Velika Črešnjevica
| Velika Črešnjevica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Pitomacsa |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33405 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 385 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 54′ 18″, k. h. 17° 10′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 18″, k. h. 17° 10′ 48″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Velika Črešnjevica falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 18, közúton 20 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén, a Bilo-hegység lábánál, a Črešnjevica-patak partján, Otvovanec, Sedlarica és Mala Črešnjevica között fekszik. A megye egyik legnyugatibb települése. Határának déli részét már nagyrészt erdő borítja, melynek szélén (Črešnjevački brdo) szőlőt termesztenek.
Története[szerkesztés]
A területén talált őskori leletek és későrómai sír bizonyítják, hogy ez a vidék már ősidők óta lakott volt. A falu déli részén, Sedlarica irányában egy a 13. században épített síkvidéki vár maradványai találhatók. A várat valószínűleg a tatárjárás után építették, hogy menedékül szolgáljon a környék lakosságának. Valószínűleg a török hódítás során 1540 körül pusztult el. A lakosság nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. Ezután a terület több mint száz évig pusztaság volt.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején Kapronca, Kőrös, Szentgyörgyvár vidékéről, valamint Szlavóniának a török megszállástól korábban felszabadított területeiről új lakosságot telepítettek be. Az első időszakban a török megszállás alatt maradt kelet-szlavóniai területekről sok pravoszláv vallású határőrcsalád is érkezett. A katolikus hívek 1710-ben már a pitomacsai plébániához tartoztak. 1733-ban már 60 háztartást számláltak a településen.
1758-ban a szentgyörgyvári határőrezred alapításakor az ezred hatodik századának székhelye Pitomacsa lett. 12 település tartozott hozzá: Velika és Mala Črešnjevica, Sesvete Podravske, Suha Katalena, Kloštar Podravski, Kozarevac, Sedlarica, Grabrovnica, Otrovanec, Dinjevac, Kladare és Pitomacsa. Minden településen katonai őrállás volt a megfelelő személyzettel ellátva. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Czeressnijevicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chresnyevicza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chresnyevicza (Welika)” néven 119 házzal, 191 katolikus és 488 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1871-ben megszüntették a katonai közigazgatást és Belovár-Kőrös vármegye Szentgyörgyvári járásának része lett. Ezen belül Kloštar Podravski községhez tartozott. A 19. század végén jelentősebb betelepülés hullám volt a faluban, mely a közeli szénbányák megnyitásával volt kapcsolatban. Ezek a bányák egészen az 1960-as évek elejéig működtek.
A településnek 1857-ben 583, 1910-ben 1.392 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a horvát, 32%-a szerb, 11%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1937-ben megalakult a helyi önkéntes tűzoltóegylet. Már a két világháború között két bolt is üzemelt a településen. A II. világháború idején a lakosság szimpatizált a kommunistákkal, ezért a falu a partizánok egyik fontos támaszpontja volt és lakosságából sokan csatlakoztak a partizánokhoz. 1942-ben megalakították a helyi nemzeti felszabadító bizottságot, 1943-ban pedig az antifasiszta női front szervezetét, majd az ifjúsági szervezetet. A harcokban elesettek emlékére emlékművet és emléktáblát is helyeztek el a településen. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járáshoz tartozott. 1958-ban bevezették az elektromos áramot. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. 1971-ben aszfaltozták az utakat, majd vízvezetéket építettek. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 1993-tól újra Verőce-Drávamente megye része. 2011-ben a településnek 515 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 583 | 617 | 702 | 905 | 1.068 | 1.392 | 1.320 | 1.455 | 1.102 | 1.112 | 972 | 879 | 705 | 610 | 542 | 515 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent József tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1999-ben épült.
- Középkori vár maradványai a település déli részén.
Oktatás[szerkesztés]
A település első iskolája 1790-ben nyílt meg. Első ismert tanítója Marko Bjelajac volt, aki 1825-től a 19. század közepéig oktatott itt. 1892-ben új iskolaépületet emeltek, mely ma is áll. Renoválták és a közösségi házat, valamint a tűzoltószerházat helyezték el benne. 2006-ban új iskolaépületet emeltek. A pitomacsai elemi iskolának négyosztályos alsó tagozatos területi iskolájaként működik.
Sport[szerkesztés]
Az NK Bilogorac Velika Črešnjevica labdarúgóklubot 1978-ban alapították. A focipálya a település központjában van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 94. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 186. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- A község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (németül) (angolul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
További információk[szerkesztés]
- Pitomacsa egykor és ma (blog) (horvátul)
- A község rendezési terve Archiválva 2021. március 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Irodalom[szerkesztés]
Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2
