Pčelić
| Pčelić | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Suhopolje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33410 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 283 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 117 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 30′ 22″Koordináták: é. sz. 45° 48′ 47″, k. h. 17° 30′ 22″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pčelić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pčelić falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Suhopoljéhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőce központjától légvonalban 12, közúton 14 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 5 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Bilo-hegység előterében és annak északi lejtőin, Borova és Budanica között fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint Pčelić területén már a kőkorszakban is éltek emberek. A település déli részén a régi, elhagyott téglagyár közelében fekvő Dakino brdo régészeti lelőhely a közelében fekvő Medakuša lelőhellyel és a szomszédos Pepelana területén fekvő lelőhellyel együtt rejti három kőkorszaki településnek a maradványait. Az itt előkerült kőkorszaki és újkőkori cseréptöredékek, kőszekercék, különféle kisméretű kőszerszámok, őrlőkövek és más, a földműveléshez használt eszközök töredékei az egész Szlavónia területén egyedülálló, kőkorszaki településláncolaton élt emberek mindennapjairól mesélnek.
A mai települést a 17. században Hercegovinából, Montenegróból és Kelet-Boszniából betelepült pravoszláv szerbek alapították. A 19. században és a 20. század elején nyugatról horvát, majd magyar lakosság is települt be melléjük. Neve a „pčela” (méh) főnévből származik.
A települést az első katonai felmérés térképén „Dorf Cselich” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Pcselich” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Pcselich” néven 109 házzal, 38 katolikus és 625 ortodox vallású lakossal szerepel.[3] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 682, 1910-ben 1.039 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a szerb, 31%-a horvát, 16%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején az üldöztetés elől elmenekült magyar lakosság helyére a háború után horvátok és szerbek érkeztek. 1991-ben 565 főnyi lakosságának 52%-a horvát, 35%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 407 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 682 | 723 | 716 | 923 | 946 | 1.039 | 1.036 | 1.196 | 1.024 | 1.049 | 999 | 845 | 648 | 565 | 481 | 407 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus haraglába.
- A település déli részén a Dakino brdo nevű hegy északnyugatról délkeleti irányban a Pčelićről Pepelanára vezető út felé teraszosan lejtő oldalában az egykori téglagyár közelében kőkorszaki településre utaló leleteket találtak.[6] A terület régészeti feltárása még nem történt meg.
- A Dakino brdo lelőhely közelében a Medakuša lelőhelyen[7] egy másik kőkorszaki település nyomai találhatók számos kőkorszaki és újkőkori régészeti lelettel.
Oktatás[szerkesztés]
Az iskolai tanítás 2008-ig az 1947-ben épített régi iskolaépületben folyt. Ebben egy osztályterem volt, ahol egyidejűleg több osztálynak történt a tanítás. Az új iskolaépületet 2010. szeptember 6-án adták át. Itt az elsőtől a negyedik osztályig alsó tagozatos oktatás folyik.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 500. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: ROS-658.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5183.
Források[szerkesztés]
- Suhopolje község hivatalos honlapja (horvátul)
- A suhopoljei római katolikus plébánia honlapja (horvátul)
- Suhopolje turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Suhopolje (horvátul)
- A suhopoljei elemi iskola honlapja (horvátul)
További információk[szerkesztés]
A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
