Velika Črešnjevica

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velika Črešnjevica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVerőce-Drávamente
KözségPitomacsa
Jogállás falu
Irányítószám 33405
Körzethívószám (+385) 33
Népesség
Teljes népesség515 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság140 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Velika Črešnjevica (Horvátország)
Velika Črešnjevica
Velika Črešnjevica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 54′ 30″, k. h. 17° 11′ 50″Koordináták: é. sz. 45° 54′ 30″, k. h. 17° 11′ 50″

Velika Črešnjevica falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Pitomacsához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Verőcétől légvonalban 18, közúton 20 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 5, közúton 7 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkság szélén, a Bilo-hegység lábánál, a Črešnjevica-patak partján, Otvovanec, Sedlarica és Mala Črešnjevica között fekszik. A megye egyik legnyugatibb települése. Határának déli részét már nagyrészt erdő borítja, melynek szélén (Črešnjevački brdo) szőlőt termesztenek.

Története[szerkesztés]

A területén talált őskori leletek és későrómai sír bizonyítják, hogy ez a vidék már ősidők óta lakott volt. A falu déli részén, Sedlarica irányában egy a 13. században épített síkvidéki vár maradványai találhatók. A várat valószínűleg a tatárjárás után építették, hogy menedékül szolgáljon a környék lakosságának. Valószínűleg a török hódítás során 1540 körül pusztult el. A lakosság nagyrészt a biztonságosabb Nyugat-Magyarországra menekült. Ezután a terület több mint száz évig pusztaság volt.

Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a 17. század végén és a 18. század elején Kapronca, Kőrös, Szentgyörgyvár vidékéről, valamint Szlavóniának a török megszállástól korábban felszabadított területeiről új lakosságot telepítettek be. Az első időszakban a török megszállás alatt maradt kelet-szlavóniai területekről sok pravoszláv vallású határőrcsalád is érkezett. A katolikus hívek 1710-ben már a pitomacsai plébániához tartoztak. 1733-ban már 60 háztartást számláltak a településen.

1758-ban a szentgyörgyvári határőrezred alapításakor az ezred hatodik századának székhelye Pitomacsa lett. 12 település tartozott hozzá: Velika és Mala Črešnjevica, Sesvete Podravske, Suha Katalena, Kloštar Podravski, Kozarevac, Sedlarica, Grabrovnica, Otrovanec, Dinjevac, Kladare és Pitomacsa. Minden településen katonai őrállás volt a megfelelő személyzettel ellátva. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Velika Czeressnijevicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Chresnyevicza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Chresnyevicza (Welika)” néven 119 házzal, 191 katolikus és 488 ortodox vallású lakossal találjuk.[3] 1871-ben megszüntették a katonai közigazgatást és Belovár-Kőrös vármegye Szentgörgyvári járásának része lett. Ezen belül Kloštar Podravski községhez tartozott. A 19. század végén jelentősebb betelepülés hullám volt a faluban, mely a közeli szénbányák megnyitásával volt kapcsolatban. Ezek a bányák egészen az 1960-as évek elejéig működtek.

A településnek 1857-ben 583, 1910-ben 1.392 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 49%-a horvát, 32%-a szerb, 11%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1937-ben megalakult a helyi önkéntes tűzoltóegylet. Már a két világháború között két bolt is üzemelt a településen. A II. világháború idején a lakosság szimpatizált a kommunistákkal, ezért a falu a partizánok egyik fontos támaszpontja volt és lakosságából sokan csatlakoztak a partizánokhoz. 1942-ben megalakították a helyi nemzeti felszabadító bizottságot, 1943-ban pedig az antifasiszta női front szervezetét, majd az ifjúsági szervezetet. A harcokban elesettek emlékére emlékművet és emléktáblát is helyeztek el a településen. A háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. Az új közigazgatási felosztásban előbb a szentgyörgyvári, majd 1955-től a verőcei járáshoz tartozott. 1958-ban bevezették az elektromos áramot. 1962-ben Szentgyörgyvár nagyközség része lett. 1971-ben aszfaltozták az utakat, majd vízvezetéket építettek. 1991-ben lakosságának 82%-a horvát, 9%-a szerb nemzetiségű volt. 1993-tól újra Verőce-Drávamente megye része. 2011-ben a településnek 515 lakosa volt.

Lakossága[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
583 617 702 905 1.068 1.392 1.320 1.455 1.102 1.112 972 879 705 610 542 515

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent József tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája 1999-ben épült.
  • Középkori vár maradványai a település déli részén.

Oktatás[szerkesztés]

A település első iskolája 1790-ben nyílt meg. Első ismert tanítója Marko Bjelajac volt, aki 1825-től a 19. század közepéig oktatott itt. 1892-ben új iskolaépületet emeltek, mely ma is áll. Renoválták és a közösségi házat, valamint a tűzoltószerházat helyezték el benne. 2006-ban új iskolaépületet emeltek. A pitomacsai elemi iskolának négyosztályos alsó tagozatos területi iskolájaként működik.

Sport[szerkesztés]

Az NK Bilogorac Velika Črešnjevica labdarúgóklubot 1978-ban alapították. A focipálya a település központjában van.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Branko M. Begović: Pitomača kroz prošlost. Pregled povijesti Pitomače povodom 480 godišnjice prvog pisanog spomena Pitomače (1535. - 2015.) Pitomača 2015. monográfia ISBN 978-953-56963-2-2