Macute (Atyina)
| Macute | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33522 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 19 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 180 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 37′ 19″, k. h. 17° 37′ 30″45.622000°N 17.625000°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 19″, k. h. 17° 37′ 30″45.622000°N 17.625000°E | |
 | |
Macute falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 29, közúton 43 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re keletre, a Papuk-hegység területén, a Voćinski-patak és két mellékvize, a Milošovac és Martinac-patakok által közrefogott területen fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A régészeti leletek alapján Macute területe már a kőkorszak óta lakott volt. A község területén az emberi élet legősibb nyomai itt találhatók. A Bokanéról Macutéra vezető út déli oldalán, Bokanétól mintegy egy kilométerre nyugatra három, mezőgazdasági művelés alatt álló domb magasodik. Ezen a helyen a szántások során már régóta kerámia töredékek, megmunkált kövek, kőszerszámok kerültek elő. A leleteket a szakemberek a Sopot kultúra utolsó időszakára, az i. e. 2600 és 2400 közötti időre keltezték.[2]
A település valószínűleg a 17. században keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Maczute” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Maczute” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Maczute” néven 78 házzal, 1 katolikus és 439 ortodox vallású lakossal szerepel.[4]
1857-ben 374, 1910-ben 618 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 63%-a szerb, 16%-a horvát, 13%-a magyar, 6%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1991-ben lakosságának 97%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. A lakosság elmenekült. 2011-ben 33 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 374 | 393 | 355 | 461 | 530 | 618 | 604 | 651 | 428 | 461 | 438 | 330 | 303 | 286 | 79 | 33 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére szentelt pravoszláv temploma[7] 1714-ben épült. Egyhajós épület a főhomlokzat elé épített harangtoronnyal. 1942-ben a pravoszláv karácsony ünnepére az usztasák felgyújtották. A háború után a helyi lakosság a tetőcserepet a saját házainak befedésére használta fel. Ma a templom használaton kívül az enyészetnek kitéve áll az Atyináról Szentmiklósra vezető út mentén.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4818.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 396. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. január 21.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-374.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
