Bušetina
| Bušetina | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Bakva |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33404 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 671 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 115 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 53′ 53″, k. h. 17° 21′ 00″45.898000°N 17.350000°EKoordináták: é. sz. 45° 53′ 53″, k. h. 17° 21′ 00″45.898000°N 17.350000°E | |
 | |
Bušetina (régi magyar neve Busóc) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Bakvához tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Verőcétől légvonalban 7, közúton 10 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re északkeletre Nyugat-Szlavóniában, a Drávamenti-síkságon, Rogovac és Turanovac között fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az itt talált leletek alapján a település területe már a bronzkorban lakott volt. A Konaki nevű településrészen a lelkes helyi régiségkutató J. Erpačić nagyszámú cseréptöredéket és kőszerszámot talált, melyek a bronzkori urnamezős kultúrához tartoztak. A leletek nagy részét Erpačić a verőcei városi múzeumnak adományozta, míg kisebb része saját gyűjteményében maradt.
A település már a középkorban is ismert volt. 1439-ben Albert király Marczaly István temesi grófnak korábbi, a királynak és a királynénak tett szolgálataiért „Werewcze” királyi várost a hozzá tartozó birtokokkal, köztük a „Bwsowcz” nevű birtokkal adományozta. 1495-ben a csázmai káptalan jelentette Zápolya István nádornak, hogy amikor be akarták iktatni Dorottya asszonyt Bewlchewcz-i Dragffy Bertalan erdélyi vajda és a székelyek ispánjának feleségét a Verőce megyei „Werewche castellum et pallacium” valamint Verőce és „Bwsowcz” oppidumok és a hozzájuk tartozó falvak és possessiók birtokába az iktatásnak Bánffy Miklós nevében ellene mondtak. A falu Imre nevű plébánosát és Balázs nevű képlánját 1501-ben említik „Emericus plebanus de Bwsowcz. Blasius capellanus eiusdem” alakban.[2] Plébániáját ezen kívül 1520-ban is megemlítik. Ekkor a falu a Bánffy család birtoka volt. A török 1552-ben Verőce várának elestekor foglalta el a települést. Területe ezt követően vélhetően a 17. század végéig pusztaság volt.
Miután 1684-ben Verőcét felszabadították a török uralom alól a kihalt területre a 17. század utolsó évtizedétől főként Kapronca, Kőrös és Szentgyörgyvár vidékéről telepítettek be horvát ajkú lakosságot. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Buxetina” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Busetina” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Busetina” néven 153 házzal és 992 katolikus vallású lakossal találjuk.[4] Verőce vármegye Verőcei járásának része volt.
A településnek 1857-ben 1.099, 1910-ben 1.387 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 89%-a horvát, 6%-a magyar anyanyelvű volt. Az I. világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A II. világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-ben csaknem teljes lakossága (98%) horvát nemzetiségű volt. 2011-ben falunak 815 lakosa volt. Lakói földműveléssel, állattartással foglalkoznak.
Lakossága
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.099 | 1.193 | 1.107 | 1.152 | 1.332 | 1.387 | 1.241 | 1.452 | 1.528 | 1.566 | 1.521 | 1.283 | 1.085 | 988 | 891 | 815 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] a 19. század elején épült a középkori templom alapjain. Egyhajós, keletelt épület, három oldalú apszissal, az északi oldalon sekrestyével. Harangtornya a főhomlokzat felett áll. Téglából építették, fa nyeregtetővel, melyet hódfarkú cseréppel fedtek, kivéve az apszist, melyet bádoglemez borít. A hajó síkmennyezetű, az apszis boltíves. A szentélyt a hajótól diadalív választja el. A nyugati oldalon áll a fából ácsolt kórus, melyet két falazott oszlop tart. A főhomlokzat egyedi kialakítású, architrávval záródó bejárattal és két félköríves ablakkal. A templomhoz a főutcáról, keletről lehet bemenni, mivel a többi oldalon töltés határolja. A töltés nyugati oldalon a legnagyobb, mivel itt az épület egy meredek falú völggyel határos. A templomban a főoltár mellett található egy kép, mely a régi templomot és környékét ábrázolja. Körülötte régen temető volt, mert 1988-ban J. Erpačić egy hársfa kivételénél 60 cm mélységben melléklet nélküli emberi csontokra bukkant. A mai temető a templomtól északra, kissé odébb fekszik.
Gazdaság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság és az állattenyésztés.
Oktatás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A településen a bakvai August Cesarec elemi iskola területi iskolája működik.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 87. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 63. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2018. november 4.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-366.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- Bus.hr:Kulturna dobra općine Špišić Bukovica (horvátul)
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071
