Obradovci
| Obradovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Izdenc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33513 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 41 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 106 m |
| Terület | 3,60 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 36′ 54″, k. h. 17° 56′ 31″Koordináták: é. sz. 45° 36′ 54″, k. h. 17° 56′ 31″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Obradovci falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Izdenchez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 49, közúton 62 km-re délkeletre, a magyar határtól 19 km-re délre, községközpontjától 4 km-re északra, Szlavónia középső részén, a Drávamenti-síkságon, Donje Predrijevo és Slavonske Bare között, a Rašćanača-patak mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
A település feltehetően a 16. században török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett katolikus vallású sokácok betelepítésével, akik a környező földeket művelték meg. 1564-ben „Obradowcze” néven a raholcai uradalomhoz tartozó települések között említik.[2] Szlavónia területével együtt az 1683 és 1699 közötti háború során szabadult fel a török uralom alól. 1702-ben „Obradovcze, Obradovczy” változatokban szerepel. 1722-ben III. Károly király a raholcai uradalommal együtt gróf Cordua d' Alagon Gáspár császári tábornoknak adományozta. 1730-ban Pejácsevich Antal, Miklós és Márk vásárolták meg tőle, majd 1742-ben a raholcai uradalommal együtt a Mihalovics családnak adták el.
Az első katonai felmérés térképén „Dorf Obradovcze” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Obradovcze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Obradocze” néven 8 házzal, 54 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] 1857-ben 113, 1910-ben 167 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 84%-a szerb, 10%-a horvát, 3%-a magyar, 2%-a német anyanyelvű volt. Verőce vármegye Nekcsei járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 85%-a szerb, 6%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 56 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 113 | 126 | 105 | 109 | 130 | 167 | 172 | 146 | 172 | 167 | 160 | 132 | 132 | 103 | 54 | 56 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1744-ben épült. 1823-ban és 1881-ben megújították. Ikonosztáza 1763-ban készült. A második világháború során a faluba bevonuló usztasák súlyosan megrongálták. Ikonosztáza, liturgikus tárgyai, egyházi könyvei, levéltára megsemmisültek. 1984-ben megújították. A délszláv háború során 1991. november 27-én aknatalálat érte és súlyosan megrongálódott. Ma tető nélkül, romos állapotban állnak csupasz falai. A parókiához Slavonske Bare, Kutovi, Donje Predrijevo, Milanovac, Izdenc és Breštanovci pravoszláv hívei tartoznak.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Tímár György: Királyi Sziget – Szigetvár várgazdaságának iratai 1546-1565. 379. o.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 472. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 67. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
