Gornje Viljevo
| Gornje Viljevo | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Újbakóca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33518 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 17 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 100 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 46″, k. h. 17° 47′ 37″45.696111°N 17.793611°EKoordináták: é. sz. 45° 41′ 46″, k. h. 17° 47′ 37″45.696111°N 17.793611°E | |
 | |
Gornje Viljevo falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Újbakócához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 35, közúton 41 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 4, közúton 7 km-re északkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Papuk-hegység előterében, Medinci és Alsóbakóca között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település a 16. század végén, vagy a 17. század elején keletkezett pravoszláv vlachok betelepítésével,[2] akik a török uralom idején a környező földeket művelték meg. A térség 1684-ben szabadult fel a török uralom alól, de a lakosság részben helyben maradt.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Villievo” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Viljevo” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Viljevo” néven 36 házzal, 212 lakossal találjuk.[4]
1857-ben 194, 1910-ben 309 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 69%-a szerb, 24%-a horvát, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. Az 1960-as évektől fogva a fiatalok elvándorlása miatt a lakosság száma folyamatosan csökken. 1991-ben lakosságának 52%-a szerb, 42%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 31 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 194 | 245 | 221 | 646 | 286 | 309 | 281 | 298 | 253 | 279 | 261 | 167 | 119 | 69 | 53 | 31 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornyát 1930-ban építették.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ "Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. 21. oldal". 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 29..
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 736. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 69. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 29..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
