Donje Bazije
| Donje Bazije | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szagyolca |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33523 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 94 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 98 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 42′ 26″, k. h. 17° 50′ 39″45.707301°N 17.844166°EKoordináták: é. sz. 45° 42′ 26″, k. h. 17° 50′ 39″45.707301°N 17.844166°E | |
 | |
Donje Bazije (1971-ig Donje Bazje) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szagyolcához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 38, közúton 48 km-re délkeletre, községközpontjától 4 km-re délre, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, a Braminska-patak és a Szagyolcát Szentmiklóssal összekötő út mentén, Szagyolca és Miljevci között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település a 16. század végén, vagy a 17. század elején keletkezett katolikus családok betelepítésével, akik a török uralom idején a környező földeket művelték meg. A térség 1684-ben szabadult fel a török uralom alól, de a lakosság részben megmaradt. A település 1698-ban Szlavónia felszabadított településeinek összeírásában „pagus Bazie” néven 7 családdal szerepel.[2]
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Bazie” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bazie” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bazie” néven 71 házzal, 227 katolikus és 193 ortodox vallású lakossal szerepel.[4]
1857-ben 305, 1910-ben 626 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 44%-a horvát, 30%-a szerb, 24%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 78%-a horvát, 14%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 148 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 305 | 483 | 506 | 521 | 566 | 626 | 631 | 792 | 1.045 | 1.069 | 901 | 463 | 318 | 263 | 190 | 148 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szent György tiszteletére szentelt római katolikus harangtornya 1974-ben épült.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ "Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine 423. oldal". 2021. december 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 26.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 41. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 62. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 26.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
