, Kloštar Podravski, Kozarevac, Sedlarica, Grabrovnica, Otrovanec, Dinjevac, Kladare és Pitomacsa. Minden településen katonai őrállás volt a megfelelő személyzettel ellátva. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Mala Czeressnijevicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chresnyevicza (Mala)” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chresnyevicza (Mala)” néven 40 házzal, 40 katolikus és 172 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1871-ben megszüntették a katonai közigazgatást és Belovár-Kőrös vármegye Szentgyörgyvári járásának része lett. Ezen belül Kloštar Podravski községhez tartozott. A 19. század végén jelentősebb betelepülés hullám volt a faluban, mely a közeli szénbányák megnyitásával volt kapcsolatban. Ezek a bányák egészen az 1960-as évek elejéig működtek, 1965-ben végleg megszűntek. A lakosság összetétele is lényegesen megváltozott, mivel a betelepüléssel a magyarok és a horvátok kerültek többségbe.
A településnek 1857-ben 156, 1910-ben 460 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 45%-a magyar, 27%-a horvát, 22%-a szerb anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járáshoz tartozott. 1959-ben bevezették az elektromos áramot. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. 1968-ban megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1972-ben vízvezetéket építettek majd a következő évben aszfaltozták az utakat. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. 1993-tól újra Verőce-Drávamente megye része. 2011-ben a településnek 199 lakosa volt, ebben az évben új katolikus kápolna alapkövét rakták le.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 156 | 173 | 153 | 307 | 423 | 460 | 473 | 500 | 475 | 481 | 446 | 359 | 281 | 244 | 207 | 199 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A 318 egyházatya[7] tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma középkori eredetű. A középkori gótikus Szent Márton templomot a török hódítás során lerombolták. A romokat a 17. század végén és a 18. század elején érkező pravoszlávok vették birtokba és barokk stílusban újjáépítették. Harangtornya 1763-ban épült. A templom aránylag jó állapotban állt az 1990-es évekig. A délszláv háború elején a templomot felrobbantották. A robbanás következtében láthatóvá váltak egyes, a barokk átépítéssel eltakart középkori gótikus részei. A faluban ma nem él számottevő pravoszláv vallású népesség. A templom ma is romos állapotban áll és állapota az idő haladtával egyre romlik.
- Cseresnyó várának csekély maradványai.
Oktatás[szerkesztés]
A falu iskolája 1930-ban nyílt meg, első tanítója Albert Pepeonik volt. Az iskola ma a pitomacsai elemi iskola négyosztályos kihelyezett alsótagozataként működik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 94. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 186. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ A niceai zsinaton részt vevő 318 püspök.
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Podravske-sirine.com: Ubojstvo črešnjevičkog paroha (1890.) (horvátul)
Irodalom[szerkesztés]
Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
